A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-26 / 8. szám
talán sebesülés, esetleg halál is. Már harmincéves vagy, hiszen érted ... — Tudom. Nem gondolok semmiféle romantikára. Sokáig gondolkoztam rajta, míg döntöttem ... Nem állhatok félre. Ma reggel voltam jelentkezni. Ott vannak a fivéreim. Egyszerűen nekem is ott a helyem. Értsd meg, meg kellett tennem. Nem élhetnék tiszta lelkiismerettel. Együtt jártunk Szuezban. A saját szemeddel láttad. Mondd meg, ha arab lennél — nem ugyanezt tennéd magad is? Mikor két nappal később találkoztunk, nem volt már meg a szakálla, leborotváltatta. — Nemsokára bevonulok, már készülődöm — mosolygott. Aztán láttam még több ilyen férfit, aki otthagyta kényelmes lakását, biztos megélhetését, mert megértette, mivel tartozik a hazájának. Az egyiket Ahmed Sarifnak hívták. Csinos fiatal menyasszonyával, apja ragyogóan kifényesített limuzinján érkezett a Shepeard szállóhoz. Egy hét múlva kellett meglenni az esküvőjüknek, aztán a katonaság várt rá. — Apám? Á, ő nem tud semmiről. Sem arról, hogy házasodom, sem arról, hogy bevonulok. Számol vele, hogy segítségére leszek üzleti ügyei lebonyolításában. De hát ki menjen katonának, ha nem mi, fiatalok? Ez most számunkra, arabok számára fontosabb, mint az apám üzleti ügyei! Menyasszonya a kezét szorongatta és beleegyezően bólogatott. Ahmed Sarif eltűnt a lánnyal az egyik bár csökkentett világítású bejárati ajtaja mögött. A fiú huszonhárom éves volt, a lány öt évvel fiatalabb. Mindketten tudták, hogy házasságuk hosszú időre szóló búcsúzkodással kezdődik, amire senki sem kényszerítette őket. És mindketten tudták, hogy ennek így kell lennie. MUSZKI Amikor Kairó felébred a hűvös hajnal után, megindul utcáin a lüktető élet. Kinyit a sok-sok ezer apró üzlet, hangosan kínálják portékájukat az utcai árusok s idegenvezető szolgálataikat az ál-beduinok. Méltóságteljesen hömpölyög a Nílus zavaros vize, s az utcák megtelnek tarkára mázolt autóbuszokkal és kétkerekű kordékkal. Széles sugárutak, modern házakkal és luxusszállodákkal szegélyezve. Mindegyik üzlet és apró bolt miniatűr árumintavásár a világ minden tájáról való portékával. Az egyik üzlet előtt fiatal férfi áll. Azonnal észrevette, hogy tekintetünk a kirakatra tévedt. — Igen, itt van az, amit keresnek, uraim — mutat a bejáratra. — Kérem, tessék belépni, nem kell semmit vásárolni, csak pihenjenek meg nálunk. Belépünk. Itt igazán magas szintű a vevővel való bánásmód. Senki sem rohan meg minket a legújabb fazonú cipőkkel. A pénztárosnő barátságosan megkérdezi, honnan jöttek az urak. Biztosan jól esne az uraknak egy csésze fekete. Vagy inkább tea? Vagy narancslé? Bizonyára fáradtak az urak. Tessék, pihenjék ki egy kicsit magukat nálunk. És a család? Vannak gyermekeik? Ja, a gyerekekkel mindig baj van: kis gyerek — kis gond, nagy gyerek — nagy gond. Egy szempillantás alatt ott gőzölög előttünk a fekete. Kitűnő, erős kávé. Látogatóban vagyunk. Bejön egy másik férfi, aki itt mindenkit ismer. Megismerkedik velünk is, örvendek, üdvözlöm önöket. Megindul a társalgás. Egy szó sem esik cipőről, ami nyilván ennek az üzletnek a fenntartását indokolja, nem úgy, mint a felszolgált kávé. Ügy fogadták itt, mint egy gentlemant, most önön a sor, hogy úgy viselkedjék, mint egy gentleman. Önön a sor, hogy kinyilvánítsa vásárlási szándékát. Megkérdezzük, mit ajánlanának