A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

Pezsgő élet a Csemadok szervezetekben mmmmmmmmtmmmmmmmmmm JÓL DOLGOZNAK A Csemadok deméndi (Demandice) szervezete jó és hasznos kultúrmunkát fejt ki a községben. Az utóbbi években a szlovák származású polgárok is nagy számban látogatják az egyes rendezvényeket. A jövőben is, közösen a Matica Slovenská helyi szervezetével akarnak együttműködni. Prandoffi Piroska néni 1950-től vezeti a tánc-' csoportot. Sok sikeres bemutató jelzi eredményes munkáját. A Seprűtánc, Verbunkosok, Deméndilakodalmas, Húsvéti locsolás, Májfaállítás, Dohányfűzés című tánckompozícióiknak sokat tapsolhatott a közönség. Tavaly az ipolyszakállasi (Ipef. Sokolec) és a zsellzi (2eliezovce) ünnepségeken vettek részt, de Járt a tánccsoport Csehországban és Magyarországon is: Békéscsaba környékén. Mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoztak róluk. De nemcsak táncolnak a deméndiek, hanem színdarabbal és esztrádműsorral is szórakoztatják a helyi és a környékbeli falvak lakosságát. Az évzáró taggyűlésen Gőgh Imrét választották meg elnökké. Itt mutatkozott be immár másodszor a kilenctagú asszonykórus. Magyar népdalokkal szórakoztatták a közönséget. Az asszonykórus két lelkes szervezője Príboj Mihályné és Gyönyör Gizella. A lédeclek példáját akarják követni. A tánccsoportnak nagy segítséget nyújt Molnár Kató és Szilágyi Erzsébet. Piroska néni szerint nagyon tehetségesek, nagy jövő áll előttük. Jelenleg a Monti-csárdást gyakorolják. Belányi János A fűrl Iskolások, a keretműsor szereplői ŰJ MUNKAMÓDSZEREK Fürön (Rubaft), ez aránylag kis községben a Csemadok vezetősége új utakon igyekszik járni. Nemcsak a tagjaik, hanem a rendezvények számát is növelni akarják. Nemrégen ünnepelték meg az iskola húszéves fennállását. A tanulóifjúság színvonalas keretműsort adott. Különösen kitűnt egy jó szavalókórus, s a két orosz és népi tánc. A Csemadok helyi szervezet elnöke Esek Imre, titkára Esek László. Mindketten fiatalok, tele lelkesedéssel. A téli idényben több előadást szerveznek és valósítanak meg: Pártunk ötvenéves története, Beszélgetés régi kommunistákkal, Mi illik, mi nem illik?, A pszichológia és a szerelem, Fűr és környékének története. Továbbá a színjátszók most tanulják a „Jegygyűrű a mellényzsebben" című darabot, rövidesen bemutatják. Dicséret illeti igyekezetüket! (fers) A Csemadok királyhelmeci szervezetének évzáró közgyűlésén az Irodalmi Színpad tagjai Hajdók Géza tanár vezetésével szlovákiai magyar költők műveiből összeállított műsorral szerepeltek A szepsi énekkar ÖTÉVES ÉNEKKAR Az utóbbi években egymás után szűntek meg, hallgattak el énekkaraink. Azonban nem mindenütt halt ki az emberekből a dalolás vágya. Ahogy hallgatom a Csemadok szepsi (Moldava n Bodvou) szervezete énekkarának lelkes, tiszta szívből éneklő tagjait, megnyugtató érzés tölt el. Itt nem halt meg a dal szeretete. Az énekkar 1966. januárjában alakult meg. 21 lelkes ember kezdte a munkát, s mire az első komolyabb fellépésre került a sor (1966. június 3.), már negyvenen énekeltek. Megérdemelt, nagy sikert arattak. Az elmúlt öt esztendőben voltak zökkenők, akadályok, az együttes azonban nem hullt szét, mert a dal szeretete és az együvé tartozás szelleme erős az együttesben. Az énekkar vezetője Szombathy László tanító. Sokéves tapasztalattal rendelkezik, rátermett, szakmailag jól felkészült karvezető. Most egy igen komoly hangversenyre készülnek. A napokban ünneplik fennállásuk ötödik évfordulóját, öt év rövid idő, mégis gazdag múlttal rendelkezik az énekkar. Nemcsak ünnepélyeken és különböző vetélkedőkön lépnek fel, hanem ellátogatnak más községekbe és városokba, hogy szórakoztassák a dalokat kedvelő közönséget, csillogtassák a kórus-kultúra szépségeit. Többször jártak Magyarországon, ahol szintén sikeresen szerepeltek. Továbbá az is öröm a számukra, hogy az utóbbi időben már a fiatalok is megtalálták az énekkarhoz vezető utat. Remélik, sokan fogják követni a 16 éves Váji Klárikát és Kiss Darinkát, az együttes két legfiatalabb tagját. Fiatalok és idősebbek egyaránt jól érzik magukat az együttesben. Igen örülnének, ha a város vezetői is felfigyelnének az énekkarra, s több támogatásban részesítenék őket a jövőben. Lobel Zoltán Veszélyek, buktatók GONDOLATOK AZ EGYSZEMŰ ÉJSZAKA C. ANTOLÓGIÁRÓL Az antológia valamennyi költője kórusban zengheti Ady közismert versének sorait: „sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek". Versekről von