A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-26 / 12. szám

kiáltványát, hogy Magyarország kilép a háborúból éi fegyverszünetet kér a Szovjetuniótól. Ez a hír csak egy órára töltött el mindenkit örömmel, mert utána megkezdődött a nyilas rémuralom legembertelenebb korszaka. Járásunk területén is egyremásra alakultak a nyilaskeresztes párt helyi csoportjai, s tagjaik különféle anyagi juttatásokban részesültek. Rendőri szolgálatot láttak el, és segítettek a kommunisták összefogdosásában. Dunaszerdahelyről elhurcolták Mondok Gábor, Mácsik József. Szabó Kálmán, Jakubcsik Ferenc elvtársakat, de sokan másokat is a járás többi falujából. 1944. október 17-én Komáromban vagonba rakták őket és útnak indították a koncentrációs táborok felé. A front közeledtével egyre több német és magyar katona, valamint menekültek ezrei lepték el a Csallóközt s így járásunkat is. A katonai alakulatok tervszerű visszavonulása fejvesztett meneküléssé változott, de utoljára még mindent földúltak, amit csak lehetett. Aztán felvirradt a nagy nap, 1945. április l-e, egész dunaszerdahelyi járás felszabadult, véget ért számunkra a háború; mindenki örült az életnek és bizakodással tekintett a jövőbe. Dunaszerdahelyi régi városrész A magyar uralkodó osztály szemében a kommunista párt jelentette a legnagyobb veszélyt, s ezért kíméletlenül üldözte tagjait. Számukra minden felvidéki ember „büdös kommunista" volt, ha tagja volt a pártnak, ha nem. — A kommunisták helyzete egyre kilátástalanabb lett, s helyzetükön nagyban rontott az 1941-es belügyminisztériumi rendelet, amely szerint a kommunistákat a legkisebb gyanú vádjával internálni lehetett. Azonban a szigorú rendelet ellenére is élt a párt. Például az ekecsi elvtársak, a határban (az ún. Gyócsi dombnál) találkoztak, így megvolt a kapcsolatuk a környékbeli szervezetekkel is, például a megyeriekkel, a vásárutiakkal. A csendőrség hiába nyomozott, nem tudott gátat vetni a kommunista agitációnak. Csak azután sikerült eredményt elérniük, miután egy személyt sikerül beléptetniük a kommunisták közé, aki elárulta az élvtársakat. Így a pártszervezet vezetői, Németh, Beke, Lakó elvtársak a komáromi fogházba kerültek. A kommunisták igyekeztek minden erejükkel megmagyarázni a dolgozóknak, hogy a kizsákmányolók, a grófok, bárók rendszerében nekik csak az elnyomás, az embertelen bánásmód jut osztályrészül. Megmagyarázták, hogy a háború igazságtalan, hódító jellegű és a fasiszták vereségével fog végződni. Minden becsületes munkásnak harcolnia kell a jobb jövőért, a munkások jobb életéért. 1944. március 19. után, amikor a németek megszállták Magyarországot, megkezdődött a zsidók üldözése, összeírták a zsidókat, akik kötelesek voltak ruhájukon sárga csillagot viselni. Dunaszerdahelyen kijelölték a gettót, ahová mintegy 3000 zsidót zsúfoltak össze, majd később az auschwitzi koncentrációs táborba vitték őket. Közülük csak 60 család tért vissza, a többiek elpusztultak. 1944. október 15-én, a rádió közvetítette Horthy í Medvén való tartózkodását a somorjai járás főszolgabírója a következő kikötések alatt engedélyezte (kivonat a hivatalos okmányból): 1. Utasítom a kérelmezőt, hogy megérkezése után Medve község elöljáróságánál és csendőrparancsnokságán hetente háromszor jelentkezzen, 2. esetleges eltávozását 24 órával előbb, a jelzett község elöljáróságán jelentse be, 3. a kérelmező táviratot nem adhat fel és távbeszélőt nem használhat. 