árukészletükből eladásra. Persze, persze, az urak megbocsátják, de beszélgetés közben egészen megfeledkeztünk róla, hogy az urakat a mi cipőink érdeklik! Parancsoljanak körülnézni. Ezt itt nem, ezt nem ajánljuk, nem készült a legjobb bőrből, az önök számára volna itt valami egészen más, bocsánat, be kell mennem érte a raktárba, ezt nem ajánljuk mindenkinek... Mit lehet erre mondani? Cöcö-cö, látom, hogy az úr ért hozzá. Pillanatokon belül ott állt előttünk további tizenöt pár cipő, természetesen csak ránk vártak, még soha senkinek nem mutatták őket. Egytől egyik kitűnő minőség, a legutolsó modell, és olcsó, nagyon-nagyon olcsó a minőségéhez képest. Legjobb barátokként búcsúzunk, pénztárcánk néhány fonttal könnyebb, és száz méterrel odébb meglátjuk ugyanazt a cipőt — jó húsz százalékkal olcsóbban. Azért nem sajnáljuk a dolgot, mert tapasztalatot szereztünk: itt bizony alkudni kell, még akkor is, ha ezzel csorba esik gentleman-pózunkon. E tapasztalatra igen nagy szükségünk van, mert az óváros szűk sikátorain haladunk, közeledve a Muszki nevezetű negyed felé. A Muszki ezer nagyáruház alacsony házacskákba zsúfolva. A Muszki a hamisítatlan Kelet maga, ahol mindenki kereskedik. A Muszki az igazi Kairó, az arab város, távol a felhőkarcolók szegélyezte modern sugárutaktól. A kézművesek szétrakott szerszámaiban megbotlik a járókelő. Színek, szagok és formák kimeríthetetlen áradatában tobzódó keleti bazárok. És fülsiketítő lárma, árukínálás, alkudozás ... Szégyentelen szélhámosok és szolid kereskedők. — Miszjő, plísz szőr, pazsaluszta továris — hallatszik felénk minden oldalról. Bitte schön, hier gut kaufen. Kiderül az állampolgárságunk. Ahá, csehszlovákok. — Ahoj, soudruh, tady kup, tady dobry\ This one? Egy utcai árus egyik kezének ujjaival itt készült pénztárcát morzsolgat, másik kezének hüvelykujjával egyest mutat. Szemléltető ajánlat: a pénztárca egy fontba kerül. Gyönyörű, uram, ilyet máshol nem talál. Drága? Hát amiért Csehszlovákiából jöttek, legyen hatvan piaszter, ez csak nem sok ezért a gyönyörű holmiért? Uram, uram, hogy mondhat ilyet? No jól van, csak mert csehek, legyen negyven, de ez már igazán ingyen van, magam is ráfizetek, ez az én szuvenírem a feleségének, igazán szép asszony, megérdemli tőlem az ajándékot. De uram, ne menjen el, odaadom hyszonötért. Ha ráfizetek is, itt van öt darab egy fontért, vigye, ot darab! Uram, párfőm, igazi párizsi! Jöjjön, nézze meg, hogy készítjük, nem kerül semmibe, csak nézze meg! Uram, réztányérok, a legszebb ötvösmunka, igazi orient, itt a sarkon túl készíti a barátom, nagy művész, csak megmutatom önnek, semmit sem kell vennie! Ha a felhajtó (nyolctól hatvan éves korig) vevőt visz a kereskedőhöz, rögtön felveszi tőle a kijáró jutalékot. Természetesen azzal a feltétellel, hogy létrejött az üzlet, és az alkunak nevezett szócsata eredményének megfelelően. De ezekbe a műhelyekbe érdemes benézni. Készülnek itt ötvösművészeti remekek, ébenfa- és elefántcsont-faragványok, gyöngyházberakások, finom művű fegyverek és pompás ékszerek. S mindez a legősibb technikával, mintha csak a fáraók kézművesei támadtak volna fel... DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS Nasszer halála után tömérdek munka vár az Egyesült Arab Köztársaságra, részint a politikai élet megszervezésében, de mindenekelőtt a gazdasági építésben. Az asszuáni