A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

T udomány Technika A szovjet SZM-740 jelű kőtörőbe­rendezést a nagyméretű létesítmé­nyek — autósztrádák, csatornák stb. — építéséhez készítették. A berende­zés kőzúzóból, osztályozóból és szál­lítószalagból áll, s mindezeket gumi­kerekeken gördülő egyetlen alvázra szerelték. Így követni tudja az egyre továbbhaladó építkezést. Távirányí­tással működtetik. Teljesítménye 25 köbméter zúzott kavics óránként. A bútorlapok ma általában úgy ké­szülnek, hogy valamely műgyantába fürészport vagy más anyagot tesznek úgynevezett töltőanyagként. Közép-Ázsiában fűrészpor nemigen van, de annál több a gyapot. Ezért a közép­ázsiai Ferganában olyan bútorlapok gyártását dolgozták ki, amelynek az alapanyaga a furitol nevű műgyanta, töltőanyaga pedig az eddig teljesen hulladékszámba menő gyapotburok. A gyapot burkát tartalmazó bútorlap szilárd, jól lakkozható, zománcozható és tapétázható. A nyugat-németországi Würtzburg és Fulda között épült autóúton éven­te ötvenre emelkedett az elgázolt őzek száma. A gázolás a közlekedés biztonságát, az emberéletet is veszé­lyezteti, ezért az út mellett 7 kilomé­teres szakaszon kerítést készítettek. A kerítést 150 cm magas fekete plasztikoszlopokra erősített műanyag­háló alkotja. Az erdő felőli oldalán az oszlopok tetejére 40 centiméter magasságban dróthuzalt is erősítet­tek, amelybe néhány voltos áramot vezettek. Erre a célra ugyanazokat az elemeket használták föl, amelyek­kel az elektromos védőkerítéseket látják el. A kerítés mellett 1 m széles sávon vegyszeres gyomirtást végez­tek, hogy biztosítsák a zavartalan áramellátást. Az Octopus vulgaris nevű polip többek között számos csigafajt és kagylót is zsákmányol. Amerikai zoológusok nemrég azt tanulmányoz­ták, miképpen fogyasztja el a polip vastaghéjú áldozatait. Megállapítot­ták, hogy fogókarjaival megragadja és azután a szája körüli szivószervei­vel fogva tartja őket. Ebben a hely­zetben ráspolynyelvével átlagban 0,93 mm átmérőjű és 0,88 mm mély lyukat fúr a héjba. A fúrózajokat rögzítették, és megállapították, hogy az egyes fúrási műveletek időtartama csak másodpercek töredékével mér­hető, és minden fúrási művelet erős nyomással kezdődik. A polip üres kagylóhéjakat is megfúr, sőt beléjük köpi bénító váladékát is. Az is elő­fordul, hogy a csigát a héjából durva erőszakkal kiráncigálja, anélkül, hogy fúráshoz vagy bénításhoz folya­modna. A Trematomus halak egyik faja a Déli-sarkot övező tengerekben él, ahol a víz hőmérséklete —2 C fok. Rég tudjuk, hogy a tengervíz fagyás­pontja alacsonyabb, mint 'a desztil­lált vagy édesvízé. Ismeretes, hogy ha a vízbe sót teszünk, akkor csök­ken a fagyáspontja (ezért olvad meg télen a sózott hó — A szerk.), de a halak vérében talált sómennyiséggel nem lehetett megmagyarázni, miért nem fagy meg a halak vére. A kaliforniai és texasi egyetem ku­tatói elemezték a halak vérét, és abban egy olyan anyagot találtak, amely kitűnő fagyásgátlónak bizo­nyult. Az anyag részben fehérjékből, részben szénhidrátokból áll. Ez a ma­gyarázata annak, miért nem fagynak meg ezek a halak a hideg tengerben. Üj űrhajósjelöltek ször történt meg, hogy űrhajó élő­lényekkel együtt sikeresen visszatért. — Mégis van isten — jegyezte meg valaki viccelődve. Szergej Pavlovics hozzátette: — Ha van is, velünk, kommunisták­kal tart. Mielőtt embert küldenek földkörüli pályára 1960. december 1-én a Veszielka és Muska nevű kutya kelt útra. A kísér­let utolsó fázisa kudarcot vallott. Amikor az űrkabin a Föld sűrű lég­körébe ért, elégett. 