A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-14 / 6. szám

GIUSEPPE VERDI jo, hogy ettől o szerényebb tapstól is milyen boldog volt akkor. Túl volt mór a bussetói zenemesterség áldatlan kicsinyeskedő viszályain és főleg magáénak tudta szerelmét, Margherita Barezzit, sanyarú gyermekkora pártfogójának leányát, aki mire megtelepedtek Milánóban, már egy leányka és fiúcska boldog apjává tette. De ez a boldogság a kis Virginiával és Icilióval nagyon tiszavirág életű volt.. . Közben a taps elhal és Verdi ott látja magát egy kövér, kedélyes, de ravasz arcú férfi előtt. Igen, ez Bartolomeo Merelli, o teljhatalmú intendáns, o Scala vállalkozója, aki egyben a bécsi Kärntnertor közelében levő Udvari Opera leghatalmasabb személyisége is. Most pompás és példátlanul előnyös ajánlatot tesz az elsöműves, de tehetségesnek ígérkező szerzőnek. Három opera megírására szólítja fel, melyek Milánóban és Bécsben kerülnek majd előadásra és melyekért egyenként 4000 osztrák forint tiszteletdíjat hajlandó fizetni. Boldogan jön létre hát a megállapodás és az első választás egy vígopera szövegkönyvére esik... Ennek az emléknek a felmerülése azonban újabb színváltozási impulzus, de ez a szín már a tragédia tere, és a képek a halál felé siklanak. Ott áll a két kis rácsos ágynál, melyekben lázbetegen fekszenek gyermekei. Margherita, a fiatal anya nesztelenül járkel s az álmatlanságtól kimerülten támolyog. Látja, amint vizet hoz, kendőket áztat s a gyermekek ételét kavargatja. Ekkor sírni kezd a kislány, a hároméves Virginia azon a szemrehányó hangon, ahogyan szenvedő gyerekek sírnak. Az anyó odasiet a kislányhoz, és noha halálosan fáradt, mesél, cseveg, énekel, hogy csak megnyugtassa o gyermeket. A kisfiú, akinek ágyánál ő maga ül, Icilio nem sír, de rövid, lapos lélegzetekben zihál, arcocskája o láztól piros, kezei ökölbe szorulva csapkodják a takarót. Szíve összeszorul, omint kirántja a gyermeket ágyóból és magához szorítja, mert a kicsike homlokáról eltűnt a pír, gyanúsan hörög, lélegzetvétele egyre szabálytalanabb, lábacskái természetellenesen megnyúlnak, s az utolsó hörgést már nem követi több . .. És mintha egymás után következnének az események, a látomás megszakítás nélkül iramlik tovább, s a megtört apo már azt látja, mikor pór hónappal később kislánya koporsóját is kiviszik a házból. De még ez sem elég. A lázálom kegyetlen rendezője egyfolytában pergeti a hármas tragédiát, mely életének rövid, alig kétéves szakaszát ülte meg. Közben azonban kettős gyötrelmet érez. Viaskodik a Merellinek ígért vígoperával . . . viaskodik, hogyne viaskodna, hiszen akkor kell vígoperát írnia, mikor két kis szemefénye már nincs . .. és közben révedten maga előtt látja apósa házinaplóját, melyben ezek a sorok állnak: „Rettenetes betegség áldozataként, melyet az orvosok nem is ismernek, apja karjai között lehelte ki lelkét szeretett Margherita leányom, Milánóban, Űrnapján délben, ifjúsága virágjában és szerencséjének tetőpontján, a kiváló Giuseppe Verdi zenemester hű hitveseként . .." Verdi homlokán a veríték cseppjei gyöngyöznek... de nincs még ébredés, a gyötrelem tovább tart, mert a műnek kínlódva bór, de meg kell születnie. És meg is születik a „Pünkösdi királyság". A pünkösdi királyság, mely csak egy napig tart, mert csak egyetlen estén, szörnyű bukásának estéjén kerül színre ... újra tapsot hall, de inkább csak mintha sejtené, mert erősebb a kacaj és a gúnyos fütty, mely után iszonyattól fejvesztetten hagyja el a színházat. Aztán átéli a gyászos bukást követő időszak szomorú napjait. Felbontja szerződését Merellivel, nem ír több muzsikát, hanem gyakorolni kezd, hogy zongoraművészként tengesse életét. De ez is csak a gyötrelmes képek sora, mert hiszen sohasem voltak elsőrendű pianista képességei... de gyakorol, csépeli rossz zongoráját, mígnem szomszédaival gyűlik meg a baja. Hónapok telnek így, míg végül egy téli estén az utcán valaki karonfogja. Hátranéz, és Merellit látja maga előtt. Elindulnak. Természetesen a Scala irányába, mert barátja oda tart. A nagyhatalmú Merelli közömbös dolgokról beszél, majd lassan, diplomatához méltó raffináltsággal rátér színházi problémáira. Titkos célja ugyanis, hogy Verdit visszaterelje zeneszerzői pályájára. Futólag említi, hogy van egy jó librettója is, ugyanaz a Solera írta, aki az Obertót, de még nincs, aki