A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-14 / 6. szám

A chilei példa Még Geoffrey Jackson brit nagykövet elrablása előtt az MLN (nemzeti felszabadítás! mozgalom, ez a tupamaro-gerillák szervezetének hivatalos neve és rövidítése) több uruguay szerkesztőségbe eljuttatta a maga nyilatkozatát: „Kétséges, hogy Uruguayban választásokon győzhetne a forradalom." A Tupamaros közleményében egyértelműen megfogalmazódott: „a chilei események váltották ki a kereszténydemokraták, kommunisták, szocialisták és más csoportok frontjónak elgondolását, de — nem helyes más ország példáját vakon követni". Az MLN kénytelen természetesen „pozitívan értékelni az egységfront kialakulását", de hozzáteszi: „Sajnáljuk, hogy ez a front választások miatt, választósok alkalmából jön létre". A latin-amerikai Inter Press Service jóvoltából ismerjük a tupamarók által illegális utakon a montevideói lapokhoz elküldött nyilatkozatónak teljes szövegét. Nem fölösleges ideiktatni néhány jellemző pontját, a fogalmazás módja ugyanúgy figyelmet érdemel, mint a tartalom maga. Ime, a dokumentumszámba menő nyilatkozat egyik-másik része: „Az utóbbi három esztendő leforgása alatt az oligarchák diktatúrája újságokat tiltott be, politikai pártokat oszlatott fel, csökkentette a dolgozók bérét, emberek ezreit börtönözte be, munkásokat és diákokat gyilkolt meg, az erőszak alkalmazását mindennapossá tette ..." „Az oligarchák diktatúrája az oktatás minden területén korlátokat állított fel, zsebre rakta a parlamentet és az alkotmányosságot, megsértette az emberi jogokat és megszüntette a szabadságot, eladta az országot a külföldi érdekeltségeknek." A tupamarók nyilatkozata leszögezi: „Az elnyomottak csak fegyveres úton kerülhetnek hatalomra." Igy érvelnek: „Minden esetben, ha kitört a munkások sztrájkja, hogy helyzetüket egy kissé megjavítsák, hogy több legyen a fizetésük, ez megzavarta a kiváltságosok »rendjét«, s ezért csak egy válasz volt A montevideoi elnöki palota minderre: az elnyomás. Mi történnék akkor, ha a nép azt követeli, hogy változtassák meg a társadalom szerkezetét, hogy vegyék el a nagybirtokokat, szüntessék meg a monopóliumokat? Talán az az oligarchia, amely mór akkor is embereket börtönöz be, embereket gyilkol, amikor még csak részérdekeit fenyegeti veszély, átadja majd a földet és a bankokat, anélkül, hogy harcolna?" „Ma Uruguayban az oligarchák kezében vannak azok az anyagi feltételek, amelyekkel a választások irányíthatók. Nem beszélhetünk sem szólás-, sem pedig választási szabadságról I" — mondja az MLN nyilatkozata. „A jelenlegi kormány, amely minden lelkiismeretfurdalás nélkül kínoztatott meg és gyilkoltatott meg embereket, a jelenlegi kormány, amely százszor is lábbal tiporta az alkotmányt, a jelenlegi kormány, amely egy év alatt több mint ötezer munkást vetett börtönbe azért, mert jogaikat követelték, nos, ez a kormány aligha adná át a hatalmat a munkásoknak, ha azok győznének a választásokon. A kormány csak azért engedélyezi a választásokat, hogy megpróbálja visszaszerezni elvesztett tekintélyét ..." Uruguay másfél-két évtizeddel ezelőtt „Latin-Ame-Montevideo — várostorony A LATIN-AMERIKAI VÁLSÁG ÚJ FEJEZETE Újabb diplomatarablás Uruguayban Bonyolult a latin-amerikai világ. Az uruguayi Tupamaros-szervezet akciója, a montevideói brit nagykövet elrablása egyszerre lehet a terror ellen harcoló ellenterror jelentkezése és olyan álforradalmi, álradikális cselekvés, amely tulajdonképpen — és ki tudja, nem tudatosan-e? — az uralmon levő reakciót segíti. Uruguay politikai életének 1970 végén az volt a legfontosabb és legígéretesebb eseménye, hogy a kereszténydemokraták, kommunisták és szocialisták — chilei példára — választási egységfrontot alkottak. Az idei esztendőben esedékes választásokon szövetségben kívántak indulni, hogy a Santiagóban történtekhez hasonlóan Montevideóban is békés és parlamentáris úton tegyék lehetővé a szükséges politikai, gazdasági és társadalmi reformok megvalósítását. Anglia számolni tanul Anglia „Gondolkodj a tízes pénzrendszer jegyében" jelszóval 3 millió dolláros hirdetési kampányt kezd, hogy felkészítse a nagyközönséget a tízes pénzrendszerre való február 15-i áttérésre. Lord Flske, a kormány Tízes Pénzrendszer Igazgatóságának elnöke közölte: „Ez lesz a hivatalos