A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-26 / 12. szám

A vörös falu szereplői Somorján Mielőtt a magyar csapatok Medvénél a Csallóköz területére léptek volna, Nagyabonyban és Dióspatonyban nagygyűlést szerveztek a kommunisták. Hitet tettek az egységes Csehszlovákia mellett, és a fasizmus elleni harcra buzdították a népet. Igaz, az egész járás területén jelentékeny nacionalista hangulat uralkodott, de ez a későbbiek folyamán lanyhult, majd fokozatosan bekövetkezett a teljes kiábrándulás. A csilizradványi kommunisták szintén gyűlésen magyarázták meg az embereknek a túlzott nacionalizmus károsságát. A gyűlés a Szovjetunió éltetésével és az Internacionálé eléneklésével ért véget. Míg a megtévesztett tömegek örömmel üdvözölték a „felszabadító" csapatokat a járás minden falujában, a kommunisták érezték, hogy számukra csak most kezdődik a nehéz munka. Nagymegyeren még a magyar csapatok bevonulását megelőző éjszakán a kommunisták falragaszokon tiltakoztak Horthyék területi revíziója ellen. A járás községeiben a csendőrök azonnal betiltották a kommunista párt működését és tagjait megfigyelés alá helyezték. A bécsi döntés értelmében Magyarországhoz csatolt területek lakossága nem ismerte az ország gazdasági viszonyát, s ezért hittek a nagyhangú ígéreteknek. A kijózanodás a lakosság körében szinte drámai gyorsasággal következett be. Az üzletek kiürültek, áruhiány lépett fel, amihez nálunk nem voltak hozzászokva az emberek. A földművesek el voltak keseredve, mert nem tudták értékesíteni termékeiket, viszont az iparcikkek ára mintegy 30 —40 százalékkal magasabb volt, mint annak idején Csehszlovákiában. Egyre több felirat jelent meg Dunaszerdahely utcáin, de másutt is: „Minden drága, vissza Prága" vagy „Munkát kenyeret vagy viszsza a cseheket" stb. Sokat mond ezekről a naookról Mondok Gábor A dunaszerdahelyi Sárga Kastély elvtárs visszaemlékezése: A magyar csendőrök még meg sem melegedtek, máris razziát tartottak, s a pártot betiltották, összefogdostak bennünket, kíméletlenül bántalmaztak, s utána hetente jelentkeznünk kellett a csendőrségen. Munkaalkalom egyre kevesebb lett, a bér olyan kevés, hogy belőle megélni — emberhez méltóan — nem lehetett. • Amikor a németek 1941 nyarán megtámadták a Szovjetuniót, nagy razzia volt a Magyarországhoz csatolt területeken, így természetesen a dunaszerdahelyi járásban is. Sok kommunistát letartóztattak, többek között akkor vitték el Mondok, Steckler, Alföldy, Alsódy és más elvtársakat, akik a kistarcsai internálótáborba kerültek. Mint politikai foglyok embertelen bánásmódban részesültek. 1942 januárjában kerültek csak haza, de továbbra Is állandó felügyelet alatt tartották őket; nem volt szabad elhagyniok a várost. Vásárúton például külön nyomozó ügyelt Csomor elvtársra és társaira. 4 LENIN nevét a Piavenál tanulta meg Patócs Gábor elvtárs, pártunk egyik alapító tagja Patócs Gábor iparoscsaládból származik, háború és éhezés ifjúságának emlékei. Szinte gyermekként kerül az olasz frontraJ Piave sok bajtársát töri meg lelkileg•— őt gondolkodóba ejti. Rádöbben a háború értelmetlenségére, arra, hogy a tulajdonképpeni ellenség nem a folyó túlsó partján húzódó állásokban őrködő olasz katona. Tőlük hallja először Lenin nevét is, örökre megjegyzi, s ez a név lesz életpályájának vezércsillaga. A hazai politikai mozgalomba 1920-ban