A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-14 / 6. szám

• pen ezekbe az országokba exportáljuk magnezitkészítményeink legnagyobb részét. Az utóbbi időben azonban egyre növekszik a magnezit iránti kereslet a tőkés piacokon is. # Az elmúlt év folyamán a legtöbb égetett magnezitet Nyugat-Németországba, Lengyel- és Magyarországra, az NDK-ba, Romániába, Svédországba, Kanadába, Olaszországba, Bulgáriába, Franciaországba, Ausztriába és Spanyolországba, a legtöbb magnezittéglát pedig Romániába, a Német Szövetségi Köztársaságba, az NDK-ba, Bulgáriába és Olaszországba exportáltuk. A Szlovák Magnezit Műveknek összesen nyolc üzeme van. Mire használják a magnezittéglát? A magnezit vörös izzással való égetésnél a kénsavát elbocsájtja és visszamarad az ún. kausztikus, égetett magnezit (magnéziumoxid, kőszinter, szinter szlovákul „slinok"), mely vízzel vegyítve kissé plasztikus magnéziumhidroxiddá válik. Fehéi' izzásnál pedig a magnezit zsugorodik és ún. holt magnezit lesz belőle, ez vízzel már nem vegyül. A magnezittéglák készítésére holt magnezitot kausztikus magnezittal kevernek össze és a keveréket vízzel megnedvesítve, heverni hagyják, amikor is a kausztikus magnezit magnéziumhidroxiddá válik, mi a masszát formáihatóvá teszi. A formált téglákat fehér izzásnál égetik, mikor a kausztikus magnezit is zsugorodik és a téglákat keménnyé teszi. Ez a nagy hőmérsékleten zsugorított, magnezitszemcsékből gyártott, bázikus tűzálló tégla. Olvadáspontja 1770—1880 C fok. Vegyi hatásnak jól ellenáll, de hőváltozásokra igen érzékeny. Martin-kemencék, konverterek, nyersvas-keverők, villamos kemencék bélelésére szolgál. Lubenyikban láttuk, hallottuk Rimaszombatból (Rim. Sobota) kanyargós, keskeny szerpentineken jutottunk el Lubenyikba. Sofőrünk alaposan beleizzadt ebbe a teljesítménybe, és Moszkvicsunk is megtette a magáét. — Na végre! — mondta a gépkocsivezető, amikor lefékezett a lubenyiki magnezitbánya és feldolgozó tizem bejárata előtt. — Na végre! — sóhajtottunk mi is, s kiszállítottuk zsibbadt tagjainkat a kocsiból. A bejáratnál a szokásos igazoltatás, kérdezősködés, utána udvarias tisztelgés. Tíz perc múlva a főmérnök, Prékop Zoltán irodájában voltunk. Mosolygott: — Tudják egyáltalán, hogy mi is az a magnezit, vagy tartsak róla egy bevezető előadást? — Tudjuk. A magnezit vagy giobertit ásvány (vegyjele MgCO;

)

