A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-02 / 13. szám

Mit tudunk a hónapokról? ÁPRILIS Az ősi naptár e második hónapjáról Ovidius így ir: „Azt mondják, a tavasz mindent kinyit, elfut a zord tél, Föld anya szülni akar s újra kitárja ölét. Április — úgy vélik — kinyitó, mert hát kikelet van, s drága Venus veti rá, mert övé, a kezét." (Gaál László fordítása) Kinyitni, kitárni latinul: aperire. Ebből az igéből származik az április szó. A természet viruló, elpusztíthatatlan erejének jelképeként Vénusznak, a szerelem és szépség istenaszszonyának szentelték. A hónap első napján a nők fényes körmenettel ünnepelték az istennőt. Tőle várták a boldog családi élet alapját, a szépség és a szerelem áldását. Hitük szerint Vénusz varázserejének az istenek, az emberek és az egész természet alá van vetve, még a bölcsek is elvesztik közelében józanságukat. Minden áprilisi vallási ünnepség valamiféle kapcsolatban van a földmüveléssel. A rómaiak ekkor ünnepelték Cerest, a földművelés és a gabona istenasszonyát, „cereáliákat" tartottak tiszteletére. Ceres, a görögöknél Déméter, már a legrégibb mítoszokban is szerepel. Szelíd, áldásthozó, mint maga az anyaföld. Szent állatai: a bika, a sertés, a tehén; szent növényei: a búzakalász, a gyümölcsfa és a mák. Tavasztól őszig sokszor ünnepelték: aratás előtt kérték Ceres áldását, aratás után pedig Ceresnek áldozták a termés zsengéit. A búzaszentelés szokása ezt a régi hagyományát őrzi. A régi magyar kalendáriumok áprilist Szent György havának mondták, sárkányölő Szent György napjáról. Szent György napja a pásztoroknál a „jeles" napok közé számított, mert ekkor kezdődött a tavaszi kihajtás. A régi századokban, amikor a jószágot még egész éven át a szabadban tartották (ridegtartás), a bojtárokat és számadókat „szentgyörgynaptól szentgyörgynapig" fogadták fel a gazdák. Szokásban volt, hogy a szolgálat, a hivatalbalépés, a bérletek határidejéül Szent György napját jelölték meg. Az április elején szokásos bolondjáratás eredetű, régi európai népszokás. A hónap csalfa, kiszámíthatatlan, bolondos időjárása is hozzájárulhatott kialakításához. Már a kelták is vidám tavaszi ünnepet tartottak április elsején, Franciaországban pedig egészen a XVI. századig gyakori volt, hogy április 1-vel kezdődött az év. Április hónap.< állatövi jegye a Bika. A görög mitológid' szerint Europé föníciai királylány nagyon megtetszett Zeusznak, aki hófehér bikává változott, és így közeledett hozzá. Európát megnyerte a bika szelídsége, megsimogatta, hátára ült, mire az átúszott vele a tengeren és Kréta szigetére vitte. A bika ott daliás ifjúvá változott. Ebből a szerelemből származtak a sziget legendás királyai. Franklin előadása a párizsi Akadémia Villamossági Intézetében Houdon világhírű szobra Benjamin Franklinról Az első villámhárító története Az az „egyszerű mód" sehogy sem akart megszületni. Franklin már hónapok óta egy helyben topogott, és türelmetlenül leste, mikor szerelik fel végre a philadelphiai Krisztus-templom épülő tornyára az ő csodálatos villámfogóját, a csipkézett, hegyes vascsúcsot. Lentről nézve a torony kőművesei szorgoskodó bogaraknak látszottak, de a munka is oly lassan haladt, mintha valóban bogárkák építenék a torony kupoláját. Meg aztán az sem mondható bizonyosnak, csakugyan felnyúlik-e majd a felhőkbe az a hegyes vascsúcs. A felhőkbe nyúló torony pusztán költői kép, de más a tudomány költészete és más a poétáké. Franklin haragos volt a késedelmek meg saját kétségei miatt is. Collinson most azt fogja hinni, hogy ok nélkül hetvenkedett. És talán a születésnapi vacsora vendégei szintén kinevetik már magukban. Mint minden reggel, Franklin ezen a napon is egy jókora fadézsában fürdött, de úgy elgondolkodott a vízben, mintha az íróasztal mellett üldögélne. Visszaemlékezett a régi beszélgetésre ... Hogy csodálkoztak barátai, mikor ő bejelentette, hogy ezentúl egy játékkal akar foglalkozni. „Játékkal?" ... — csengett . a fülébe újra Brockden könyvtáros ámulattal teli kérdése. Aztán a többiek évődő, csodálkozó érdeklődése: „Ugyan már, hogy hívják azt a játékot?" Játék? Hohó! Itt van a megoldás! Elégedett mosollyal tápászkodott kifelé a dézsából. Magára dobott egy köpenyt, megrázta a kis ezüstharangot, és odaszólt a besiető néger inasnak: — Hívd ide Franklinné asszonyt. Míg a feleségére várt, Franklin így csillapította saját lelkesedését: „No, te híres philadelphiai Archimédeszi Ha már te is kitaláltál valami okosat a fürdőkádban, azért ne rohanj rögtön az utcára és ne kürtöld világgá,