A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-19 / 11. szám

Régi bányász-szerszámok Bánya palackban nepi faragas Sládkovié és Petőfi emléktáblája a líceum falán A város központja Wwv vi« E ! Város a völgyben A város keskeny, dimbes-dombos utcái, komor vaskos házai, hegyre kapasz­kodó templomai évszázadok emlékeit konzerválták a mának. A város vezetői nagy becsben tartják a kultúrtörténeti és építészeti értékeket, mert ezek lát­ványa minden nyáron turistát vonz ide és a környékre. Szinte minden második házra kis bronztáblát erősítettek, amelyen rövid tájékoztatást nyújt az épület történetéről és építészeti stílusáról. Selmecbánya (Banská Stiavnica) ősrégi bányaváros. Itt és a környéken már a rómaiak korában bányásztak aranyban, ezüstben, ólomban, cinben és rézben gazdag ércet. A XII. században Béla király városi rangra emelte s flamandokat és szászokat telepített ide. A város fokozatosan fejlődött, gazdagodott. Fényko­rát a XVII—XVIII. században élte. 1627-ben itt használtak először puskaport a bányászatban, a robbantással fellazított kőzet meggyorsította a kitermelést, melyet azelőtt csak kezdetleges módon nehéz bányászkalapáccsal és vasékekkel műveltek. Több mint kétszáz évvel ezelőtt itt létesítették az első európai hírű bányá­szati és erdészeti akadémiát; ezt a század elején Sopronba helyezték át. Evan­gélikus líceumában diákoskodott Petőfi, Sládkoviö, Mikszáth, a magyar és a szlovák irodalom jelesei. A vörösbarna épület falán emléktábla őrzi Sládko­viő és Petőfi nevét. A líceumtól rifem messze egy alacsony'emeletés régi házban élt Maria Pischl, Sládkovié diákkori szerelme, akiről híres elbeszélő költemé­nyének a Marinának főhőséi mintázta. A városban született Hell Miksa világ­hírű fizikus és csillagász; itt élt Kmeí, Palárik, Kalinéiak és mások. Selmecbánya ma is tipikus diákváros, számos szakközépiskolája van. Lakói­nak egyharmada, bentlakó diák. MikuláS Lalúch mérnök, a bányaipari techni­kum igazgatója készségesen tájékoztat az iskola munkájáról. Kétszáznyolcvanöt diák látogatja az intézetet. Középkádereket, technikusokat nevelnek itt az érc­bányák, kohászati üzemejc és kőbányák számára. Modern segédeszközök, jól felszerelt laboratóriumok állnak a tanárok és a diákok rendelkezésére. A gya­korlati tapasztalatokat pedig jórészt a környék bányaüzemeiben szerzik meg a tanulók. A bányaüzem is fejlődőben van, 1972-re bevégzik a rekonstrukciós munkákat. Főként ólom- és horganyércet bányásznak. Az egyik legrégibb akna területén pedig szkanzent létesítenek turisták részére, ahol felelevenítik a kö­zépkori bányászat emlékeit. A bányászmúzeum gazdag anyagát három külön helyiségben helyezték el. Legimpozánsabb az óvárban látható történelmi anyag. Maga a vár is közép­kori emlék. Egy régi templom falain épült. Korabeli fegyverekből, szakállas puskákból, várvédelmi eszközökből, a városi céhek munkáiból állították ösz­sze az értékes gyűjteményt. Lekötik a figyelmet a bányászok életével foglal­kozó naiv népi faragások, mint amilyen például az ún. „bánya a palackban", mely aprólékos, precíz munkát igényelt (minden figurát, tárgyat külön helyez­tek az üvegbe és ott ragasztották össze), és élethűen ábrázolta a bányászok nvndennapi munkáját. A múzeum kép- és szoborgyűjteménye is számottevő. Itt látható a későgótika két szoborremeke: a Szent Borbála és Szent Katalin. Az utóbbi a montreali világkiállításon is szerepelt. Barabás Miklós Széchenyi­portréja is figyelmet érdemel. Az újabbkori festészeti alkotásokból kiemelke­dik Gwerk Ödön, az ötvenes években elhunyt selmeci származású festőművész terme. Gwerk számos képét és egész könyvtárát a múzeumnak adományozta, A volt bányabíróság épületében 1927-ben létesült az ország egyik leghíresebb ásványtani múzeuma. A gyűjtemény alapiját Cseh Lajos városi bányageológus gazdag hagyatéka alkotja. Remek látvány a hatalmas termekben, az üvegvit­rinekben csillogó, ezer színben ragyogó sok-sok kristály és kőzet. A bányakamara épületében helyezték el a múzeum harmadik osztályát, ahol a bányatechnika és a mérőeszközök fejlődését mutatják be. A kezdetleges rozs­daette bányászkalapácsok, vésők, ékek az egykori bányászok nehéz életét pél­dázzák. A bányakitermelést a korai kapitalizmus idején a különböző légfúró­gépek és elektromos robbantó berendezések gyorsították meg, ezekből itt szá­mos példány található. Megsárgult műszaki rajzok, .térképek is láthatók a ki­állításon s ezt állandóan értékes régi szerszámokkal, eszközökkel egészítik ki. Májusban nyílik meg egy nagyszabású összefoglaló kiállítás a párt ötvenedik évfordulója tiszteletére, ezen a város munkásmozgalmának történetét mutatja be. A kora tavaszi napsütés csillogó tócsákat, erecskéket ébreszt a jégkérges macskaköves utcákon. A városnak a turistaidőszakon kívül elég kicsi a forgal­ma, csak a főtéren, az autóbuszmegállóknál látni nagyobb csoportokat; a kör­nyékbeliek jönnek bevásárolni. A keskeny meredek utcákon délután diákok sétálnak párosával. Este, amikor kigyúlnak a fények, szinte alig találkozunk valakivel az utcán, csak egy-két öreg városlakó ballag magányosan hazafelé. OZSVAI D ARPÄD Prandl Sándor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents