A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

tették, kiközösítették. Házukban nem volt maradása, egyik kúriáról a másikra való örökös vándorlás, megalázkodás, megszégyenítés volt az élete. „Csak addig jó a nő, míg azt se tud­ja, hogy rosszá is lehet, ha úgy akar: Ö tudja már, mert el bírt hagyni en­gem és bennem a varázs, mely véd, takar." „Mit vesztettem hát? Bálványok dűlnek szívembe össze, semmi, hogy velők lelkemnek istenségét is kilöktem, kihalt világon egyedül ülök." — Igy ír feleségéről Madách „Egy vetélytárshoz" című versében. Drákói ítélet, halálos pálcatörés Fráter Erzsike élete felett ez a vers is, talán még lesújtóbb és fáj­dalmasabb verdikt a közvéleménynél is, de ugyanakkor kiabáló igazolása a költő felesége iránt érzett örök szerel­mének s annak a minden ellenkező állítással szemben fennálló históriai ténynek, miszerint Fráter Erzsikét nem űzték ki a világcsúfjára, hanem önszán­tából jött el, végérvényesen és vissza­vonhatatlanul a sztregovai kastélyból... „Soha, soha nem szerettem" Most egy pillanatig nézzünk vissza a múltba, illetve a költő és a bihari leány szerelmének kezdetére. Fráter József csehteleki földbirtokos­nak, négyezer príma bihari hold urának egyetlen leánya, Erzsike, 15 éves korá­ban, 1845 júliusában házasságot kötött a 22 esztendős Madách Imrével, Alsó­sztregova és Csesztve urával. A leány 15 éves, temperamentumos, duzzadó egészségű, szilaj csikó. A fiú alig 2 évvel túl a húszon, zárkózott, kesernyés lélek, szívbajos. Akit már 14 éves korában, élete pirkadásán a halál gondolata bánt. „Mutatja úgyis mellem, mint egészségem — írja anyjának, — hogy nem oly igen hosszú lesz a földi pálya." 18 éves pelyhedző állal igy vé­lekedik a szerelemről: „Mi vagy te, sze­relem? Tán égi tűz, miként hiú gőggel cselekedel? Por lángja vagy és felfor­ralt vérünkkel, mint illat a virággal, hervadsz I" Vagy: „E kór embere házasságrontó, szerelemszövő, más baján nevet — de jobb az ember sohasem lehet." És igy tovább. Madách minden ifjúkori írásá­ban már benne van a megforrázott, csalódott lelkek magától értetődő aber­ráltsága. Hogy is értette volna meg egymást ez a két ember? Az egészséges, szilaj­vérű, könnyed s az értelmiség nem túl­ságosan magas fokán álló gyermek­leány és a semmiben nem hivő, mindent kigúnyló,. nehézkes lelkű intellektus? A feleség nem tudott fölvergődni a madáchi magaslatba — a férj viszont nem tudta különválasztani az embert és a zsenit magában. Nem tudott le­szállani egy pillanatra sem asszonyá­hoz. Ki itt a hibás, ki a felelős, ha egyáltalán terhelhet valakit felelősség?! Fráter Erzsike nemegyszer vallotta sírva bizalmasainak: — Nem ért meg engem Imre és én nem értem meg őt... Soha, soha nem szerettem... „Nem élhetek nála nélkül" Az esküvő után, amely a Fráter csa­lád ma is élő tagjainak elbeszélése szerint fényes külsőségek között folyt le a csehteleki oroszláncímeres Fráter­kastélyban, az ifjú pár Csesztére ment lakni. Onnan később visszaköltöztek az apai házba, Alsósztregovára. Itt az öreg Madáchné, Majtényi Anna parancsolt, gőgös, energikus, kissé izgága természetű matróna, aki a Bi­harba érkező panaszos levelek szerint sehogy sem tudott szívélyes viszonyt tartani menyével. 