tájékoztatás és a hivatalos magyarázatok legintenzívebb kampánya hazánkban. Egész eddigi életünk pénzszokásait változtatjuk meg." A hirdetési kampány az újságokban megjelenő: „Találkozzék új pénzünkkel" hirdetésekkel kezdődik. Ezt követően további újság- és magazinhirdetések, fizetett televíziós ismertetések, valamint Anglia 950 nagy- és kisvárosában megjelenő platátok készítik fel a lakosságot az új pénzrendszerre. A postahivatalok „Útmutató a tízes pénzrendszerhez" címmel húsz oldalas, négy színnyomású brosúrát juttatnak el az angol háztartásoknak. További 5 millió példányt a postahivatalokban osztogatnak majd. Lényegében arról van szó, hogy Anglia feladja furcsa pénzrendszerét, a shillingek és pennyk eddigi rendszerét, amely századokon át sok nehézséget okozott az iskolásgyermekeknek és a turistáknak egyaránt. A font sterling (jelenleg 2,40 dollárt ér) marad továbbra is az elszámolási egység. Február * 15-étől kezdve azonban egy font 100 új penny lesz 20 shilling helyett. (Most minden shilling még 12 pennyre oszlik.) Három fémpénz van már forgalomban a tízes rendszernek megfelelően — az 5 pennys, amely 12 dollár centet ér és a jelenlegi shillingnek felel meg: a 100 pennys — értéke 14 cent és a mostani 2 shillinges megfelelője, s az 50 pennys, amely 1,20 dollárt, vagyis fél fontot ér, és a régi 10 shillinges megfelelője. A zavar előreláthatólag a kettős árazási rendszerből adódik majd, miután feltételezhető, hogy nem minden kiskereskedés, buszvállalat és automata gép vált már át február 15-ére tízes pénzrendszerre. Így azután elképzelhető, hogy az egyik zöldséges még shillingben adja meg az árakat, míg a vele szomszédos üzlet áttért a tízes pénzrendszerre. Ez a helyzet egy évig vagy még továb is eltarthat. Tény azonban, hogy a bankok, a postahivatalok, az állami vállalatok, a nagyvállalatok, az áruházak február 15-én áttérnek a tízes pénzrendszerre. A nagyközönséget ellátják könnyen kezelhető tabellákkal, amelyekből a háziasszonyok tájékoztatást nyerhetnek az átszámításra vonatkozóan. Például, ha egy árucikkre 87 penny árjelzést adnak, ez a régi módon azonos 17 shilling és 5 pennyvel, amit most még így jeleznek: 17/5. HÁBORÚ A VILÁGSZÉP A tavalyi szépségkirálynőválasztás nogyon mozgalmas volt. Szóhoz jutott itt a kontesztálás, a politikai intrika, a szex és a faji kérdés. Olyannyira, hogy Jennifer Josephine Hosten, az első színes bőrű nő, aki elnyerte a jogart és a koronát, talán az utolsó szépségkirálynő lesz. Mikor az újonnan megválasztott Miss Világszépe, egy mulatt lány a Karib-szigetekről, visszatért a Hotel Britanniába hazája miniszterelnökének karján, a Café de Paris-ban rendezett nagy gálaest után, öt álmos szemű, nadrágos leányt vezettek David Hopkin büntetőbíró elé. Megkezdődött a kihallgatás „az 1970-es Miss Világszépe választás rendes lefolyását akadályozó garázda cselekmények" ügyében. A bíró asztalán ott vannak a bűnjelek: röpcédulák, paradicsomok, sípok, kereplők Az öt leányt közben már szabadlábra helyezték, összesen 354 font pénzbüntetést fizettek csupán. Annak a spontán feminista mozgalomnak a tagjai ezek a lányok, amely a női méltóság megalázósát látja a szépségversenyekben. A mozgalom egyik vezetője, Helen Towey 20 éves tanítónő: — Nagyon elégedett vagyok — mondja. — Sikerült félbeszakítanunk azt a piszkos bohóckodást a Royal Albert Hall-ban. Hallattuk a hangunkat, fütyültünk, botrányt csináltunk. Azt hiszem, a Miss Világszépe megválasztását követő viták is a mi beavatkozásunknak tulajdoníthatók. Mint ismeretes, sok vitót keltett, hogy Grenada miniszterelnöke — ide való a szépségkirálynő — ott volt a zsűri tagjai között, és Julia E. Morley, a verseny szervezője le is mondott. Nélkülünk minden vitát agyonhallgattak volna, de mi jó kis zavart csináltunk, konkrét eredményeket értünk el. És mit szól mindehhez Julia E. Morley, ez a szép, 31 éves asszony, öt gyermek anyja, aki a szépségverseny szervezője volt? — A világszépe-választás a legkomolyabb dolog, ami csak lehet. Minden lánynak kísérőnője van, aki egy pillanatra sem hagyja egyedül. Egy egész emeletet béreltünk ki a Hotel Britanniában, megtöltöttük különleges ügynökökkel, képzett személyzettel, még rádiókészülékeink is voltak. Komoly dolog ez, higgye el, túlságosan is komoly. Minden Miss be van bizto-18 hót,