1961. február 12-én bolygóközi űrállomást bocsátottak út­nak a Vénus felé. Március 9-én fel­lőtték a negyedik űrhajót. Ez alkalom­ból a Csernuska nevű kutya, tengeri malacok, egerek és békák voltak a fedélzeten. A kísérlet sikerült. Az űr­hajó egyszer körülrepülte a földet és leszállt. Két hét múlva a kísérletet megismételték, úgyszintén sikerrel. — Az ember földkörüli pályára va­ló bocsátásának kísérleteit befejezett­nek nyilváníthatjuk. így foglalta össze Korolev akadé­mikus az űrhajókkal végzett kísérleti repüléseket. A Csillagvárosban Az 1960-as évek elején, nem messze Moszkvától, egy búrfa erdőben hozták létre azt a települést, melyet ma Csil­lagvárosnak neveznek. Itt telepedtek le szigorú kiválasztás után a jövő űr­hajósai. — No, hogy vagyunk bátor embe­rek? Tudják-e, hogy min fognak re­pülni? — üdvözölte őket Korolev aka­démikus. — 0, nem, dehogy, nem repülőgé­pen, hanem egészen új gépen. Szergej Pavlovics Korolev mindjárt az első napon hosszan elbeszélgetett Jurij Gagarinnal. Valahogy az első pillanattól kezdve megtetszett neki Gagarin bátor fellépése. Vlagyimir Komarov, aki később tra­gikusan elhunyt, így idézte fel Koro­levvel való első találkozását: Az űr­hajósok rendkívülien izgatottak vol­tak, hiszen azzal az emberrel kellett nekik beszélgetni, aki kozmikus raké­tákat és űrhajókat szerkeszt. Belépett Korolev, és nagyon egyszerűen kezdett velünk beszélgetni. Mindenkitől meg­kérdezte a kereszt és vezetéknevét, hol tanult, honnét származik, van-e családja? A beszélgetés alatt szinte arról is elfeledkeztünk, hogy előttünk az a tervező áll, akiről már annyit hallottunk. Amikor rám került a sor, Szergej Pavlovics megjegyezte. — Maga lesz a többszemélyes űrha­jó parancsnoka. Lehet, hogy azért mondta mindezt, mert valamivel idősebb voltam a töb­bieknél, és hogy mérnöki végzettsé­gem volt. Mi tagadás, kételkedve fo­gadtam megjegyzését, de mint ismere­tes, a későbbiek során szavai beiga­zolódtak. „Ütiparancs" a világűrbe Az űrhajósok megérkeztek a koz­modromra. Szergej Pavlovics már ott volt. Üdvözölte N. P. Kamanyint, az űrhajósok nevelőjét, és megkérdezte tőle: — Elég idejük van még, mit akar­nak csinálni? — Edzeni. — Helyes. Erre nagy szükség van. Április 6-án az állambizottság ülé­sén Korolev beszámolt az űrhajó mű­ködéséről. Az ülés befejezése előtt Ko­rolev akadémikus a többi tervezővel együtt aláírta az „útiparancsot" az űr­hajós számára azzal a feltétellel, hogy egyszer repülje körül a földet. Április 10-én, amikor az űrhajósok találkoztak azokkal, akik előkészítet­ték az űrutazást, Korolev bejelentette: — Felkészültünk arra, hogy embert küldünk a világűrbe. A döntés meg­történt, útnak indul Gagarin. Utána a közeljövőben, tehát még ebben ,az év­ben mások követik őt. Érdekes űr­utazások várnak reánk, melyek a tu­dományt és az emberiség boldogulá­sát szolgálják. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy az űrutazást jól előkészí­tettük, és sikerrel jár. Este újra ülést tartott a kozmo­dromon az állambizottság. Korolev akadémikus megismételte, hogy a ra­kéta és az űrhajó tökéletesen műkö­dik. — A rakétán és az űrhajón, mint az üzemben, mint a kozmodromon a kísérletek teljes sorát elvégeztük. A rakéta és az űrhajó működéséhez megjegyzések nincsenek ... (Következő számunkban: Korolev— Gagarin-párbeszéd) K. E. Ciolkovszkij

Next

/
Thumbnails
Contents