A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-26 / 12. szám

MOTTO: Testet öltöttek benne mind a dolgok — tengerek, folyók és emberi sorsok, s a napsütötte végtelen mezők ALEKSZEJ SZURKOV Az anyagot gyűjtötte és feldolgoztat Mészáros Károly, KonosUs György, Bereck Jázsef és Csiba László. Dokumentumok, fotokópiák: Pirovits. Szakbíró lék t Róják Dezső, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója, Hamar Kálmán, a bratislavoi Közgazdasági Főiskola Marx—Lenin .intézetének tanára és Kiss József, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója. a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban A CSKP alapszervezetei járásunkban 1921-től kezdve alakultak meg. Tevékenységük jórészt a későbbi évekre esik. Népgyűlések és sztrájkok a húszas években A húszas évek dereka táján a dolgozók életkörülményei állandóan rosszabbodtak. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a munkásságnak életkörülményei megjavítására irányuló megmozdulásai aránylag éles, határozott formát öltenek. Így nemegyszer nyúltak munkabeszüntetés fegyveréhez. A kommunista párt aktívabb tevékenységének lehetünk tanúi ezekben az években. Évente 15—20 népgyűlés megtartására kerül sor a járásban; ezeken a legismertebb kommunista agitátorok lépnek fel. A népgyűlések résztvevői a falvak, városok kommunistái, a párttal rokonszenvező földmunkások, kisparasztok, nincstelenek. Népgyűléseket az alábbi helységekben, központokban tartottak: Dunaszerdahely, Vórkony, Egyházkarcsa, Nagymegyer, Somorja, Doborgaz (Dobrohost), Gomba (Hubice), Baka, Szász, Lég, Patony, (Potófl), Királyíiakarcsa, Vásárút, Bős, Nagymagyar (Rastice) stb. A népgyűlések szónokai — Kaszás László, Józsa Ferenc, Steiner Gábor, Kréiak Mátyás, Major István, Szeidler Ernő, Púzsér János, Csernyák Lajos és mások. Tájékoztatták járásunk lakóit a legújabb politikai és gazdasági helyzetről, buzdították a dolgozókat az elnyomók elleni harcra. A népgyűlések legjelentősebb agitátora Steiner Gábor volt, aki 1925. január 25-én Dunaszerdahelyen bírálta a burzsoá kormányt: „...megalakult itt a köztársaság, de rosszabb, mint az előző monarchia volt, mert egy király helyett most néhány száz potentát van a nyakunkon. Ha a nép jogaiért harcol, azonnal közbelép a rendőrség és közé lő!" Említést tett ezután az 1924. augusztusi szolyvai és trencséni (Trenőín) eseményekről, ahol a csendőrök a tömeg közé lőttek. Az előadó hangsúlyozta, hogy annyi dolgozót nem öltek meg az egész régi monarchiában sem, mint az államfordulat óta Csehszlovákiában. S a kormány a bűnösöket nem bünteti meg, sőt előlépteti. A kormány lapjai a dolgozókat hibáztatják, reájuk hárítják a felelősséget. A dolgozó nép nem tűrheti tovább ezt a helyzetet. A kommunista párt agitátorai nyíltan, egyenesen beszéltek. Nem ismerték a megalkuvást, a megtorpanást. Steiner Gábor mellett több szónok fellépett a népgyűléseken. Kráiak Mátyás Várkonyban a drágaságról, a leszerelés szükségességéről, újabb kaszárnyák építéséről beszélt: megmutatta a burzsoá rendszer ellentmondásait, népellenességét. Józsa Ferenc Egyházkarcsán bírálta a kormányt a következetlen földreform, a munkanélküliség, a fegyverkezés, a börtönök építése miatt. Közben megjegyezte: „Ha a dolgozó nép egy darab kenyeret kér vagy Dunaszerdahely új lakótelepe A járás új ipari létesítménye — a cukorgyár földet, melyen dolgozik, az előbb említett börtönbe kerül." Élesen támadta a kisgazdapártot. Felszólította az asszonyokat, hogy lépjenek be a kommunista pártba. Bírálta a helyzetet, rámutatott az árak emelkedésére