), romboéderben kristályosodik. Leginkább szemcsés vagy szemcsésszálas halmazokban fordul elő... — kezdtem darálni. Prékop mérnök most már kacagott és kezet fogott velünk: — Eddig egyes, látom, hogy jól felkészültek a riportra. Foglaljanak helyet, gondolják át a kérdéseiket, amíg behívom két kartársamat: Korért Stefan üzemi gazdászunkat és Strelka Ján mérnököt, az üzemi bizottság elnökét. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, sokatmondóan egymásra kacsintottunk a kollégámmal. És ez a kacsintás azt jelentette, hogy: Mégiscsak jó dolog a lexikon! Pár perc múlva már öten ültük körül a zöld asztalt. Előttünk kávé illatozott, s az asztal közepén mindenféle alakban magnezit pompázott. — Elöljáróban el kell Önöknek árulnom, hogy jártunk már a kassai vállalati igazgatóságon és nagy vonalakban mindennel tisztában vagyunk, Így inkább csak a lubenyiki üzem érdekel bennünket, s- minél többet szeretnénk látni, fényképezni — mondottam el bevezetőben. — Ezt magyarul úgy mondják, hogv „hátulról-mellbe" — nevetett a főmérnök. — Tehát akkor csak a mi üzemünkről beszélek. Ha tévednék, az elvtársak kijavítanak. — Szlovákia iparosítása ieevében tizennégy évvel ezelőtt kezdődött el üzemünk éoítése itt a murányi völgvben. Jelenleg ott tartunk, hogy 32 államba exoortáljuk készítményeinket. Meg kell mondanom, hogy üzemünk jelenleg még korántsem mondható késznek, éDítésének befejező. hatodik szakaszában vagvunk; A befejező munkálatok elvégzésével a kassai Kohóénítészeti Vállalatot és a Pferovi GéDgvárat bízták meg. Ez a hatodik, befejező énítési szakasz kereken 116 és fél millió koronába kerül. Ezzel szemben RO százalékkal növekszik a termelésünk. Most. Dedig elárulok valamit, amiről talán Kassán sem hallottak. A magnezittéeiák imnortálása nem hagvon fizetődik ki olvan államoknak, melvek fejlett géoioarral rendelkeznek és képesek arra, hogy saját mag-A kész téglák csomagolása nezittégla gyárakat építsenek. Az ilyen államok inkább égetett magnezitot importálnak és azt saját maguk dolgozzák fel magnezittéglává. Mi viszont arra törekszünk, hogy ne alapanyagot, hanem kész téglát exportáljunk. Mert ez sokkal jobb üzlet. Értik? — Eddig értenénk. A magnezitkészítményeket csupán a kohászatban hasznosíthatják? — Főként a vaskohászatban, de szükség van készítményeinkre az üveg- és a cementgyártásnál, a színesfém-kohászatban is. Nálunk a belföldre szánt magnezitkészítmények 94 százalékát a kohászat igény * li. Tájékoztatásképpen, ha még nem tudnák, magnezitkészítményeink 50 százalékát exportáljuk. De látom már, hogy eltértem a tárgytól. Beszélgetésünk kezdetén megígértem, hogy csupán a mi üzemünkről beszélek. — Nagyon örülök a kiegészítésnek. Szeretném megkérdezni még azt, hogy exportunk mennyiségi és minőségi tekintetben is kielégíti-e a külföldi megrendelőket? — Erre a kérdésre két szóval felelhetek: igen és nem. Minőségi tekintetben elégedettek készítményeinkkel. de a kereslet jóval nagyobb a kínálatnál, emellett egyre növekszik a kereslet. Viszont, az export mennyiségének meghatározása nem olyan egyszerű, mint a belső piac kielégítése. Az exportnál már közrejátszanak olyan nagyon is bonyolult tényezők, mint például: készítményeink minősége, előállítási és eladási ára, a konkurrencia, az anyagi függetlenség, a vállalt kötelezettségek teljesítése, a hitel, a megbízhatóság és még sok más összetevő. Szakember legyen a talpán, aki kiismeri magát abban az útvesztőben. De. amint látják, ismét elkalandoztunk az itteni üzemtől. — Az Önök üzeme valójában mit is gyárt a helyben bányászott magnezitből. — Gyártmányainkat két nagy csoportba lehet sorolni. Első csonort: az égetett magnezit fajtái: téglagyári és acélgyártási magnezit, rotafrit és többféle szemcsézettségű égetett magnezit. A második csoport: egyszerű magnezittéglák, magnezitkróm és krómmagnezit tégla különféle alakban és nagyságban. — Lehet, hogy tévedek, mégis megkérdem. Ideérkezésünkkor feltűnt, hogy üzemük környékén állva halnak meg a fák, a fenyők tűlevele megbarnult vagy teljesen lehullott. Mi köze van ehhez az üzemnek? — Sajnos, nagyon is sok. Felszereltük ugyan a porszűrő berendezést, de ez nem elég tökéletes még, s a kemencéből felszálló por tíz százaléka lehull a környékre. Ezért halnak meg a fák. s ennek tudható be, hogv a környék mező- és erdőgazdasági üzemei gazdagodni szeretnének a mi rovásunkra: túlhajtott kártérítési igényekkel lépnek fel, jogtanácsosunk sokszor azt sem tudja, hol áll a feje. — Mennyi a dolgozók átlagkeresete az üzemben? — A múlt évben 2203 korona volt. A bányászok 3000—3500 koronát is megkeresnek. — Az üzemben bizonyára dolgoznak magyar nemzetiségűek és nők is. — Igen. Alkalmazottaink 45—50 százaléka magyar nemzetiségű éskb. 15 százaléka nő. Dolgozóinknak egy ötöde párttag. — Nagyjából mindent tudunk, amire kíváncsiak voltunk, most szeretnénk megnézni az üzemet, hogy fényképezhessünk. — Semmi akadálya. De a bányába már aligha mehetnek le, mivel későre jár az idő. Gépek és emberek nyüzsögnek az udvarokon, az üzemi csarnokokban, s a főmérnök meg a fényképezőgép láttán a munkatempó felgyorsul. — Sajnos, még mindig munkaerőhiánnyal küszködünk — közli a főmérnök. — Még körülbelül 400 emberre lenne szükségünk. — S mivel csalogatják ide a dolgozókat? Mit ígérhetnek nekik? — A fizetést már említettem. Aki ide is akar költözni, 6—9 hónapon belül lakást kap. Ha tíz évet áláír és építkezni akar, 17 ezer korona építkezési segélyt kap. Nálunk is 8 órás a munkaidő, és havonta három szabad szombat jár a dolgozóknak. — Tartozik a gyárhoz lakótelep is? — Hat kilométerre van Revúca (Nagyrőce), ott épül a lakó- és üdülőtelepünk. És mit mondhatnék még? Nyolc éve — és az utóbbi két évben is — minden nehézség ellenére jól megy a munka, a tervet túlteljesítettük. Nem! 68-ban sem volt semmi fennakadás. Az üzem gépi felszerelése aránylag modern, a munka 98 százalékát gépi erővel végezzük. Napi teljesítményünk értéke körülbelül egymillió korona. Csakhát kevés a munkaerő... De jöjjenek el egy év múlva, akkor már csak a szépítést munkálatok lesznek hátra. — Kár, hogy nem mehettünk le a bányába. Szénbányában már voltam. Miben különbözik a magnezitbánya a szénbányától? — Sokban. Nálunk nincs szilikózis, bányászaink cigarettázhatnak, nem dolgoznak hason vagy háton fekve. A magnezitbányában nincsenek alacsony folyosók, a bányászok nyugodtan járnak-kelnek ott lent. Csakhát éppen az ablakok hiányoznak itt is. — Okvetlenül jöjjenek el egy év múlva! — búcsúzik tőlünk kísérőnk. És toborozzanak nekünk embereket! Az autóból visszaintegetünk. Csak a megbarnult fenyők állnak haragosan, mozdulatlanul... Meghaltak azért, Hogy az ember jobban élhessen. N. LÁSZLÓ ENDRE A kemencesor kívülről PRANDL SÁNDOR felvételei 4 hot