megzenésítse. Verdi gyöngének érzi magát, menekülni szeretne Merellitől, de nem tud, vonzza a színház, a Scala, ahová „pünkösdi királysága" óta nem tette be a lábát. De most el van veszve, követi barátját, érzi a színház levegőjét és megy vele föl egészen kis irodájába. Merelli furfangos politikus és ragyogó emberismerő. Valami közömbös kéziratot keresnek, de helyette ott van a másik, mely éppen szerzőjére vár. Csak úgy mellékesen mutatja meg a füzetet, melynek borítólapján Solera cirkalmas írásával címként egyetlen név ékeskedik: „Nabucconodosor". Még egy szippantás a színház levegőjéből, és Verdi indul, de búcsú közben a ravasz intendáns zsebébe gyömöszöli a kéziratot. Már kint van az utcán, és a sűrűn gomolygó decemberi hóban az átélt élmények hatása alatt, zaklatottan támolyog hazafelé. Keze minduntalan érinti kabátzsebében Solera füzetét. Egyre gyorsabban halad, valami meghatározhatatlan nyugtalanság vesz rajta erőt, valami kibírhatatlan, szívet szorító, szomorú gyötrődés. Kimerülten, mint aki holtából ébredt, úgy ér haza. Agyára dobja a füzetet, de a füzet a földre siklik. Felemeli és önkéntelenül elolvas egy sort: Va pensiero, suM'ali dorate! Szállj gondolat, aranyszárnyakonI Átfutja a következő sorokat és lám, mintha a bibliát olvasná, csak más szavakkal kifejezve. A bibliát pedig mindenkor szívesen olvasta. Olvas hát tovább, de mikor szemei elfáradnak, azzal az elhatározással, hogy úgysem komponál többet, becsukja és lefekszik. De aludni képtelen ... szemére nem jön álom, mert Nabucco mór fogva tartja. Újra fölkel és végigolvassa a szövegkönyvet, de nem egyszer, hanem kétszer.. háromszor, s mire megvirrad, már fejből tudja a szöveget. Elhatározása azonban rendületlen. Nem hajlandó újra komponálni és visszaviszi az intendánsnak a szövegkönyvet. Merelli azonban, aki ekkor már biztos győzelmében, tudomásul sem veszi a fiatalember kifogásait, kizárja irodájából, s a szövegkönyv — Verdinél marad. De ekkor már úgyis minden mindegy, mert megtermékenyült fantáziája kezdi szülni a dallamokat, áriákat és a ragyogóan megszerkesztett kórusjeleneteket, melyekből kibontakozik első diadalmas sikerű műve, a Nabucco ... ... és mire álmának bezáruló körforgásaként újra a Scala közönségének tapsviharát hallja, mely balzsamos simogatásként hat szenvedések kálváriáját megjárt huszonkilenc éves lelkére, már békésen a boldogság mezejére áthajózva alussza ólmát s fülében ott zsong a leendő sikerek tombolása. A MILANÓI „TEATRO ALLA SCALA" Versbarátok Köre (VBK) Bratislava, Martanoviéova 10. 1971-ben a következő kiadványok jelennek meg a VBK-ban. Mikola Anikó: Tűz és (üst között Az „Egyszemű éjszaka" című antológiában bemutatkozott költőnő első önálló verseskötete. A versek szerzőjük szigorú józanságáról és önfegyelméről tanúskodnak. Ára: 8.— korona. Nagy László: összegyűjtött versek Nagy László a mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Gondolati lírája költészetünk gazdag hagyományaira épül. Ára: 16. — korona, Szabó Lőrinc: Homlokodtól fölfelé A kötet átfogó válogatás a közelmúlt egyik legjelentősebb magyar költőjének gazdag lírai hagyatékából. Ára: 12.50 korona. Borisz Paszternak: Éjszakai szél Kötetünk először mutatja be megközelítő teljességgel a magyar olvasónak ezt a kivételes tehetségű, világhírű költőt, aki egész életén át szenvedélyesen kereste az ember és a világ belső harmóniáját. Ára: 18,50 korona. Azok számára, akik a Versbarátok Köre sorozatban korábban megjelent és még kapható köteteket is meg szeretnék szerezni, lehetővé tesszük, hogy a jutalomkönyv elnyeréséhez beszámítson a VBK sorozat korábban megjelent és még kapható köteteinek átvétele is. Ezek a következők: André Frenaud: Háromkirályok 18.— korona. Hajnal Anna: Parti város 13.50 korona. Juhász Ferenc: Anyám 31.— korona. Laco Novomesky: Válogatott versek — 14.— korona. Ozsvald Árpád: Galambok szállnak feketében — 10.— korona. Radnóti Miklós: Bori notesz 30.— korona. Vas István: Nem számít 14.— korona. Villon összes versei 18.— korona. Weöres Sándor: Merülő Saturnus 16.— korona. Dylan Thomas: összegyűjtött versek — 17.50 korona. Mindazok, akik az ismertetett kiadványokból (tehát nemcsak az alapsorozatból) átvesznek négy kötetet, a jutalomkönyvet ingyen kapják. A jutalomkönyv: Tolnai Gábor: Meredek út. Tanulmánykötet Radnótiról, a XX. század nagy magyar költőjéről.