és a dolgozók bérének csökkenésére. Beszélt a kommunisták üldözéséről és arról, hogy a kormány mennyi pénzt ad ki a csendőrségre. Patócs Gábor a somorjai népgyűlésen bírálta a községi tanács vezetőségét és a bírót, aki egy aszszonynak nem írt alá egy 12 koronás receptet, s az asszony orvosságok hiányában meghalt. Ugyanez a tanács és a bíró azonban a gazdag vezetőknek ezreket szavaztak meg. Ézen a népgyűlésen Iványi Károly felhívta a dolgozókat, hogy fizessenek elő a munkásújságokra. A bősi népgyűlésen Bartha István volt az előadó, aki a magyarországi és bulgáriai kommunisták üldöztetéséről beszélt. Megjegyezte, hogy nálunk is különbséget tesznek egyes pártok között. 1925 decemberében a várkonyi vendéglőben tartott népgyűlésen Steiner Gábor rámutatott, hogy Szlovákia a cseh kapitalisták gyarmata; hangsúlyozta, hogy a törvények a kapitalisták érdekeit szolgálják. A népgyűlést a csendőrök feloszlatták, Steinert letartóztatták és Dunaszerdahelyre-szállították. A falu végén az emberek ki akarták szabadítani Steiner Gábort, de a vállalkozás nem sikerült. Másnap azonban szabadon bocsátották. A kommunisták által tartott népgyűléseknek erős, pozitív hatása volt a választások kimenetelére. Dunaszerdahelyen és az egész járásban a kommunista párt az 1925-ös parlamenti választásokon a kapott 3000 szavazattal a harmadik helyre került. Az első helyet a Magyar Keresztény Szocialista Párt foglalta el 6500 szavazattal, a másodikat az Országos Magyar Kisgazda Földműves és Kisiparos Párt, 5300 szavazattal. 3752 választó tartózkodott a szavazástól. Valószínűnek látszik, hogy a dolgozó tömegeknek az a része nem bízott a burzsoá köztársaság pártjainak egyikében sem. Ez a bizalmatlanság a köztársaság megalakulásától kezdve fokozódott: 1920-ban még csak 1419 választó tartózkodott a szavazástól. Matús Gáspár az 1926. január 7-én Dunaszerdahelyen megtartott népgyűlésen fellépett a magas adók ellen. Rámutatott arra, hogy a magas adók ellenére is az állami költségvetésben egymilliárd korona deficit mutatkozott. A kormány ezt is az adókból akarja pótolni — mondotta az előadó, majd így folytatta: — A kormány demagóg jelszavakkal a népet félre akarja vezetni. Az igazságot feltáró vezetőket pedig bebörtönözteti. Amit a volt úri magyar kormány tett a néppel, azt teszi a csehszlovák kormány is. Matus ellen ezért a beszédéért büntető eljárást indítottak, majd ötnapi fogházbüntetésre és 100 korona pénzbírságra Ítélték. A népgyűlést a csendőrök feloszlatták. Az egyik résztvevőt, Takács Sándor mezőgazdasági munkást letartóztatták, mert nem akarta elhagyni a gyűlés színhelyét. A népgyűlések szónokai tájékoztatták a jelenlevőket az általános bel- és külpolitikai helyzetről. Így például Major István a május 30-1 somorjai népgyűlésen a locarnói egyezményről szólva azt mondotta, hogy az a Szovjetunió ellen irányul és egy új háború magvát hordozza magában. Nagyobb jelentőséggel bírt a dunaszerdahelyi népgyűlés, amelyet április 21-én tartottak meg. Ennek 400 résztvevője volt. A gyűlésen Viliam Sircky és Kozák Margit beszéltek. Élesen bírálták az árak emelkedését, a vasúti tarifa emelését, a bérek csökkentését' és az állam katonai költségvetését. A gyűlés után a két szónokot bebörtönözték. Ezekben az években már igen kiterjedtek voltak a munkásság megmozdulásai. Sztrájk sztrájkot követett. Ezek egyike-másika sikerrel végződött, a munkaadók tettek némi engedményeket, számos akció azonban a munkásság felkészületlensége, szervezetlensége, a rendőrterror erősödése miatt eredménytelenek voltak. ill iií 0i