A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-25 / 16. szám

Gyermekfalu ínyét kapnak az árva és elhagyott gyermekek Bár még érezni a festék szagát, a eis ház ragyog a tisztaságtól. Ablakaiban muskátli virít. Az előszobában 8 ?ár papucs várja gazdáját. Az apró papucsok között nagyobbak is akadnak. Gazdáik most délben szállingóznak hazafelé. Először a legkisebbek: a még pelenkanadrágba csomagolt kékszemű Radok és valamivel idősebb testvérkéi. Sétálni voltak a nénivel, aki ma még az anyuka jobb keze. De mihelyt kitanulta ezt a „mesterséget" — nem lesz könnyű dolga, annyi bizonyos —, neki is lesznek gyermekei ... Ismét megszólal az előszobában a csengő. Táskájukat lóbálva, ugrándozva érkeznek haza a nagyobbacska gyerekek az iskolából. Néhány perc múlva együtt az egész család. Olinka terítőt tesz az asztalra, Franta tányérokat, Láda az evőeszközöket osztja szét. Anyuka már hozza is a párolgó levest. Miközben ölébe veszi a legkisebbet, és etetni kezdi, figyelme a többiek felé irányul: kérdezgeti őket. Mi volt az iskolában? Feleltetek? Olinka büszkén számol be sikeréről: tudta a leckét s ezért egyest kapott. Robert azonban pirulva süti le a szemét. Minden hiába, a sok mulasztást egyhamar nem könnyű pótolni. De De hát nem is fontos, hogy mindenkiből tudós legyen... A fő, hogy ha majd felnő, olyan munkát találjon, hogy keresetéből el tudja tartani magát és a családját... A nyolc gyerek néhány hónappal ezelőtt még nem ismerte az anyukát, sőt — bár édestestvérek — egymásról sem sokat tudtak. A koruk szerint különböző gyermekotthonokban elhelyezett szociális árvák 1 és 14 év közöttiek, szüleik felelőtlenségének az áldozatai, a Karlovy Vary melletti Doubíban felépült SOS gyermekfaluban találkoztak egymással először. Nem csoda, hogy rövid időn belül új környezetük igazi otthonukká vált. Öszszetartanak, mert hiába minden: a vér nem válik vizzé. Ragaszkodnak a mamájukhoz, mintha az édesanyjuk volna. Megszokták és megszerették. A fiatalabbak hamarabb, az idősebbek, akiken jobban meglátszik a szülői gondoskodás hiánya s ezért értelmileg is kissé visszamaradtak, valamivel később. A biztonság érzete, a tudat, hogy tartoznak valahova, hogy megvédi őket valaki, ha bajban vannak, valamennyiükre jótékony hatással van. Felkarolják az elhagyott gyermekeket A gyermekfaluban elsősorban egymástól elszakadt, más-más intézetben nevelkedett testvéreket helyeznek el. Családi életre, összetartásra nevelik őket is, a többieket is. — Az utóbbi években az igazi árváknál sokkal több a szociális árva, vagyis a rossz házasságból származó gyermek, akikről szüleik nem hajlandók gondoskodni — mondja dr. Jifí Dunovsky, az SOS gyermekfalu Baráti Közösségének az elnöke. Ezt bizonyítja az is, hogy a gyermekotthonok lakói mintegy 70 százalékban a szüleiktől elhagyott gyermekek közül kerülnek ki. A társadalom érdeke és kötelessége tehát, hogy felkarolja őket és becsületes embereket neveljen belőlük. Noha Csehszlovákiában valamennyi gyermeknek mindössze 0,5 százaléka a szociális árva (Ausztriában ez az arány kétszerese, az NSZK-ban pedig háromszorosa a csehszlovákiainak), ez az arány a szakemberek szerint kevéssé mérvadó. Mert ha igaz is az elv, hogy nevelését tekintve a gyermek még a rossz házaséletet élő szülők körében is jobb helyen van, mint a legjobb intézetben, legalább 25 százalékuk a társadalom segítségére szorul. Elvitathatatlan tény azonban, hogy mindig lesznek gyermekek, akik — bármilyen oknál fogva is — nem élhetnek családjuk körében, tehát idegenek gondoskodására szorulnak. A legfontosabb a családi