1852-ben magyarsága miatt Madách fogságba került. Rabságának éve alatt osztrák katonatisztek voltak elszállásol­va a kastélyban, akikkel állítólag a ház fiatal úrnője esténként szívesen elmula­tott. Az öreg Madáchné levelet írt akkori­ban fiának, amelyben nyíltan hűtlen­séggel vádolta menyét. A költő követ­kezőképpen válaszolt: „Csak viselje gondját Erzsikének édesanyám, mert én nem élhetek nála nélkül." Fennsöbbséges és nemes tónus ez, ahogy a súlyos vádra felelt Madách — de nem őszinte. Mert a feldobott és 1934. december hó. Télre fordult az idő, a Kárpátokon már havazott. Unalmas és halódó napok. Erdély­ben semmi kü'önös sem történt hetek óta. Csupán itt Biharban egy asszony, bizonyos Fráter Erzsi egy estén össze­esett a püspöki út árkában. Szájából ömlött a pálinka és a niko­tin förtelmes bűze. Szeme kimeredt, arca, teste merő ragacsos országúti sár. Egy arra járó szekeres undorodva ki­emelte az árokból, saroglyába rakta és behozta a közkórházba, ahol hatnapi agónia után delirium tremensben meg­halt. „Mert el bírt hagyni engem ..." A kórház elkönyvelte, a közvélemény kivégezte Fráter Erzsi életét. „Mert egy asszony, aki idegen csó­kok és ölelések szennyébe dobja, sárba rántja becsületét, hitvesi esküjét és tisztaságát; aki vakon és tompult agy­gyal kirohan tisztes Sztregovának ba­zsalikomszagú úri légköréből, hogy vé­get nem érző esatangolásokon, meddő szerelmeken, 10—12 forintos piszkos kis pereken, tengersok mocskon, megveté­seken keresztül eljusson a pálinkához és az árok partjához; aki föláldozta Madách Imrét, a zsenit, az óriást, kö­dösfejű kis törpékért; aki nem tudott, nem akart fölemelkedni a madáchi magaslatba — az az asszony cédább a cédánál és megérdemli, hogy így pusztuljon el. Igy: rongyosan, részegen, az emberi züllöttség mélypontján, az árokparton." igy kiabált akkor a közvélemény. Senki sem kereste, senki sem akarta meglátni azokat az okokat, amelyek a lélek mérföldes kútjában a keserűségek vizét gyűjtötték fel a csalásig, a válá­sig, az alkoholig, a kórházi ágyig és az elhagyottak, nyomorultak, koldusok jeltelen sírjáig. Mert úgy van az: ha ráhull egy nőre egy mákszemnyi szenny, minden himpellér, minden izgága asz­szonyi száj marékkal hányhatja rá sarát. A család sem tudta megbocsátani soha a leghíresebb Fráter-lánynak, hogy otthagyta Alsósztregovát. És ezzel együtt a dominiumos gazdagságot... Megve-A" sztregovai Madách kastélyról készült egykori rajz Madáchné Fráter Erzsébet (halála előtt 5 évvel Nagyváradon készült felvétel) San Francisco egyik bankjának föld alatti páncélszekrényében őrzik a világ legnagyobb igazgyöngyét, sú­lya 7 kg, hossza 22,5 és átmérője 14 cm. Ha van rá vevő, megvehető. Az ára 4 millió dollár. De vevő eddig nem jelentkezett. Nem láthatja a nagy közönség,, csu­pán rendőri felügyelet mellett te­kinthetik meg a kiválasztottak. A gyöngy története csupa roman­tika, izgalom és kaland. Már a fel­fedezése is emberéletet követelt ál­dozatul. A Fülöp-szigetcsoport Palo­wonn szigetének egyik lakosa kagy­lóhalászattal foglalkozott. A kagyló­kat azután halászfelszerelésre cse­rélte fel. A víz alatt a keze egy ha­talmas gyöngykagyló szorításába ke­rült, s a kagyló a mélybe rántotta a szerencsétlent. Vele együtt vitték ki a partra a gyilkos gyöngykagylót és a helybeli törzsfőnök előtt feszí­tették szét. S így került napvilágra a világ legnagyobb igazgyöngye. Panglina Piszi főnök alaposan szemügyre vette, azután rémülten kiejtette a kezéből. A hatalmas gyöngy szabálytalan kontúrjai Mo­hamed arcvonásaira emlékeztettek. Abban az időben egy régészeti ex­pedíció tartózkodott a szigeten, s ennek az expedíciónak volt egyik tagja Wilburn D. Cobb a gyöngy jelenlegi tulajdonosa. Amikor tudo­mást szerzett a gyöngyről, azonnal meglátogatta a főnököt, hogy a gyöngyöt megvásárolja. De sem a rábeszélés, sem a felajánlott összeg nem lágyította meg a főnök szívét, nem akart megválni a szent jelkép­től. Egy idő múlva már a hatalmas gyöngy csak egy érdekes epizódot

Next

/
Thumbnails
Contents