A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-19 / 11. szám

Csehszlovákia legmagasabb fekvésű kutatóintézete # Koronograf 2633 m magasságban # Állandó felügyelet alatt van a Nap # A bolygóközi anyag vizsgálata # Gyümölcsöző együttműködés Ki nem gyönyörködött még a Magas Tátra csodálatos szépségében? Már messziről is megcsodálja mindenki, s most télen talán a legszebb, a legmegragadóbb. Aki csak egyszer látja, soha többé nem felejtheti el. De az én feladatom nem a természeti szépségek, a büszke szirtek, a hatalmas sziklák és a varázslatos völgyek leírása. Az én figyelmem a Sziklató mellett és a Lomnici-csúcson álló kőépületek ezüstös kupolái kötötték le. A Szlovák Tudományos Akadémia — Csillagászati Intézetének az épületei, melyek lassan már világhírűvé válnak az űrhajók és a mesterséges bolygók megfigyelése révén. Még nagyobb figyelmet érdemel a Lomnici-csúcson lévő épület, a Fizikai Intézet Napfigyelő Állomása. A természeti erők, az akadályok és a nehéz feltételek ellenére is felépítették a kemény gránit sziklára. Az épület alapjainak a helyét úgy kellett kirobbantani, a szó szoros értelmében. S közben figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a kötélpálya végállomásának, mely az épület közvetlen közelében van, a stabilitása sem szenvedjen kárt. Végre sikerült. Szilárdan áll a gránitba ékelt alapjain. A drótkötélpályán több mint 2200 tonna építő anyagot, 158 köbméter vizet, sok-sok műszert és értékes berendezést hordtak fel ide. Az 1800 m-es színtkülönbség áthidalása nem volt gyerekjáték. Az óránként néha 200 km sebességű szél ellenében a 7000 méteres távolság szinte végtelennek tűnt. Közben a helyszínre szállítás is maximális erőfeszítést és körültekintést követelt meg. Például egy igen érzékeny műszernek — a Wilson kamrának — a Lomnici-csúcsra juttatása. Ennek a műszernek a súlya „csupán" 18 tonna. Hasonló nehézséget okozott magának a kupolának a felszállítása, ami 17 darab, egyenként 6,5 m átmérőjű, igen nehéz részből áll. A drótkötélpályára speciális fülkéket és szállító eszközöket szereltek fel. Végül azután sikeresen megoldott minden problémát az emberi elme, az erőfeszítés és a technika összefogása. Most ünnepli tizedik születésnapját köztársaságunk legmagasabban fekvő kutatóállomása. Szorosan együttműködik más tudományos intézetekkel, amelyeket szintén a lehető legmagasabban helyeztek el, hogy ne hátráltassa munkájukat a por, a füst és a vízpára, amelyek eltakarják vagy homályossá teszik a Nap forró gázokból álló atmoszféráját, s megnehezítik a megfigyelését. Ezért építették tehát a Napkutató-állomást a lehető legmagasabbra, 2633 m tengerszint feletti magasságba. Az azonos céllal berendezett kutató állomások építésénél a világ minden részén erre törekedtek. Az egyik A napot simogatják? legkorábban épült ilyen állomás a Pic du Midi, Franciországban, 2862 m magasságban, a Szovjet Tudományos Akadémia egyik állomása Alma-Ata mellett 2000 és a másik a kaukázusi Kiszlovodszk mellett 2130 m magasságban. A legismertebb kutatóállomások: a Sacramento Pic 3550 m, a Climax 3410 m, a Noricura 2876 m, az Árosa 2050 m, a Wendelstein 1837 és a Kanzelhohe 1526 m, magasságban épültek. A Lomnici-csúcsra épített Napkutató-állomáson tudományos dolgozóink állandóan figyelemmel kísérhetik magát a Napot és a Nap tevékenységét. Jelentős feladat például a kozmikus sugárzás mérése, a bolygóközi anyag vizsgálata, mellyel egy külön fizikus csoport foglalkozik. Figyelemre méltó eredményeket értek el a kozmikus sugárzás intenzitása csökkenésének megfigyelése terén. Ez a jelenség akkor 'érzékelhető, ha Földünket a Nap energiája által kibocsájtott részecskék felhője árnyékolja be. Dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy ennek a kutatóállomásnak a dolgozói már eddig is sokat tettek világviszonylatban is. Ezt igazolják a külföldi partnerek elismerő nyilatkozatai és az egyre szorosabb együttműködésünk a világ hasonló célúkutatpállomásaival és intézeteivel. A Nap atmoszférájában végbemenő történések megfigyelésének eredményeiből ugyanis következtethetünk a Nap atmoszférájának Földünkre gyakorolt hatésára. A Nap bolygónk éltető forrása. Az emberiségnek tehát az a törekvése, hogy további sorsát kutassa, teljes mértékben indokolt. A teljesség kedvéért meg kell mondanunk, hogy Csehszlovákiában a Naptevékenység megfigyelésével foglalkoznak még a Csehszlovák Tudományos Akadémia Ondfejovi Csillagászati Intézetben is. Az óriási spektroheliograf segítségével a chromosférát vizsgálják, mely a Nap felszínétől 15000 km-es magasságig terjed. A két állomás között szoros együttműködés van. Kicserélik tapasztalataikat az egész világgal, s főként a szocialista tábor országaival. Amikor a Magas Tátrában lévő kutatóállomásokról beszélünk, okvetlenül meg kell említenünk a Lomnici-csúcson lévő meteorológiai obszervatórium tevékenységét is. 1040. október 1-én, tehát harminc évvel ezelőtt küldte meteorológiai állomásunk első rádiógramját. Azóta éjjel-nappal, háromórás időközökben küldik megfigyeléseik eredményeit. Folyton jegyzik a műszerek mutatta adatokat, hogy mihamarább megtudjuk, milyen időjárás várható és felkészülhessünk a fogadására. A kéttagú legénység szolgálata 12 óráig tart. De amikor mínusz 25 fokos hideget mutat a hőmérő, üvöltő szél van és hóvihar, akkor ez a 12 óra szinte örökkévalóságnak tűnik. A műszerek ugyanis a szabadban vannak elhelyezve, némelyik magas oszlopokon, ahová csak keskeny vaslétrán juthatnak fel. A létra csupa jég, csúszik és mégis... Minden három órában, percnyi pontossággal jegyezni kell a műszerek mutatta adatodat!.... Igaz, hogy nincs mindig fagy és a szél sem fúj örökké. Vannak olyan percek és órák, sót napok, amikor megfeledkezhetnek a természet zordságának minden megpróbáltatásáról. Csodás holdfényes éjszakák ... Mesebeli táj... Csak kartávolságra vannak a csillagok... Ez a jutalmuk. Olyan érzés, amit a legnagyobb költó sem tud leírni. Csak az ismeri, aki ott él és Ismeri az érem mindkét oldalát. Mindazoknak az embereknek, akik életük egy részét a felhők fölött, a Lomnici-csúcson töltik, azt kívánjuk, hogy munkájukat továbbra is sok-sok siker koronázza saját maguk, az emberiség és az egyetemes emberi kultúra érdekében.