kapcsolódik be, 1923-ban belép a kommunista pártba. Ugyanebben az évben megalakítja Somorján a párt helyi szervezetét. A legközelebbi választásokon a párt kerületi vezetősége őt jelöli a párt megyei listáján. Népgyüléseket, sztrájkokat szervez. Többek közt a somorjai erdőmunkások sztrájkját, a gútori és tejfalusi erdőmunkások között sztrájktörők ellen irányuló agitációt fejt ki, ezért bírósági eljárást indítanak ellene és 14 napi elzárásra ítélik. Pártmunkájának legnehezebb szakasza 1931-ben kezdődik, a nagy gazdasági válság időszakában. A gazdasági válság egyes burzsoá pártok számára agitációs eszköz volt, politikai céljaik eléréséhez. 0 viszont látta a szegény emberek rongyos tömegét, a kenyeret nélkülöző, éhező gyerekeket a munkanélküliséget, a nyomort. Ilyen körülmények között került sor 1932-ben Somorján a községi választásokra. A kommunista párt nagy sikert aratott, ötszáz szavazatot s ennek megfelelően 9 mandátumot kapott. Az új képviselőtestület tagjai között ott van Patócs Gábor is. A választási eredmények kihirdetésekor a kommunisták az Internacionálét énekelték. A somorjai kommunista pártszervezet megerősödését a Somorja és vidéke című polgári hetilap akkori száma így kommentálja: „A somorjai kommunista párt nagyarányú megerősödése a súlyos helyzetből folyó következmények kifejezője. A szegénység nem lát reményt, pedig az elkeseredettség sohasem volt jó tanácsadó. Érthető az eredmény, ha azt vesszük figyelembe, hogy a kommunisták forszírozzák külsőleg legerősebb eszközökkel a munkanélküliség orvoslását és a tömegek feletti állami és társadalmi gondoskodást. El kell ismerni, hogy a kommunisták fejtették ki a legnagyobb külső tevékenységet, s ki kell emelni politikai szempontból éles harci taktikájukat." 1938-ban a járás a Bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került. A Horthy-rendszer idején munkás, akinek volt mersze fizetésemelést kérni, éppen olyan könnyen megkapta a „büdös kommunista" jelzőt, mint a parasztfiú, aki nem állt vigyázzba a levente oktatáson. Patócs Gábor ekkor is lelkesedéssel, áldozatkészen végzi a pártmunkát, bár ez állandóan az üldözés, a meghurcoltatás veszélyét jelentette. Teljes erejéből agitált a magyar fasizmus ellen, vonattal és gyalogszerrel járta a falvakat, röpiratokat osztogatott. Erről az időszakról egy érdekes anekdótát mesél: — Egy alkalommal a légi (Lehnice) vasútállomáson röpiratokat osztogattam a vonatra várakozó munkások között, amikor hirtelen feltűntek a kakastollasok. Menekülésre más mód nem volt, felszálltam a közben beérkező vonatra, elvegyültem az utasok között, helyet foglaltam. A vonaton persze elkezdődött a razzia. Egyik rendőr először 'felrázott, majd megkérdezte: „Hallja, nem látott egy alacsony, köpcös kofferos embert, aki az állomáson röpiratokat osztogatott?" — „Nem láttam én semmiféle kofferos alakot, különben is mire jók azok a röpiratok?" — A rendőr gúnyosan elmosolyodott, távozófélben még megjegyezte: „Bárcsak minden proli ilyen felvilágosulatlan marha lenne, mint maga!" 1939-ben háromoldalas levelet írt Teleki Pál miniszterelnöknek, ennek következményeként lakásán házkutatást tartottak. Megtalálták a levél másolatát és az „Űt" című baloldali folyóiratot. A magyar hatóságok felügyelet alá helyezték és megvonták iparengedélyét is. Egy évig a medvei (Medvedov) híd építésén dolgozott.