A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-14 / 6. szám

szen akkor még gépek nem álltak rendelkezésre. A dolgozók munkaeszköze lapát, csákány és talicska volt. Ma szinte valamennyi munkát gépek segítségével végzik. A vasércet a kocsik kupacokra borítják, a gabonát szállítószalaggal rakják át egyik kocsiból a másikba. A kőolajat, mint tudjuk, szivattyúállomások segítségével, kőolajvezetéken át szállítják a bratislavai Slovnaftba. Az ágcsernyői átrakodó állomás, amely 1946-ban egyetlen sínpárral rendelkezett, ma már 500 hektárnyi területen fekszik. Építésére az állam több mint egymilliárd koronát fordított. Az átrakodó munkások, tolatok, mozdonyvezetők és más alkalmazottak részére több lakóépületet, szociális és egészségügyi berendezést épitettek. Az ágcsernyői átrakodó állomás mellett egy valóságos kis városka épült fel, mintegy 750 lakásegységgel. Huszonnégy évvel ezelőtt alig néhány munkás, tolató és mozdonyvezető kezdte el a munkát. Ma Agcsernyőn mintegy 5000 vasutas és más munkás dolgozik. Sajnos az utóbbi időben csökkent a lakásépítés üteme. Új iskolaépületre, óvodára és bölcsődére is szükség lenne. Jelenleg az állomáson további átrakodó és tolató munkásokat tudnának alkalmazni. Jelentkező lenne is, azonban nem tudják őket elhelyezni. Kevés a lakás. Az utóbbi években több igéret is elhangzott, hogy Agcsernyőn családi házakat kezdenek épiteni. Am a Tőketerebesi Járási Nemzeti Bizottság úgy döntött, hogy nem engedélyezi családi házak építését. Az ágcsernyői átrakodó állomást fennállása óta több állami pártfunkciónárius tekintette meg. Elsőként Gottwald elvtárs járt itt, 1950-ben ő az éjszakai órákban ellátogatott a dolgozók közé s elbeszélgetett velük. 1968 júliusában itt tárgyaltak a szovjet és csehszlovák pártvezetők. Az állomás fennállásának 24 éve alatt több száz kiváló vasutas nőtt fel és szerzett alapos munkatapasztalatokat Agcsernyőn. Sok hajdani tolatómunkás ma már diszpécserként vagy állomásfőnökként dolgozik. Sokan kerültek vezető politikai és közéleti tisztségekbe. Ma már a huszonnégy év előtti problémák szinte ismeretlenek. Az átrakodó munkát jól megszervezték, a különféle külkereskedelmi vállalatok (Cechofrakt, Ligna, Koospol, Chemapol stb.) tevékenysége összehangolt, harmonikus. JAN KUNCO 1947 márciusáig kidolgoztatta az átrakodó állomás tervrajzait. Azóta már huszonhárom év telt el. 1947 áprilisa örök időkre beíródott a csehszlovák vasutak történetébe, hiszen akkor érkeztek meg Agcsernyőre az első gabonával megrakott vasúti kocsik, amelyeket már csehszlovák területen raktak át csehszlovák vagonokba. 1948-ban az eredeti terveket kibővítették, mivel bőbővült a Szovjetunióval folytatott kereskedelem is. Az ágcsernyői lakosok közül még sokan emlékeznek az első áruval megrakott vasúti kocsik érkezésére. A szovjet határtól egészen Királyhelmecig (Král'ovsky Chlmec) ekkor még csak egyetlen sínpáron bonyolódott le a forgalom. Az áru átrakodása érdekében átrakodó rampákat kellett épiteni. A Latorca és a Tisza közötti mocsaras területet néhány év alatt megváltoztatták. Az emberek nem akartak hinni a szemüknek, amikor látták, hogy a Kis-és Nagytárkány (Maié és Vefké Trakany) közötti apró dombokat hatalmas gépekkel hordják át Agcsernyőre. Az új átrakodó állomás építése egy időre megoldotta a munkanélküliség problémáját. Az építkezésen a volt királyhelmeci, nagykaposi (Veiké KapuJany) és terebesi (Trebiiov) járások dolgozói találtak munkát. Agcsernyőre az 50-es évek elején különböző nemzetiségű dolgozók érkeztek, akik között eleinte bizonyos ellentétek is voltak. Ezek a dolgozók ma is ott vannak. A munka minden szakaszán találunk magyarokat, cseheket, szlovákokat, ukránokat, ám a kezdeti ellentétek már elsimultak s egy nagy csoládként élnek és dolgoznak. Az átrakodó állomás felépülte óta az áruszállítás egyre bővül, 1947-ben mégcsak 600 000 tonna volt. 1950-ben egymillió 609 000 tonna volt (4408 tonna napi átlag). 1955-ben 4 521 000 tonna, 1960-ban 9 187 000 tonna és 1965-ben 11 499 000 tonna, 31 505 tonna napi átlaggal. Ez volt a legmagasabb szám, mivel a későbbi években a vasércet a szélesnyomtávú vasúton egyenesen a Keletszlovákiai Vasműbe szállították. A csehszlovák vasúti kocsikba történő átrakodás eleinte igen nehéz volt. Hi-A második világháború alatt az emigráns londoni csehszlovák kormány és a Szovjetunió kormánya barátsági szerződést kötött, amely a későbbi, háború utáni, kölcsönös gazdasági segélynyújtás alapjául szolgált. 1946-ban a nagy szárazság idején, annak ellenére, hogy a Szovjetunió gazdasága a háborúban tönkrement, a kritikus pillanatokban a szovjet kormány 600 000 tonna gabonát küldött Csehszlovákia megsegítésére. A csehszlovák kormány, a Közlekedésügyi Minisztérium mérlegelte, melyik határmenti vasútállomást lehetne alkalmassá tenni a csehszlovák—szovjet árucsere lebonyolítására. Alapos mérlegelés után arra a következtetésre jutott, hogy a gabona átrakodás az Alsómihályi—Csap (Michafany—Cop) vasútvonal valamelyik állomásán valósitható meg. E javaslat következtében a csehszlovák kormány 1946. június 15-én jóváhagyta a csap—ágcsernyői (Cierna nad Tisou) átrakodóállomás megépítésének tervét. A közlekedésügyi Minisztérium 1946 decemberétől