A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

BELÄK ÜR, a rettenthetetlen Éjfél után kettőkor valami furcsa zörejre ébredt az idős, gyermektelen Bélák házaspár. Először el sem .tudták képzelni, hogy mi okozhatja a zajt, Bélák úr már fel akart kelni, hogy körülnézzen a lakásban, amikor a felesége ráébredt a megdöbbentő valóságra: A másik szobában jár valaki! Most már egyikük sem kételkedett. Tudták, hogy a lakásukban egy idegen jár és most keresi az értéktárgyaikat. A házaspár fogvacogva bújt össze, és csoda, hogy szívszélhűdést nem kapott a rémülettől. Este ki gondolta volna, hogy ilyen borzalmas éjszaka vár rájuk? A betörő bizonyára mindent elvisz, amit csak elbír, de hát az élet kedvesebb, mint mindaz együttvéve, amit hosszú évek alatt összegyűjtöttek. Csakhogy most, ezekben a percekben a puszta életük sem volt már biztonságban. A betörő bizonyára bejön a hálószobába is, és ha itt találja őket, nem riad majd vissza semmitől... A két öreg suttogva tanácskozott és a következő megállapodásra jutott: Ha a betörő bejön a hálóba, semmi esélyük sincs arra, hogy megvédjék magukat. Bizonyára erős, fiatal ember, talán fegyvere is van, és ha nincsen, a konyhában talál elég kést. A rendőrség azután bottal ütheti a nyomát. Különben is, nekik akkor már semmi hasznuk az elfogásából, mert akkor már régen alulról szagolják az ibolyát. Ezért talán az lesz a legjobb, ha alvást színlelnek, és lesz ami lesz. A dunna alatt görcsösen szorították egymás kezét és lélegzetvisszafojtva figyelték a fosztogatással járó neszeket. Amikor azután hallották, hogy az éjszakai látogató léptei közelednek a hálószoba felé, Bélák úr gyorsan elengedte felesége kezét, hátat fordított neki, de még előbb odaszólt neki: — És most aludj! A hálószoba ajtaja kinyílt. A betörő A fiúctka, aki nem tudott enni Oslói sebészek béllel pótolták a gyermek hiányzó nyelőcsövét Nyelőcsőmaradvány zseblámpájával megvilágította a szoba berendezését, közben az ágyat és a rettegő házaspárt is. Bélák úr úgy érezte, hogy baj lesz, ha azonnal nem mehet WC-re. Amikor a betörő visszavonult a hálóból, Bélák úr kellemetlen érzése csak fokozódott. Szerencsére, a betörő valahová elsietett és már a lépteit sem hallották. Azt hitték, hogy már távozott a lakásból. Bélák úr megsimogatta felesége arcát és ment a dolgára. Már ki akarta nyitni a WC ajtaját, amikor meghallotta, hogy a látogató ott bent ül. Be-Iák úr hirtelen ráfordította a kulcsot, kifutott a lépcsőházba és csengetett a szomszédoknál. , Azonnal hívták a rendőrséget, közben a szomszéd figyelt, nehogy a betörő meglógjon a szűkre szabott ideiglenes börtönből, a fia pedig riasztotta a ház többi lakóját. Bélák úr pedig közben a szomszédék WC-jén trónolt és boldogan vigyorgott. Ügy érezte, hogy megtette a kötelességét. N. L. E. Egy norvég fiúcska születése óta (most három és fél éves) képtelen volt egy csepp tejet, egy falatnyi ételt lenyelni, mert nyelőcső nélkül jött a világra. Szülőfalujából azonnal az oslói központi kórházba szállították. Amint néhány csepp tejet próbáltak vele itatni, azonnal köhögni kezdett és a tejet kiköpte. Az éh- és szomjanhalástól csak úgy tudták megmenteni, hogy a gyomrába csövet illesztettek, miután átvágták a bőrt és a gyomorfalat. Három óránként ezen a csövön táplálták tojássárgából, kész gyermektápszerből és tejszínből kevert kásával! Nagyobb operációhoz a kis Ole még gyenge volt. Mikor a kisfiú elérte a három évet, dr. Knutrud oslói gyermeksebész elérkezettnek látta az időt a beavatkozásra. A vastagbelet leválasztotta a vékonybélről, egy részét feltolta a mellkasi üregbe és varrattal erősítette a nyelőcső helyére. Ezt a béldarabot azonban ezután is ugyanazok az erek táplálták és látták el vérrel, mint előzőleg. Később egy második operáció során ezt a mellkasi üregbe varrt vastagbél darabot elválasztották a tulajdonképpeni vastagbéltől és alsó részét a gyomorba vezették, felső részét pedig a gyermek nyelőcső maradványához varrták. A tulajdonképpeni vastagbél, amely továbbra is eredeti feladatát látja el, így körülbelül egyharmaddal megrövidült. A kis Ólénak azonban még mindig szüksége van arra a táplálócsőre, amelyet kívülről vezetlek a gyomrába. Ezt ugyanis csak akkor távolíthatják el, ha a kisfiú már tökéletesen megtanult nyelni. Ólénak rágni is meg kellett tanulnia, hiszen eddig táplálék rágásra a fogait nem használta. A rágás megtanulásánál nagyszerű szolgálatot tett a rágógumi. Ha a rágás és a nyelőgyakorlatok már kitűnően mennek, akkor távolítják csak el a táplálócsövet a gyermek gyomrából. Orvosi számítás szerint, ha minden jól megy, ötéves korára a kis Ole már semmiben sem fog különbözni a többi egészséges gyermektől. Azzal azonban számolni kell, hogy időközben a beoperált nyelőcső esetleg deformálódik és újabb beavatkozást tesz szükségessé. Kétezer újszülött közül általában egy gyermeknek van különböző nehézsége a nyeléssel. Ezt arra vezetik vissza, hogy ennek a szervnek, míg a magzat az anyaméhben tartózkodik, nincs semmi jelentősége, hiszen táplálékát, a fejlődéséhez szükséges minden anyagot az anya testéből a köldökzsinóron át kapja. Ha egy újszülöttnek nyelési nehézségei vannak, a legfontosabb az, hogy ezt • lehetőleg azonnal felfedezzék, megállapítsák a rendellenesség természetét és aszerint járjanak el. Még nem is olyan régen a diagnózis késésének következtében — mivel így a segítség is rendszerint későn jött — ezeknek a csecsemőknek számottevő része meghalt. Ma már a gyors segítség és a gyermeksebészet fejlettsége minden civilizált országban csaknem a nullára nyomja le a nyelési hiányosságokkal született gyermekek halálozási arányszámát. »- •