tűzhely A múltban ez a probléma csupán a gyermekek örökbefogadásával vagy gyermekotthoni neveléssel volt megoldható. Csakhogy a gyermekotthonok, árvaházak nem váltották be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Nem elégítik ki teljes mértékben a gyermekek szociális és lelki igényeit, mert megfelelő fejlődésükhöz állandó környezetre, az anyai kéz simogatására, gyengéd szóra van szükségük. Az intézetek bármennyire is önfeláldozó és megértő, de gyakran változó személyzetének a fáradozasa, a társadalomtól szigorúan elkülönített, zárdaszerű életmód és a vasfegyelem folytán — rendszerint célt téveszt, kárba vész. A szakemberek ezért olyan megoldásra törekedtek, mely a családhoz hasonló környezetet biztosítana azoknak, akik nélkülözik a szülői gondoskodást, az anyai gyengédséget. így került sor — húszéves kedvező külfölJi tapasztalatok nyomán — az első S. O. S. gyermekfalu létesítésére Csehszlovákiában. A megható nagy emberi szolidaritásnak, a társadalom nyújtotta segítségnek köszönhető, hogy 1969 április óta szokatlanul gyorsan felépült Doubiban az első S. O. S. gyermekfalu, ahol már eddig 50 gyermek talált lába. Röviden: olyan asszony a mama, akihez a gyermekek bizalommal fordulhatnak problémáikkal. Türelmesen meghallgatja őket és megosztja velük örömüket, bánatukat is. Ezért azután, ha majd egyszer — más fiatalokhoz hasonlóan — kirepülnek a családi fészekből, hogy munka után nézzenek vagy családot alapítsanak, nem veszíti el őket. Gyermekei minden bizonnyal szívesen vissza-visszatérnek hozzá, ahhoz az asszonyhoz, akit kiskorukban a szívükbe zártak, akinek hálával tartoznak önfeláldozó gondoskodásáért... Így képzelik el a szakemberek a jövőt, és tegyük mindjárt hozzá, minden jel arra mutat, hogy aligha tévednek, mert ha a legidősebbek, a 12—14 évesek nem is tudnak rögtön alkalmazkodni új környezetükhöz, az őszinte szó és a szeretet csodákra képes, nem beszélve a 2—3 éves apróságokról, ezek még sokkal fogékonyabbak. A pótmamának természetesen fizetés is jár, ezenkívül a gyermekek ellátására és ruházására havonta egy bizonyos összeget kap, amellyel — noha el kell számolnia — legjobb belátása szerint gazdálkodhat. A pótmamák közvetlen felettese a gyermekfalu Baráti Közössége: figyelemmel kiséri munkájukat és munkajogi igényeik kielégítéséért is felelősséget vállal. A törvény értelmében a Baráti Közösség szoros kapcsolatot tart fenn a nemzeti bizottsággal,, valamint az illetékes minisztériumokkal: ezek a neveltek érdekében különböző kedvezményekben részesítik a gyermekfalut. A pótmama nincs elzárva a világtól. Kedve és ideje szerint jöhet-mehet. Rokonaival és ismerőseivel fenntarthatja kapcsolatait — ez a gyermekek szempontjából is előnyös, mert azokat ők is családtagjaiknak, jó barátaiknak tekintik. Általános elv: a kis család ne éljen fényűzésben, de igazi otthonra, és ez év júniusáig további 50 gyermek költözhet be a takaros kis családi házakba, összesen 11 ilyen családi házban 100 gyermeket helyeznek el a gyermekfaluban. Minden kis ház jószelleme a pótmama A gyermekekért rajongó, gyermektelen, magános nők mindegyikének a védőszárnyai alatt máris 7—8 különböző korú gyermek nevelkédik. A pótmamák, akik bírósági határozat alapján gondoskodnak a gyermekekről, bevásárolnak, főznek, mosnak a védenceire, megjavítják a fehérneműjüket úgy mint akármelyik más édesanya. Megdorgálják, aki erre rászolgált és megölelik, megdicsérik azt, aki megérdemli. „Anyunak" még arra is kiterjed a figyelme, megtanulták-e a nebulók a leckét, akik a többi falubeli gyerekkel együtt járnak isko-