A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

Mi az integráció ? A sajtó hasábjain egyre gyakrabban találkozhatunk egy mostanában eléggé divatos idegen szóval, amit valamikor inkább csak bizonyos matematikai művelet elvégzésével kapcsolatban lehetett hallani: integráció vagy integrálódás. Integráció, ez a latin eredetű kifejezés általános értelemben kissé furcsa — s ezért nem is használatos — magyar műszóval egységesülést jelent, vagyis azt, hogy egyes részek egy egésszé illeszkednek össze, egységesülnek, integrálódnak. Gazdasági és politikai téren elképzelhető az integráció egy államalakulaton belül — sokat olvashatunk, hallhatunk például hazai viszonylatban a cseh országrészek és Szlovákia gazdaságónak integrálásáról, vagyis az ezen országrészek közötti gazdasági (kulturális stb.) különbségek kiegyenlítéséről a gazdasági struktúráknak egységesen ható egy rendszerbe foglalásával. A gazdasági, politikai, sőt katonai integrációra irányuló törekvések független államok, ill. államcsoportok között nem újkelétűek. Integráció révén jött létre például századunk húszas éveiben a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsége vagy másfél évszázaddal korábban (1776-ban 13 alapító állam részvételével) az Amerikai Egyesült Államok. Európában a gazdasági integrációra való törekvés első jelei 1922-ben mutatkoztak. Ebben az évben Belgium és Luxemburg gazdasági szövetséget kötöttek egymással vámunió formájában s a háború után ehhez Hollandia is csatlakozott, megalakítva a Belga—Holland—Luxemburgi Gazdasági Szövetséget, o BENELUX-ot. 1957-ben az Európai Szén- és Acélközösség hat országa (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársa• ság, Olaszország) gazdasági szövetséget, „közös piacot" létesített Európai Gazdasági Közösség néven. Az ebben a nyugat-európai gazdasági tömörülésben részt vevő országok között — az egyezmény értelmében — fokozatosan meg kell szüntetni a vámhatárokat és végül teljesen vámmentes külkereskedelmet kell folytatni. Az Európai Szabadkereskedelmi Egyesülés (EFTA) európai tőkésországok egy másik csoportjának szervezete. Nagy-Britannia kezdeményezésére 1959-ben alakult s az Európai Gazdasági Közösségnél sokkal lazább szervezet (semleges országok, mint Svájc, Svédország és Ausztria is tagjai), tulajdonképpen közös gazdasági koordináció nélküli rugalmas óllamcsoportosulás. Tagjai részben szeretnének csatlakozni a Közös Piachoz, illetve ezzel semlegességüket és politikai függetlenségüket nem sértő együttműködést folytatni (asszociáció). A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) 1949-ben alakult Moszkvában. Feladata az európai szocialista országok közötti kölcsönös segítség a népgazdaság fejlesztésében, a lakosság anyagi és kulturális jólétének emelése céljából, a szocializmus építése és az egyenjogúság alapján. A két legnagyobb katonapolitikai tömb: az Észak Atlanti Szövetség (NATO), az európai tőkésországok és az Amerikai Egyesült Államok agresszív katonai szövetsége és a Varsói Szerződés — a Szovjetunió és az európai szocialista országok védelmi összefogása a nyugati hatalmaknak korábban alakult, a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív katonai tömbjeivel szemben. — ta — az ezerarcú város Minden városnak megvan a maga sajátos arculata: Prágának és Budapestnek, Moszkvának és Berlinnek, Stockholmnak és Velencének. Kairó nyilván kivétel. Mert Kairónak legalább ezer különböző arca van. S