A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-19 / 11. szám

1971. III. 21. MÁRCIUS V 21 Benedek H 22 Izolda K 23 Emőke Sz 24 Gábor Cs 25 Mária P 26 Emánuel Sz 27 Hajnalka munkásmozgalmi krónikájából 1935. március 17. és 24. között a CSKP fasisztaellenes agitációs hetet szervezett, mely az antifasiszta egységfront gondolatának terjesztését és a párt szervezeti megerősítését szolgálta. 1932. március 23-án kezdődött Csehszlovákia proletariátusának egyik legnagyobb harci akciója, a több mint három hétig tartó mosti sztrájk. A hatalmas megmozdulás az elbocsátások elleni bányászsztrájkkal kezdődött, majd a központi sztrájkbizottság vezetésével a kormány terrorintézkedései elleni szervezett tüntető akcióvá terebélyesedett. A bányászok egységes fellépése általános sztrájkban csúcsosodott ki, melynek során a sztrájkolok több helyütt megütköztek a csendőrséggel. Az összetűzéseknek két halálos áldozata lett. Ä" kommunista párttal szorosan együttműködő szervezőknek a sztrájk időbeni beszüntetésével sikerült meghiúsítaniuk a reformisták alkudozási kísérleteit, s így a nagyarányú akció a bányászok egységének megőrzésével zárult, tanulságot szolgáltatva a gazdasági harcok politikai harccá való fejlesztésének taktikájához. Tovább fejlesztjük a lakáskultúrát Az elmúlt héten hat szocialista ország legkiválóbb szakemberei gyűltek össze hazánk fővárosában, hogy a lakáskultűra további fejlesztésével kapcsolatban kicseréljék tapasztalataikat, beszéljenek terveikről és a városok jövőjéről. Megtudtam, hogy a szimpózium összehívására elsősorban éppen az új lakótelepeken élő polgárok elégedetlensége adott okot. Nem is annyira a technikai kivitelezés, mint inkább az esztétikai megoldások ellen merülnek fel egyre újabb kifogások. A lakók arra panaszkodnak, hogy a lakások inkább csak éjjeli szállások, ahol az ember nem érzi magát a modern 20. század korszerű új városnegyedében, hanem csak egy többé-kevésbé kényszermegoldásos tömegszálláson. A továbbiakban szó esett arról is, hogy valamikor a középkorban a városnak valóban város jellege volt. Viszont sok okos és gyakorlati szempontból ésszerű megoldás a második világháború után — bizonyos okokból kifolyólag — nem érvényesülhetett eléggé. Míg a nvugati államokban a magántulajdonban lévő telkek és földterületek akadályozzák a városfejlesztés legideálisabb formájának gyakorlati megvalósítását, nálunk ilyen probléma már nem merülhet fel, s ennek ellenére az új lakótelep képe sokszor nagyon vigasztalan látványt nyújt. Vagy talán akkor szebbek, ideálisabbak lesznek az új városnegyedek, elégedettebbek lesznek az ottani lakosok, ha nagyobb lesz a „skatulyák" közötti választék? Az lenne igazán szép, ha mindenki a foglalkozásának és érdeklődési körének leginkább megfelelő lakástípusba kerülhetne. Bulgáriában már létezik egy lakástípus kizárólag az idősebb polgárok részére ... Lengyelországban jelenleg sokan bírálják az utópista architektúrát. A tervezők sok esetben nem veszik tudomásul, vagy egyszerűen nem akarják tudomásul venni. hogy az ember — még a 20. század második felében, az űrrepülés korában is — kapcsolatban akar maradni a természettel. Hosszan vitatkoztak azon is, hogy az új városokban, városnegyedekben külön kell-e választani a lakónegyedeket az ipari városrésztől, attól a résztől, ahol az emberek lebonyolíthatják bevásárlásaikat és attól, amelyik csupán a pihenést és a szórakozást szolgálja. Ezután hazai problémákról, bratislaval problémákról beszélgettek. Először a hiányosságokról. — Az utóbbi időben mintha válságba került volna az architektúra, — mondta az egyik felszólaló. — Legalább is erre enged következtetni az új városnegyedek egyenruhásítása, s néhol a meglévő parkok, terek elrontása is. Beszéltek arról, hogy nagyon sokszor szép régi és igazán pótolhatatlan épületek lebontására kerül sor... Hogy anyagi okokból nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy valamit is módosítsunk az új épületeken... Hogy sok ezer család — s egyre több — vár új lakásra, s a lebontott lakások helyett is újakat kell adnunk... Hogy az új lakások legyenek szépek, kényelmesek, otthonosak, de egyúttal célszerűek is... Hogy valamikor a célszerűség elvét félredobva, nagy helyiségeket építettek, ma viszont inkább több kis helyiségből állnak a lakások... Hogy abból kell építenünk, amink van s az építőanyag már eleve megszabja az új épületek alaki kiképzését. Csehszlovákián kívül hat szocialista állam (Szovjetunió, Német-, Lengyel-, Magyarország, Bulgária és Románia) legkiválóbb szakemberei vettek részt ezen a szimpóziumon és reméljük, hogy nem jöttek össze hiába. Igaz ugyan, hogy a legtöbb felszólalás kritikus hangvételű volt, de a jóakaratú bírálat mindig többet ér az elhallgatásnál vagy a közönynél. A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő alatt a családok százezrei költöztek emberhez illő lakásba, s tudjuk azt is, hogy a Csehszlovák állam milyen erőfeszítéseket tesz a lakáskultúra fejlesztése érdekében. N. LÁSZLÓ ENDRE A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. - Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. - Postafiók C 398. - Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. - Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Üstredná expedícia tlaöe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSice. - Előfizetési díj negyed évre 39,- Kés, fél évre 78,- Kés, egész évre 156,- Kés. - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon, és a 24. oldalon P. Havran felvételei