szó, amelyeknek nem érezni az ízét, • nyomát. Olyan versekről, amelyeknek nincs ingerük; végig lapozom a kötetet és nem emlékszem semmire. Fontolóra kellene vennem, de nincs ró időm, játsszam-e a szavakkal és jelekkel, jelekkel és szándékokkal, amelyek az antológia bevezető cikkéhez kapcsolódnak. Helyesbitek, csak a bevezető cikkben előforduló hivatkozásokhoz, Roland Barthes Az irás nullafoka vagy a második világháború idején diplomata, Nobel-díjas Saint-John Perse Költészet cimű tanulmányához, de nincs kedvem játszani a szavakkal, melyek költők társadalomkivüliségéről, magányérzetéről szólnak: egy csokor pesszimizmust, kiúttalanságot, nihilizmust, görcsös erőlködést kaptunk kezünkbe Egyszemű éjszaka címmel. Csak mfg a görög mitológiában a félelmes, egyszemű ériások neve KUklopsz, akiket apjuk a föld mélyére sújtott és azóta ott dolgoznak, az antológiában a sötét éjszakát átvilágító egyszem, mint a költészet szimbóluma nagyon kicsire, szinte alig láthatára zsugorodott össze, az antológia „egyszemei" nem láttatnak meg velünk semmit, nem vetetnek velünk észre semmit, egy-egy metaforájukban „hullámzik a Krisztusok izzadtsága", amint Tóth László Szaggatott vonal cimü versének sorait zárja, izzadtságszagot lehelnek ránk sorok és képek, a meglepetésnek vagy meghökkentésnek szánt gondolatok, szinte elképzeljük magunk elé a költőt, amint nem eszik, nem iszik, böjtöl, álmatlanul tölti az éjszakát, vergődik az ágyán, a szeretője karjaiban, míg kinyilik számára a végtelen négyszirmú szája s felcsillanhat előtte a remény, most már vándorolhat ürülékutakon (Kmeczkó Mihály), mig hosszú tépelődés, homlokráncolás, szemöldökösszevonás eredményeképpen egymás mellé igazodhatnak a kinszülte sorok, „a szintetizmus nyara beállt, alogikus lehengerelt barnaság, félelmetes igaztalan sík" (Aich Péter), amíg kávéházi asztal márványlapja fölött tűnődve a bátort, a hőst vagy az életuntat játszva a különben tehetséges költő ki meri mondani: „micsoda világ ez, micsoda múltat követ ez a nap — ó tűrő márványasztal azonnal rád köpök" (Keszeli Ferenc), vagy amíg saját erejéről elmélkedve a költő eljut az egyértelműen politikai színezetű prózai felismerésig: „Félve is erősen járhatok S visszaadom látását a sötétnek" (Kulcsár Ferenc) ahogyan az néhány rokonszenves verstől eltekintve írva vagyon Az éjszaka dalában vagy A hetedik éjszakában vagy a Magányunk próbájában (Mikola Anikó), amelyekben az úton árnyékok sietnek, a csendes völgy kígyók fészke, ahol kövekből tigrisek, fűszálakból bilincsek, sziromból dárdahegyek lesznek, ahol a holdfény ráfagy a falakra és ismétlődőn többször és másutt is néma árnyak állják lel az utam stb. Micsoda éjszakáról vagy az ember mekkora törpeségéről dalolnak itt a költők? „Fel a pápuák közé, fel a kérges magányba", döbbent a világ egyik „legnagyobb" felismerésére Németh István, s milyen jó, hogy rádöbbent, egészen addig „fel, fel, ahol a szó már megáll egymagában", mert ha történetesen nem jut el az ösztönös felismerésig, Tőzsér Árpád aligha tudta volna a Roland Barthestől vett idézetet beépíteni a bevezetőjébe. De igy ott van bizonyításul, a most és általam pásztorolt nyáj benne él Európa szellemkörében, tudja, mi az a jel és szándék, ismeri történetesen Max Bensét, a második világháború utáni neoavantgard irányzatok egyik legújabb áramlatának, a konkrét költészetnek, „a nyelv materiális gazdagságának" német teoretikusát, van némi sejtelme a nyelv verbális, vokális és vizuális anyagiságáról, a topológiai, szemiotikus (jeltani) és statisztikai szemléleti módról, a szövegterekről és szövegláncolatokról, a triadikus jelfunkciá tárgyáról, a személyes, a személytelen és a kollektív zónáról (Simone Weil) stb. Az inkább érzékelhetőről, mint érthetőről van szó Roland Barthesnek A konkrét költészetről irt tanulmányában, s az antológia fiataljai nyilván azért menekültek az idegesítő, érthetetlen, „homály fedte zónába", mert van valami vigasztaló is számukra. Az ily módon irt verset gyakran utólag intellektuálisan kell érthetővé, érzékelhetővé konstruálni. Ó, szegény olvasói Ó, ezernyolcszáz példányi Ó, ugyanennyi vásárlói Milyen szép, élvezetes, szórakoztató munkában, olvasásban, szavalásban, vagy ha úgy tetszik, dühöngésben lesz részetek! A baj ott kezdődik, hogy ehhez az intellektuális megkonstruáláshoz nincs kedve vagy nincs képessége az olvasónak. Igaz, az egyszemű óriásokhoz, Küklopszokhoz majd felnő az utókor. Szegény utókor. Ti is eltűritek majd,