bármelyiket is vesszük szemügyre, sohasem lehetünk benne biztosak, hogy tökéletesen ismerjük a várost. Az a néhány pillanatfelvétel, amit Vladimír Lammer fotoriporterrel készítettünk, kísérlet volt. hogy legalább némelyiket megragadjuk. A LEFÁTYOLOZOTT VAROS Néhány perccel ezelőtt repülőgépünk még az éjjeli Beirut színes fényfűzérei fölött haladt, s aztán feltűnt az álmából ébredező Kairó. Odalent most bajrám van, a mohamedánok szent ünnepe. A város azonban fátyolba burkolózik. Az izraeliek Phantom gépekkel végrehajtott légitámadásain okulva megszigorították az elsötétítési rendelkezéseket. Heliopolisz luxusnegyed utcáin pompás villák mellett haladunk el, elhagyjuk a Nasszer City nevű új lakótelepet, s lélekben visszatérünk a harmincöt év előtti időkbe nálunk. A gépkocsik reflektorának fényét kék festék tompítja, a házak ablakain keresztben ragasztószalagok, hogy légitámadás esetén jobban ellenálljanak a légnyomásnak. Közben felkelt a nap s egyszerre elborítja fényével a fehér házakat, a sárgászöld pálmákat és sötétszínű eukaliptuszokat. Mintegy varázsütésre megindul a forgalom: a világ valamennyi autómárkáját képviselő gépkocsik áradata, mindenféle öltözet keveredik az utcákon a legeurópaibbtól a jellegzetes arab öltözékig. A magas háztetőkről légelhárító géppuskák meredeznek. A hidak, fontosabb épületek körülrakva homokzsákok halmazával, mögöttük katonáig vagy rendőrök őrködnek élesre töltött puskával. Lépten-nyomon felirat: „Fényképezni tilos!" Túlzás? Olykor talán az. De ez a város állandó feszültségben él. Túlságosan keserűek az 1967-es katasztrofális hatnapos háborúban szerzett tapasztalatok, semmint alábecsüljék a veszélyt. Kairó mindenestül arab. S ezt tüntetően kimutatja. Arab a felirat a boltok kiakasztott tábláin, arab nyelvűek a mozireklámok, az utcatáblák, arab stílusjegyeket viselnek a legmodernebb épületek, szállodák — s ezt tiszteletben tartják az egyiptomi fogyasztók kegyeiért versenyző külföldi cégek is. Stilizált népviseletben jár a Shepeard hotel kiszolgáló személyzete. Attrakció a turisták számára, gondolhatnánk. De ebből az egészből valami más világlik ki: egy nép büszkesége, mely kivívta önállóságát és függetlenségét s ezt hajlandó megvédeni bárkivel is szemben. JAGO Jóindulatú becenév volt, amit a társasutazás résztvevőinek valamelyike ragasztott rá, s ez rajta is maradt egész ottartózkodásunk idején. Annak ellenére, hogy elutazásunk napján leborotváltatta a szakállát, aminek csillogó tekintetével együtt ezt a tréfás becenevet köszönhette. A valóságban Nazih el-Maszrinak hívják, huszonkilenc éves és az egyiptomi tájékoztató központ alkalmazottja. Semmi sem hiányzik neki abból, amit egyívású kortársainak zöme az egész világon az elfogadhatóan nyugodt és elégedett élet feltételének tart. Valamivel több mint 300 dollárt keres, s ez megfeleló életszínvonalat biztosít a számára. Nemrég vett feleségül egy csinos, művelt svéd lányt. Szép lakása van Kairóban. S mégis úgy döntött, hogy mindezt otthagyja és mint önkéntes bevonul katonának. Felajánlották, hogy elküldik tiszti iskolába. Elutasította. Egyszerű katonaként akar harcolni, minél hamarabb túl szeretne lenni a kiképzésen, hogy kikerülhessen a frontvonalba, a legveszélyesebb helyre. A csehszlovák nagykövetségen voltunk éppen együtt, amikor ezt elmondta nekem. Nyíltan beszéltünk egymással. — Nazih, a háború nem romantikus kaland, nagyon is komoly dolog. Betegség, éhség, szomjúság, tetvek,