gátrendszer munkába állítása rengeteg változást hoz magával, társadalmi természetűeket is. A háborús veszteségek ellenére a harmadik világ sajátos jelensége, a demográfiai robbanás nem torpant meg, változatlanul érvényesül. A legutóbbi népszámlálás szerint az Egyesült Arab Köztársaságnak 34 millió lakosa van, vagyis pontosan nyolcmillióval több, mint tíz esztendővel ezelőtt. Az ország népességének 54 százaléka húsz esztendőn aluli, és ezen belül 36 százalékot tesznek ki a tizenkét évesnél fiatalabbak. (Majd minden férfinak 2—3 felesége s a legtöbb családban 8—9 gyermek van!) A statisztika érdekes, de mégis komoly játéka azt mutatja ki, hogy minden negyven másodpercre esik átlagosan egy születés. Nem is olyan hosszú távra ez azt jelenti — számították ki a statisztikusok —, hogy a következő évtized kezdetén Egyiptomban tízmillió új munkaalkalmat kell teremteni, önmagában ez a ténv is indokolia, hogy az állam vezetői a gazdasági építésre, következésképpen a béke helyreállítására, de egyúttal az elfoglalt területek visszaszerzésére is törekedjenek. Szöveg: VLADIMIR FEDOR Képek: VLADIMÍR LAMMER # Óránként 300 kilométeres sebességgel suhan az újfajta „lökhajtásos vonat", amelyet — a Nyegyelja jelentése szerint — most próbálnak ki a kalinyini vagongyár próbapályáján. A vagontető hátsó részén elhelyezett két reaktív motor hajtja, melyeknek félelmetes sivítását azonban csak a pálya mentén, kívül lehet hallani, mert a vasúti kocsi hangszigetelése tökéletes. # A belgrádi filmfesztivál százezer nézője az Ügy halunk meg, mint a lovak című amerikai filmet minősítette a legjobbnak. A filmet Sydney Pollack rendezte, főszereplője Jane Fonda. A Film Horace Me Coy író regényéből készült. Az egyik férfi főszerepet Gig Young játssza, akit ezért az alakításáért Oscar-díjjal tüntettek ki. — Jelenet a közeljövőben nálunk is bemutatásra kerülő filmből. 0 Európa első emeletes alagút ját nyitották meg nemrég az NSZK-ban. Az új létesítmény segítségével a Wuppertal-Düsseldorf útvonal háromnegyed óráról negyed órára csökkent. A Kiesberg alagút építése hat évig tartott. A 43 millió márkás alagutat a legmodernebb biztonsági berendezésekkel látták el: 64 detektor méri állandóan az áthaladó járművek sebességét, s ha ez bizonyos minimális érték alá csökken, televíziós kamerák adnak helyszíni közvetítést az alagútból a wuppertali rendőrségnek. Ha a forgalom leáll, egy jelzőberendezés automatikusan lezárja az alagút bejáratát. Olyan mérőeszközöket is beépítettek amelyek pontosan ellenőrzik az alagút levegőjének széndioxid-tartalmát. 0 104 milliárd dolláros kincset talált egy japán rendőr. A 25 000 aranytárgyból álló, fantasztikus kincs története 1883-ig nyúlik vissza. Ebben az évben a Mizuno-nemzetség egyik családfője, aki haláláig a japán császár kincstárnoka volt, végrendeletében arról értesítette fiát, hogy a család tulajdonában levő Akagi-hegy északi részén óriási vagyont ásott el, nehogy az császárellenes családok kezébe kerülhessen. 1883 óta a Mizuno-család minden generációja a legendás kincs keresésével foglalkozott. A különböző kincskeresők nem \evesebb, mint 128 alagutat fúrtak az Akagi-hegy oldalába. Most a fiatal kyotói rendőr, a család — minden valószínűség szerint — egyetlen élő leszármazottja, aki csupán kedvtelésből foglalkozott ősei hagyományos munkájával: rátalált a legendás kincsre. 10