A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

KÉPES FILMREGÉNY • A NAGYKÖVETNŐ 5. RÉSZ Jelena Kolcova százszor is elolvasta a táviratot: „Fia, Aljosa, aki hadnagyként harcolt Moszkva védelméért hősi halált halt." A nagykövetasszony sokáig sírt, zokogott, majd a városba ment, bolyongott. A város peremén, ahol máskor is szívesen sétálgatott, reggel találta meg a titkárnője. — Fiam feláldozta fiatal életét a hazáért, a szabadságért. Nagy fájdalom tölti el szívemet — mondotta titkárnőjének —; ugyanakkor büszke is vagyok fiamra. Nekünk is, még alaposabban harcolnunk, küzdenünk kell, hogy elősegítsük a végső győzelmet! • « » Helmer iparmágnás még aznap felkereste a szovjet nagykövetet. — Megtudtam a szomorú hírt, s engedje meg, hógy a legőszintébb részvétemet fejezzem ki — mondotta. Jelena Kolcova szemében' egy könnycsepp jelent meg. Idegein azonban uralkodni tudott. — Nagyon köszönöm, valóban jólesik, ha nehéz óráiban az embernek őszinte barátai vannak — válaszolta a nagykövet, majd a hivatalos dolgok megbeszélésére tért rá. — Tudom, ön különböző finn ipari nagyüzemekbe hatalmas összegeket fektetett be. Szerintem nagyon okos és az ön számára nagyon előnyös lenne — tanácsolta az iparmágnásnak a nagykövet —, ha finn barátait meggyőzné róla: számukra is a legelőnyösebb lenne, ha különbékét kötnének a Szovjetunióval. Ha ez önnek sikerül, megmenti finnországi befektetéseit! — Régi tervem, sokat gondolkoztam már róla. Egyedül azonban nem mertem ezt finn barátaimnak tanácsolni. Most azonban, hogy ezt ön javasolja, más a helyzet. Ajánlatát a legrövidebb időn belül tolmácsolom az illetékeseknek. * * * Helmer iparmágnás már másnap elutazott a finn fővárosba, ahol barátaival, a finn miniszterekkel tárgyalt. A sikeres tárgyalás után azonnal visszatért Stockholmba, ahol ismét felkereste a szovjet nagykövetet. — Eredményes volt az útja? — kérdezte nagy érdeklődéssel Jelena Kolcova. — Kétszáz orosz repülőgép bombázta megérkezésem után a finn fővárost — újságolta Helmer. — Valószínűleg azért, hogy sikeresebben tárgyalhassak. — Pedig lehet, hogy csak véletlen volt... — Nevezzük véletlennek, de mindenesetre nagyon hatásos volt. Egyik finn barátom velem jött Stockholmba. öt bízták meg, hogy tárgyaljon önnel. Ma reggel megvettem az egvik szállodát, kicseréltettem az egész személyzetet, ott szállásoltam el a finn minisztert, mert nagyon elővigyázatosaknak kell lennünk, a német kémszervezet itt nagyon jól működik. A város tele van német ügynökökkel! • • • A nagy elővigyázatosság ellenére a németek mégis megtudták, hogy a finn miniszter Stockholmba érkezett. — A finn miniszter azért jött Stockholmba, hogy megvásárolja a legújabb kiadású könyveket. Ismert könyvmoly. csak a könyvtárának él... — jelentette a stockholmi német kémszervezet főnökének egyik beosztottja. — És maga hisz ebben ?! —ordította a kémfőnök. — A finnek már hetek óta azon tűnődnek, hogyan kössenek különbékét az oroszokkal! Ki akarnak ugrani a háborúból. Árulók! Azonnal rendelje el. hogy minden lépését figyeliék! Tudnunk kell. kivel és hol találkozik! Néhány perc múlva egy másik ügynök jelentette: — A szovjet nagvkövet kénkocsin elhagyta a nagykövetség épületét! — Azonnal követni kell! És adott esetben semmitől sem kell visszariadni! * * • Sorenson, Jelena Kolcova titkárnője vette észre, hogy autójukat állandóan ugyanaz a gépkocsi követi. Le kell őket ráznunk, egérutat kell nyernünk! Biztosan megneszelték a németek, hogy a finn kormány megbízottjával van találkánk! — adta ki parancsát a nagykövet. A gépkocsivezető a lehető legnagyobb sebességgel száguldott, majd az egyik kanyar után egy kis erdei útra tért le. Sikerült lerázniok az üldözőket. Kis késéssel érkeztek a finn miniszterrel való tárgyalás színhelyére. — Nem lesz könnyű feladat ebből az aljas játékból kiugrani — kezdte a finn kormány megbízottja. — Ezt tudom! De ha sikerül, akkor mi egy frontszakasztól szabadulunk meg, önök pedig a békét nyerik el! — válaszolta a nagykövet. — Az illetékesek közül többen attól tartanak, hogy feltétel nélküli kapitulációt követelnek majd a finn kormánytól. — Bocsánat, miniszter úr, hogy félbeszakítom, de engedje megjegyeznem: Finnország önállóságát Lenin biztosította és ezt az önállóságot a Szovjetunió mindig tiszteletben tartja. — Ez, kérem, az ön véleménye? — Ez kormányom véleménye is! — Azt hiszem, ezek után konkrétan tárgyalhatunk a feltételekről — jelentette ki a finn megbízott. — Az egyik feltétel: le kell fegyverezni és internálni a Finnország területén tartózkodó német egységeket. — A legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt tizenöt némqt hadosztály lefegyverzése nem lesz könnyű feladat. — Értse meg, miniszter úr, az önök országában állomásozó német egységeket ki kell vonnunk a tobábbi harcokból. És hangsúlyoznom kell: a lefegyverzésnek minél hamarabb meg kell történnie, mert könnyen előfordulhat, hogy rövid időn belül a szovjet haderő Finnország területén kezdi meg velük a harcot. Ez pedig azt jelentené, hogy országukat nagy károk érnék, amiért mi nem felelhetünk. A finn kormány megbízottja szívélyesen elbúcsúzott és megígérte: mindent megtesz annak érdekében, hogy Finnország minél hamarabb különbékét kössön a Szovjetunióval. * * » A svéd királyi palota hangversenytermében Sosztakovics műveiből rendeztek koncertet, s ezen a svéd király is megjelent. A nagyszerűen sikerült hangverseny után a svéd király magánkihallgatáson fogadta, a szovjet nagykövetet. — Gratulálok a hangversenyhez, nagyszerű élmény, az orosz művészet diadala volt. Engedje meg, hogy ez alkalommal a szovjet haderők sikereihez is gratuláljak. — őszintén köszönöm — válaszolta Jelena Kolcova — és engedje meg felség, hogy közölhessek egy örömhírt: néhány órával ezelőtt Moszkvában aláírták a finn-szovjet különbékét. A háború itt befejeződött. Nemcsak a fegyverek, de az igazság és a béke győzelmével. * * * A második világháború Európában a szovjet fegyverek diadalával, a náci Németország teljes kapitulációjával 1945 májusában véget ért. A történelem legnagyobb háborúját a hős Vörös Hadsereg, a szovjet nép nyerte meg. És a nagy győzelem egyik részese egy nagyon szerény, de okos asszony, Lenin egyik legközelebbi munkatársa volt, aki a béke első napján örömmel jelentette ki: — Nagyon örülök, hogy a sok szenvedés után megérhettük ezt az örömnapot. Boldog vagyok, hogv népeink ismét békében élhetnek, dolgozhatnak ... —Vége—