A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-09 / 14. szám

Az épület újjáépítése 1 000 000 koronába került, s ebben az összegben benne van már az angol kert létesítésére fordítandó pénz ls. A ház átépítéséhez szükséges összeget részben a kerületi Ingatlankezelő Vállalat, részben a Műemlékvédő Hivatal bocsátotta rendelkezésre, s ez utóbbi természetesen gondoskodott arról ls, hogy az épület belső kiképzése megfeleljen a 18. századbeli elrendezésnek. A klub berendezésére 240 000 koronát fordított az óvárosi nemzeti bizottság. Szinte hihetetlen mindez. Az említett építkezési vállalat bebizonyította, mire képes. Rekordidő alatt és Igazán szép munkát végzett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 83. évfordulója tiszteletére az Ingatlankezelő Vállalattal karöltve felajánlotta, hogy a helyreállítási munkálatokat Igazán a legkifogástalanabbul végzik el, s az épületet a tervezettnél egy évvel hamarabb adja át rendeltetésének. S ezt a vállalást becsülettel teljesítette ls. Ezért azután a nyugdíjasok már 1970 novemberének közepén beköltözhettek új otthonukba. Ezldeig még nem tudjuk, kit bíznak meg az angol kert létesítésével. Még nem döntöttek, hogy vajon a bratislavat Építkezési Vállalat vagy városi kertészet kapja ezt az igényes feladatot. A kivitelező vállalatnak azonban tartania kell magát a KIK ez évi felajánlásához, mely szerint a CSKP megalakulásának 90. évfordulója tiszteletére ez év május 1-én a kertet ls át kell adni a nyugdíjasoknak. Hej, de csodálkozna az egykori városi hóhér, mint ahogy a külföldi szakemberek ls úgy néznek erre a klubra, mintha csodát látnának. Ezzel is beigazolódott, milyen áldozatot hoz társadalmunk a legöregebbek érdekében, hogy megérdemelt pihenésüket méltó környezetben tölthessék el. Szöveg és képek: SZLUKA JÖZSEF De csodálkozna a hóhér... A szabad királyi városok a középkorban és valamivel később ls külön jogot, úgynevezett pallosjogot élveztek, ami azt jelentette, hogy az uralkodó engedélyével elítélhették, kivégeztethették a gonosztevőket. Az ilyen előjog azonban nem kis gondot okozott a városoknak. Külön hóhérról kellett gondoskodniok, fizették, lakást biztosítottak neki. Az egykori Pozsonynak több száz évig külön hóhéra volt, mert így parancsolta a törvény. A volt hóhér háza mindmáig ott van Bratislavában, a Káptalan (Kapitulská) utca 15 szám alatt. Ez a kis épület a város értékes történelmi műemlékei közé sorolható. Ezért azután történészeink ls sok Időt szenteltek rá. Az 1966-ban befejezett munkálatok alapján megállapították, hogy a hóhér házát 500 éves fennállása során többször átépítették. Beigazolódott az eredeti feltevés helyessége, hogy téglából épült, gót stílusban. Azaz, hogy jelenleg két reneszánsz stílusú részből áll, ezek régebbi alapokra épültek. Eredetileg mindkét épület-részt szép plasztika díszítette és közös udvaruk volt, mely az utcára vezető széles kapuba torkollott. Körülbelül a 16. század második felében építették át. Az akkori tulajdonos azonban bizonyára elégedetlen volt a ház külsejével és a 17. században átépíttette, s ezzel teljesen megváltozott az épület jellege. Az idősebbek bizonyára jól emlékeznek erre a házra. Hosszú éveken keresztül senki sem törődött veié, s így azután eléggé tönkrement, bár még nem ls olyan régen voltak lakói. Végre azután a Műemlékvédő Hivatal is feleszmélt. Hogy ls volt tulajdonképpen? Az óvárosi kerületi nemzeti bizottság bizony nincs valami irigylésre méltó helyzetben. A város történelmi központjában levő lakások többsége még a múlt században vagy régebben épült. Csaknem minden épület legalábbis alapos javításra szorul, s ráadásul a legöregebb épületek jelentős részét már „halálra ítélték". Az óváros házainak egy része az új hídnak és az új hídhoz vezető utaknak esett áldozatul. Ezért bontották le a mai Zslska utcában volt katonai pékséget ls, amely már talán magától is összedőlt volna. Sajnos, az öváros egyetlen nyugdíjas klubja is ebben az épületben volt. A Váralja lebontásakor még inkább megszaporodott az óvárosi nemzeti bizottság dolgozóinak a gondja. Szánthó Lenke tánácstag jelenleg a népjóléti bizottság elnöke, s tulajdonképpen ő tett legtöbbet a nyugdíjasok klubjáért. Sokáig kereste a megoldást, hogy a klub végre rendes otthont kapjon. Többféle megoldás kínálkozott. Végül 1969-ben a Műemlékvédő Hivatal városi bizottsága felvetette az ötletet, hogy az Ingatlankezelő Vállalat fejezze be az épület restaurálását, amit már néhány évvel korábban a főépítész tervei szerint meg is kezdtek, s az épület belsejét képezzék ki úgy, hogy a célnak megfeleljen. Így végre megoldódott a probléma. 1970-ben közös erővel, a Műemlékvédő Hivatal és a bratislavai Építészeti Vállalat dolgozói munkájának nyomán megszületett a nagy mű, ráadásul a klub is, és jelenleg kétségtelenül a legjobban felszerelt és legmodernebb a maga nemében egész Szlovákiában.