1942. április 31-én éjjel letartóztatták és a háború végéig internálták. A kistarcsai táborból a szovjet hadsereg gyors előrenyomulása következtében szabadult ki. Somorjára testileg fáradtan, meggyötörten érkezik, de pihenésre nincs ideje. Mint rendfenntartó közeg, fegyverrel a vállán őrködött, oroszlánrészt vállalt a kommunista párt újjászervezéséből. Mint kommunista értelmezte a szövetkezeti mozgalmat, aktívan támogatta a mezőgazdaság kollektivizálását. Közben állandóan képezte magát, elvégezte a dolgozók felsőbb tagozatú pedagógiai iskoláját. Hosszú időn át pedagógusként működött. Előrehaladott kora ellenére még ma is sokoldalú munkát fejt ki, tagja a dunaszerdahelyi járási bizottsága Marxista-Leninista Esti Egyetem lektori csoportjának, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség elnökségének és elnöke az SZLKP somorjai városi szervezetének. Gyakori vendég az iskolában, élménybeszámolói, előadásai egy gazdag életpálya filmjeként peregnek le a fiatalok előtt. jr Almaim megvalósultak — Higgye el — kezdi a beszélgetést Szívós József —, úgy megváltozott a világ, most már elmondhatom, hogy érdemes volt élni és küzdeni. Ma könnyebb hinni és beszélni arról, ami valamikor álom volt, de álmaim megvalósulásához hosszú és göröngyös út vezetett. Szívós József, Bacsfán (Bát) született, jelenleg 65 éves. Édesapját korán elvesztette; édesanyja mosással, varrással, takarítással tartotta el a családot. Tízéves korában^már saját keresetéből él (tehénpásztor, kifutófiú). 1920-ban kőművestanoncnak megy és mint ifjúmunkás, bekapcsolódik a Kommunista ifjúsági mozgalomba. Aktiv tevékenysége miatt a munkából elbocsátják. Hiába járja az országot, munkát sehol sem kap. Olykor órákat ácsorog egyegy gazda portája előtt, fűrésszel, fejszével a vállán — a favágás jelenti számára a ritka munkalehetőséget. 1930-ban belép a kommunista pártba, melynek tevékeny harcosa lesz. 1938 májusában mint a csallóközi kommunisták küldötte részt vesz a Hitler-ellenes prágai tüntetésen — a cseh és a szlovák kommunistákkal karöltve küzd a köztársaság védelméért. Ezért az internacio• nalista cselekedetéért 1938 után, amikor a járás Magyarországhoz kerül, a Horthy-rendszer a magyarság árulójának bélyegzi, feketelistára kerül és mint megbízhatatlan egyénnek kétnaponként jelentkeznie kell a rendőrségen. Erről az időszakról egyik volt harcostársa, Dömötör Ferenc, igy nyilatkozik: — A Horthy időkben rendszeresen találkoztam Szívós elvtárssal, természetesen olyan helyeken, ahol nem tudtak bennünket megfigyelni. Ebből a szempontból a Somorja és Űszor (Kvetoslavov) közti országút felelt meg a legjobban. Ott tájékoztattuk egymást az eseményekről, biztattuk egymást. Egy percre sem ingott meg hitében. Még akkor sem, amikor a legrosszabb volt a helyzet. A második világháború folyamán hatszor hívják be munkaszolgálatra, s mint megbízhatatlant szuronyos katonák őrzik. A meghurcoltatások közti rövid szünetekben teljes erővel agitál a fasizmus ellen, A munkásszázadból 1943 februárjában megszökött, s a felszabadító szovjet hadsereget már otthon üdvözli. 1945. május elsején újra megalakítja Somorján a helyi pártszervezetet, amelynek elnöke lesz. Az aktiv pártmunka mellett kamatoztatja szaktudását is, munkahelyén szocialista munkaversenyt rendez, kőműves csoportja 125 ^/o-ro teljesiti tervéi. A jobb eredmények elérésének érdekében leleményes újítást dolgoz ki a falvakolás meggyorsítására, ez a „Szívós-féle vasfacsni". Erről a nagyszerű újításról 1950-ben az Űj Szó hosszú riportban számol be. Mint propagandista, teljes erejével szorgalmazza a mezőgazdaság szocialista kollektivizálását. Munkájának elismeréséül mint küldött részt vesz az SZKP IX. kongresszusán. Számára azonban az a legnagyobb kitüntetés, hogy keze alól 140 tanonc került ki, akik magukkal vit-Szívós József elvtárs ték a munka és a párt szeretetét. Harcostársai közül többen Magyarországon élnek. Ezek egyike Tallós-Prochászka István festőművész így nyilatkozik Szívós Józsefről: — Gyermekkora óta ismerem; olyan ember, aki a munkásmozgalmat hatékonyan segítette. A háború alatt harcolt a fasizmus ellen. A munkáshatalom győzelmének egyik előkészítője volt. Végezetül még egy kérdést tettem fel Jóska bácsinak: — Ha húszéves volna, újra vállalná-e ugyanezt? — Örömmel válalnám, mert ez volt életem értelme, s ami még ennél is több: az is marad.