A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-26 / 12. szám

i Dunaszerdahely egyik szegénytelepe a „Szamártelep", az első világháború idején és utána. Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság új épülete. A szervezkedés Major István azl üzeni... központja Nagymegyeren az 1918—19-es években veszi kezdetét a munkásság tudatos harca a kapitalista kizsákmányolás ellen. Az orosz frontról, a fogságból hazakerült katonák, a Győrből, Budapestről visszatérő munkások teszik meg az első lépéseket a mezőgazdasági munkások összefogására. A szervezkedés központja, a Csallóközben az államfordulat után Nagymegyer lett. A városházán népjóléti bizottság alakult, amelyben a munkásság képviselői is helyet kaptak. 1919. január 7-én megalakult a szociáldemokrata párt helyi szervezete az egykori Stern Jenő-féle vendéglőben. Elnöke a volt jegyző lett, alelnökké Czirók Benőt választották. A városból hazatért munkások azonban új választást követeltek és elnökké László Józsefet választották meg. 1920. június 14-én a szervezett munkások sztrájkot kezdeményeznek a pártelnök vezetésével, mert az uradalmak nem hajlandók a kollektív szerződés szerint fizetni. Ez a sztrájk azonban nem volt eredményes. Major István, ceruzarajz 1921-ben munkás fogyasztási szövetkezet alakul — egyenként 50 korona részséggel. A szövetkezeti bolt igyekezett jutányos áron biztosítani a munkásoknak a legszükségesebb fogyasztási cikkeket. Ugyanezen időben Patason is sztrájk volt. A hatóságok a sztrájk vezetőit letartóztatták és Nagymegyeren keresztül akarták elszállítani őket. A vasútállomás körül összegyülekezett munkások azonban ezt megakadályozták. Néhány nap múlva azonban egy század légionista jött Nagymegyerre. Árvái Gyulát, Horváth Mihályt, Fehér Kálmánt, Buzgó Vendelt, Mikolai Vincét megbilincselték és elhurcolták. Ilyen előzmények után, 1923. augusztus 12-én alakult meg Nagymegyeren a kommunista párt helyi szervezete. Egvmás után tartották a nyilvános gyűléseket. Nagy István és Józsa Ferenc a nyomasztó gazdasági helyzetről, a munkanélküliségről, az akkori németországi forradalmi eseményekről beszéltek. A nyomasztó munkanélküliség s az ennek nyomán megindult kivándorlás némileg megbénította a párt tevékenvségét. 1925-ben a pártcsoport új vezetőséget választott, elnöke Varga Imre lesz. Megindult az ifjúmunkás mozgalom, politikai tanfolyamokat szerveztek. A tanfolvamnak 25 hallgatója volt, sokan közülük vidékről jártak be. Máius elsejének megünneplése méltó volt a párt az évi tevékenységéhez. Az ünnepség vezetői, és szónokai E. Gogár (Bratislava), Csapó József (Komárom,) Horváth András (Lakszakállas) és Varga Vendel (Nagymegyer) voltak. A harmincas évek elején a szociáldemokrata párt annyira elveszti a tömegekre gyakorolt hatását, hogy a községi választásos alig kaoott szavazatot: 15 kommunista került be a képviselőtestületbe s a város bírája is kommunista lett. 1930-ban a pártszervezet választásokat tartott: az új elnök Árvái József lett s nyolc évig töltötte be ezt a tisztséget. Napirenden voltak a sztrájkok, nyilvános gyűlések. 1931. május 6-án Steiner Gábor beszélt, július 5-én Major István kiszabadítására gvűitenek, aeitálnak. Árvái Józsefet többször bíróság elé állítják. A július 26-ra tervezett gvűlést, melven ekecs'ek ls részt vettek, a csendőrség feloszlatja. Annvit azonban elértek, hogv az Ármentesítő Társulat szükségmunkát végeztetett s így 250 munkanélküli némi munkához jutott, A város dolgozóinak nagy része azonban munkanélküli támogatásra, élelmiszer- és tüzelőutalványokra szorult. Az év decemberében a munkanélküliek éhségmenetet szerveztek. Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostrove), Nemesócsáról (Zemianská Oléa), Ekecsről (Okoé), Patasról, Csilizradványról indultak el, hogy részt vegyenek a nagymegyeri „éhségmeneten". A csendőrség segítséget kért a katonaságtól és mintegy 200 főnyi karhatalom szállta meg a várost, a város felé vezető utakat. A pártszervezet vezetői a város előtt fogadták az érkezőket. Árvái József az ekecsiek elé ment. A városba azonban már nem engedték be őket. A csendőrség géppuskákat állított az útra, Árvaira gumibottal támadtak. Az ekecsiek a földeken keresztül, az állomás felől igyekeztek bejutni a városba. Ez azonban már nem sikerült. A többi községből érkezőknek sem. Árváit előbb kórházba, majd az ügyészségre vitték. 