A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-26 / 12. szám

H'á»'l eprácudAa: jm tant.**1

" ia

v

ii.*u tv«.«* 1l«L«* Lm. t£j (24III.1S1« l iv »33 : >:? iv IV. »33 . j 10.IV. »11 IV tf.V-i V. 1W 17 v. «3» L v. j-llYI I'M lityi.»* A nagy gazdasági válság Az 1929—33 évek legnagyobb problémája minden bizonnyal a munkanélküliség volt. Érdekes és elgondolkoztató az a kérdés, hogy miért nem találkozunk ebben az Időszakban úgy, mint az előző vagy részben az elkövetkező években az itteni nép életkörülményeivel kapcsolatos nagyszámú népgyűléssel. Legalábbis a hivatalos jelentésekben nem esik róluk szó, Meg kell azonban említeni az 1929. március 17-i dunaszerdahelyi népgyűlést, melyet emlékezetessé tett Steiner Gábor nemzetgyűlési képviselő fasisztaellenes beszéde. A szóban forgó népgyűlést a csendőrség feloszlatta, mert Steiner Gábor „éles szavakkal bélyegezte meg a fasizmust" s hogy „a további rendzavarásoknak elejét vegyék". A hatóságok, ha szükségesnek találták, néhány napra letartóztattak kommunistákat, amivel lényegesen megzavartak egy-egy folyamatban lévő politikai akciót. Hogy az akkori államhatalmi szervek gyakran folyamodtak hasonló megoldásokhoz, azt a Haar Simon és Mondok Gábor ellen indított büntető eljárások is bizonyítják. A dunaszerdahelyi kommunista mozgalom egyik legbátrabb, a hivatalok szerint legradikálisabb alakjának, Mondok Gábornak az életéből igazán nem hiányzott a zaklatás és a büntető eljárások sorozata. A húszas évek derekától kezdve a nagy gazdasági válság végéig több mint tízszer volt büntetve meg nem engedett politikai szervezkedés, röpiratok teriesztése és más politikai jellegű akciók miatt. Más harcos kommunistákról is megemlékezhetnénk hasonló jellegű események kapcsán, de két kommunista esete is hűen bizonyítja, hogy a kapitalizmus elleni harc nagvon is kemény, férfias helytállást igényelt. Ebben az időszakban fontos szerepet játszanak a választások. A kommunista párt számára nem közömbös dologról volt szó, hiszen egyes pártok Dolitikai tevékenységét, létjogosultságát, a tömegekre gvakorolt befolyását a választási eredmények határozták meg leginkább. Erre az időszakra esnek az 1932-es községi választások. Látszólag nem tűnnek jelentős eseményeknek, a kisemberek mindennapi, hétköznani élete szempontiából azonban a községi választások kimenetele a helvi viszonyokra legalább olvan ielentőségeel bírt. mint országos méretekben a parlamenti választásoké. mert helvi méretben a községi tanács nagv hatással lehetett a lakosság életviszonyainak alakulására. Nyomor, munkanélküliség Az 1929—33-as nagy világgazdasági válság természetesen Csehszlovákiára is kihatott s nagy megrázkódtatást jelentett járásunk földmunkásai, kis- és középparasztjai számára. A dolgozók életszínvonala mélypontra süllyedt. A különböző társadalmi rétegek, osztályok antagonizmusa még jobban elmélyült, az egymás elleni gyűlölet pedig fokozódott. A hivatalok érthető módon a kizsákmányoló osztály érdekeit képviselték. A gazdaság-politikai helyzetet a járási csendőrparancsnokság, a csendőrőrsök, az állami és községi jegyzőségek viszonylag pontos és aprólékos adatok alapján készített kiértékeléseiből ismerhetjük meg. Ezek eléggé jól áttekinthető képet nyújtanak a válságos idők eseményeiről, de politikai állásfoglalásukra természetesen rányomja bélyegét hivatali beosztásukból és osztályhelyzetükből adódó gondolkozásmódjuk. A csendőrparancsnokság helyzetértékeléséből kitűnik, hogy a földművesek eladósodtak, az általuk felvett kölcsönöket erőszakosan behajtották 8 a parasztságra nagy adóterhek nehezedtek. Ehhez járult, hogy 1929-ben és 1930—31-ben katasztrofálisan rossz volt a termés. Éppen ezért a legnagyobb mértékben hibás volt, hogy a hivatalok most akarták behajtani az adó- és egyéb hátralékokat, holott ez a konjunktúra idején könnyebben ment volna, s nem okozott volna egyes családok számára olyan nagy anyagi megrázkódtatást. Nyomasztóan hatottak a széles tömegekre az aránylag magas társadalombiztosítási járulékok. Kimondottan tömeges éhezés a járásban nem fordult elő, de voltak olyan falvak, amelyeket jobban sújtott a válság. A járás legszegényebb falvai közé tartoztak Vásárút, Pozsonyeperjes, Bögellő (Bohelov), Padány, Mad, Csilizradvány, Patas, Bős, Kisfalud (Vieska) stb. A nyomorúság a járás falvaiban a legborzasztóbb formában 1931-ben, a katasztrofálisan rossz termés évében kezdett mutatkozni. A járás községeinek túlnyomó többsége segítségért folyamodott, de a szociális ügyek minisztériumába benyújtott kérelmeknek csak elenyésző mértékben tettek eleget. Természetesen az ilyen formában nyújtott támogatás nem jelenthette a válság megoldását, csak bizonyos mértékben enyhítette annak következményeit. A hathatósabb támogatás csak 1932-ben valósult meg. Ebben az évben a járás 145 820 koronát fordított a munkanélküliek segélyezésére. De lássuk, hogyan is folyt le a válság Pozsonyeperjesen és az itteni körjegyzőséghez