16 napi vizsgálati fogság után 8 napi elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre ítélték. Ugyancsak börtönbe vetették Patassy Ferencet és 10 társát, valamint Nagy Jolánt. Az előbbieket 2 hónapi, Nagy Jolánt 2 és fél hónapi elzárásra ítélték. 1933-ban a diószegi (Sládkoviőovo) cukorgyár bérletében volt öregmajor és Újmajor munkásai léptek fel béremelési követeléssel. Ezeket a bérharcokat Dömötör Teréz irányította. A sztrájk jó eredménnyel végződött. A munkanélküliség azonban növekedett. Hivatalos feljegyzések szerint Nagymegyeren 249, Izsapon 30 munkanélkülit tartottak nyilván abban az időben. 1937-ben Árvái József, aki ekkor somorjai és dunaszerdahelyi párttitkár volt, három járásra kiterjedő sztrájkot szervezett. Körülbelül 3000 munkás vett benne részt. Az eredménye 30%-os béremelés lett. 1938-ban már számítani lehetett a párt és a baloldali szervezetek betiltására. Az elvtársak sokszorosító gépeket, festéket, papírt, írógépeket szereztek be, felkészülve az illegális munkára. Nagy szükség volt az óvatosságra. Bár lehetetlenné vált az aktív pártélet, az elvtársak azért fenntartották egymással, ahogy lehetett, a kapcsolatokat. A felszabadulástól napjainkig Közvetlenül a felszabadulás után Nagymegyeren is megindult a párt újjászervezése. A kommunisták a szovjet katonai parancsnokság segítségével igyekeztek megszervezni a város életének irányítását. Természetesen jelentkezett a reakció is és gátolta a kommunista párt tevékenységét. Az új közigazgatási rendezés folytán járási székhellyé vált a város, s ez lehetővé tette rohamos fejlődését. De a kitelepítési akció megzavarta ezt a fejlődést. Ezek az állapotok csak 1948 februárja után kezdtek rendeződni. A munkáshatalom visszaadta a csehszlovákiai magyarság állampolgári jogait, megindult a szocializmus építése. 1949 augusztusában megalakul Nagymegyeren a földművesszövetkezet. Több nehézséget leküzdve gyökeret vert a nagyüzemi gazdálkodás. 1962-től rohamos fejlődésnek indult a szövetkezet, ebben közrejátszott a tagok nagyobb fokú anyagi érdekeltsége is. A nehéz testi munkát fokozatosan a gépi munka váltotta fel, maximálisan megoldották a mezőgazdasági munkák gépesítését. Ennek eredménye, hogy egyre növekednek a hektárhozamok. Ma már terven felül sok gabonát, húst, tejet tud a szövetkezet eladni a felvásárló vállalatnak. A ré-Részleteket közlünk Major hifin hpótfiei ¡egyéne leveletböl. Az idézett rétzek Átmentek a ¡egyház cenzoriján I megjelenlek izloviknl n DAV ezidei ötödik izimiban. Április 4-én meglátogatta a (egyházat Doetál miniszteri tanácsos és tudtomra adta, hogy az Igazságügyi minisztérium sbüntetU-eimct nem tekinti politikaiaknak ás igy nem részesülhetek a politikai foglyok jogafcan. • Engem már nem lep meg semmi Ha orgyflkoeaággal vagy más hasonló büntettet vádolnának meg, már azon sem csodáik« nék. Mert hiszen akkor sem'büntettek volna máskép, ha betörtem volna a 2lvnobankba. Ha már hazugság, hát legyen minél nagyobb. Bizony, aajnákttraméltó eszközök ezek — ez a MkHuncretkmég netovábbja éa — nagyon alacsony erköcti színvonal! De mtt lehet tenniI? Ez az ellenségekik fegyvertára. Rólunk büntetlenül lehet mindent állítani éa akármilyen eazközt fel lehet haaznáM ellenünk. A vádiratot még ntm kaptam mag. Úgy gondolom, hogy úgy a kassal mint a nagyszombati eljárást ellenem majd az utolsó pillanatra hagyják, hogy Dámokká kardjaként állandóan a lejem fölött függjenek és nyugtakmksensk és hogy ne kelljen a büntetéseimet összekötniük. No de semmi bajt • Nehéz elhallgatni Ilyen dolgot, amdy szinte kiált s kétségbevonhatattanol tükröződik benne az átgondolás: addig tartani engem a börtönben, amíg nem adom meg magmi — vagy antig meghalok I Hiábavaló erölkódés: én nem csak harcolni, de tűrni Is tudok, ha ezt a proletariátus érdeke követeli. Üdvözlettel MAJOR ISTVÁN legyeik.