tartozó falvakban például 1932-ben 105 volt a munkanélküliek száma. A munkanélküliség egvik és egyben fő oka (a község vezetőinek megítélése szerint) az Eszterházy-birtok felosztása volt, minek következtében az ott dolgozók munka nélkül maradtak. Nekik a rossz gazdasági helyzetben lévő parasztok sem tudtak munkát adni, így szükségesnek mutatkozott különféle segélyekben részesíteni őket. Ezek keretén belül a közmunkák anyagi fedezetére a szociális ügyek minisztériumától 3000 koronát a járási hivataltól havonta 4650 korona értékű élelmiszerutalványt és a közmunkák fedezésére 3500 koronát, valamint a járási ifjúsággondozó hivataltól 1000 koronát kapott a község. A szociális ügyek minisztériuma a község számára a közmunkák fedezésére megállapított 12 000 koronából csak 3000-et folyósított. Néhány további jegyzőségi körzetről csak annyit, hogy például a csilizradványiban közel 120 munkanélkülit tartottak számon, ezek többsége 3—8 tagú család eltartója volt. A balonyi körjegyzőség 150 munkanélkülit tartott nyilván, a nagyabonyi 300-at, az alistáli (Hroboftovo) pedig 74-et. A felsorolt körzetekben a súlyos gazdasági helyzetnek más-más volt az oka. Ide sorolhatók többek között a nagybirtokok egy részének felosztása akolonisták között, ami megbontotta az egyensúlyt a munkáltatók és a munkavállalók között; a racionalizálás, a gépek nagyobb mértékű alkalmazása, minek következtében sokan elveszítették kereseti lehetőségüket; a magas társadalom biztosítási járulékokat, ami miatt a rossz helyzetben levő gazdák inkább lemondtak az idegen munkaerő alkalmazásáról. Huzavonák a munkanélküli segélyek körül Dunaszerdahelyen 1931-ben a képviselőtestület külön bizottságot létesített az ínség leküzdésére. Október 7-én küldöttséget küldtek a szlovákiai tartományi (akkori nevén országos) hivatalba, a szociális ügyek minisztériumába, hogy segítséget kérjenek a munkanélküliség leküzdéséhez. A segélyt kérő memorandumot az e célból életre hívott országos bizottságnak maga az elnöke vette át s a legmesszebb menő támogatásáról biztosította a küldöttséget. A közben összeült községi tanács úgy döntött, hogy a megígért segély folyósításáig is tenni kell valamit. Csak kétféle segélyezés jöhetett számításba; a község által nyújtott anyagi támogatás (csak produktív munka esetében volt folyósítható), s a Vöröskereszt segítsége a munkaképtelen rászorulóknak. Dunaszerdahely községben körülbelül 1500 személy volt munka és természetesen kereset nélkül. A bizottság végül arra az elhatározásra jutott, hogy társadalmi akció formájában kell előteremteni az ínség leküzdéséhez szük-A c«thsz!ovák kommunista párl jelölő I Smiioija község választásához JELÖLTEK: 1 Palrtcá GAbof 2 Sidó István .1 Aomliám Gyula 4 Paints látván .1 Fulr Lajos 0 tl.iuk Jánot 7 Usual János 8 Hokor Ferenc 9 Bora Lajos 10 Koilár Vontat 11 Namcsrk Pál 12 Bogár János 13 Stelle Oy ula 14 Paulúvlet lal 15 Árva Irtván I« Siljártd |aka 17 Caefalvay Li 18 Stábé Antal 19 Schmld laivi 20 Ktatán l.»|o séges anyagi eszközöket. A községi képviselőtestület minden tagja egyetértett a segélyezés szükségességével. Arra azonban egyikük sem gondolt, hogy saját anyagi eszközeiből ajánlott volna fel erre a célra. A válság áthidalására csupán a kommunista pártnak volt konkrét programja. Javaslatot tett például a milliomosok megadóztatására, adóhátralékaik behajtására, rendes és rendszeres munkanélküli segély fizetésére. Erről persze a burzsoá államapparátus hallani sem akart. Dunaszerdahelyen a gyűjtési akciók eredményezte segélyezés nemcsak hogy nem volt elég hathatós, de igazságos sem. Vonatkozik ez az állam által nyújtott segélyekre is, beleértve az élelmiszer és tüzelőutalványokat. Visszaélés, részrehajlás, nemtörődömség volt tapasztalható az utalványok elosztása és beváltása terén. Előfordult, hogy a kereskedők vonakodtak beváltani az élelmiszeputalványokat, s vonakodásuknak sokszor az volt az eredménye, hogy ezek érvényüket vesztették. Az ínségbizottság tagjai részéről is történtek szabálytalanságok, mert többségük nem a válság által érintettek közül volt. Haar Simon kommunista képviselőtestületi tag is tagja volt az említett bizottságnak, s Mondok Gáborral, Pőthe Jánossal kemény harcot vívott a munkanélküliek megsegítésére rendelkezésre álló eszközök igazságos felhasználásáért. A három bátor kommunistát letartóztatták és házkutatást tartottak náluk. Mondok és Haar lakásán nagy mennyiségű röpiratot találtak, amit a csendőrség a dunaszerdahelyi járásbíróság rendelkezésére bocsátott. Mondokot és társait elítélték, de megmozdultak a dunaszerdahelyi kommunisták és más baloldali gondolkodású elemek. Aláírásókat gyűjtöttek, követelve, hogy a letartóztatottakat engedjék szabadon, szüntessék meg a baloldali gondolkodásúak üldözését és igazságosan végezzék a munkanélküli segélyek folyósítását. Somorjai és dunaszerdahelyi kommunista színjátszó csoport 1928-ban. Kugler János munkanélküli segélykönyve