A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-05 / 5. (5a.!) szám

— Takarodjon innét, amíg jó dolga van... Végre azután mégiscsak kocsiba ültek és a férfi lakására hajtottak. Bebizonyosodott, hogy nagyon is igazat mondott. A fürdőkád vizét bíborszínűre festette az asszony vére. — Miért tette? — Miért?... Igazán, miért is? Nem is tudom! — dadogta és felváltva hol a fürdőkád vizét, hol felesége arcát nézte. A kád tele vízzel. De nem is vízzel, hanem vérrel, az asszony vérével... És az asszony, a halott aszszony tágranyitott szemében megtörik a fény. — Zöld volt a kád vize, megtört benne a fény! — magyarázza eszelősen. — Én tudom, a kisujjamban van az egész optika. Minden megtörik, mert törnie kell mindennek, mindenkinek ... Nem, nem érzek semmit... Vagy nem is tudom. Csak azt sajnálom, hogy nem pontosan éjfélkor... Hogy nem szellemként lépte át a szellemek órájának küszöbét... Annyi mindent látok. Igen, ismerem a mértani idomokat ... A négyzetet is, de az élet egy kör ... Elmondtam a feleségemnek az Ezeregyéjszaka meséit, meg az egész Andersent, Grimmet és a többieket ... De mindez semmi! A mese butaság, csak a tudomány ér valamit: a fénytörés ... A feleségem nem értette meg még azt sem, hogy miért zöld a víz a fürdőkádban. Én megmagyaráztam neki és bebizonyítottam, hogy a víz vörös is lehet... Tudja, elvtárs, az átváltoztatás: a borból vér — a vízből vér... Hát nem csodálatos ez? És mindez csak a fénytörés következménye ... Az egész élet csak fénytörés. A kés pengéje is megtört a vízben, meg az asszony szeme is... Elvezették. Egész biztosan kiderül, hogy nem beszámítható. Az 6 agyában is megtört a fény ... Nem ivott, nem dohányzott. Minden megtakarított pénzén könyveket vásárolt. Minél tudományosabb címe volt egy könyvnek, annál inkább megbabonázta. Olvasott munkába menet és olvasott evés közben. Meghallotta, hogy a tudósok előadásokat, sőt egész előadássorozatokat tartanak, s akkor elhatározta, hogy ő is tudós lesz. Hosszú évekig olvasott és most már úgy érezte, hogy mindent tud... S ekkor történt a baj. Felesége hazajött a gyárból és egyenesen a fürdőszobába ment. Éjfél előtt pár perccel... Hogy került a kés a fürdőszobába? Talán valamelyik gyerek hozta be... És Frantiäek csak azt akarta bebizonyítani, hogy a kád vize piros is lehet. A villanykörte fénye megtörik a vizén... Megvillan a kés pengéje, megvillan az őrült szeme. Üjra és újra megvillan a kés, a késpenge eltörik az asszony testében ... És megváltozik a víz színe. Éjfél múlt egy perccel, amikor az asszony szemében is megtört a fény... Az őrült megnézte karóráját. S a jegyzőkönyvbe diktálja: „A világon a legszebbnek a vizet tartottam. Órákig tudtam gyönyörködni benne, amint egyre változtatta a szinét..." Így történt. N. L. E. Fénytörés Verőfényes májusi reggel volt, amikor Frantiäek két gyerekével beállított a rendőrségre: — Elvtársak, megöltem a feleségem. Tartóztassanak le. — Majd adok én magának börtönt, részeg fickó! Nem szégyelli magát a gyerekei előtt? Ilyet mondani ! — förmedt rá az ügyeletes. — Menjen haza és aludja ki magát, mert elküldöm a kijózanító szobájába. És ott egy éjszaka egy százasba kerül... — De én igazán megöltem! — erősködött a férfi. EMBERI SORSOK Kell a magány is Egy édesanyától igen érdekes levelet kaptunk'. Ime néhány sora: Egész nap a gyerekekkel vagyok, egy pillanatra sem hagynak magamra, amíg kisebbek voltak^ napközben is aludtak, de most hogy már megnőttek, folyton ügyelni kell rájuiírínehogy egymásban kórt tegyenek. Városban lakunk egy nagy bérházban, ahol nincs udvar és így felügyelet nélkül nem engedhetem ki őket a házból játszani, futkározni. Ha kimegyek, magammal kell őket is vinni, nehogy valami rosszat csináljanak, ha azt akarom, hogy kint legyenek a friss levegőn, nekem is velük kell lennem. Óvodába nem veszik fel őket, mert nem dolgozom, viszont csak olyan munkám akadna, amit éppen miattuk nem vállalhatok. Igy hót valóságos rabszolgájuk vagyok. A férjem se segít. Fáradtan jön haza a munkából és nincs kedve a gyerekekkel törődni. Este a tévénézés után mindnyájan lefekszünk. Bizony, csak alvás közben vagyok egyedül, de ha a gyerekek megbetegszenek, akkor még akkor sem. Pedig mennyire szeretnék legalább néhány órára, néhány napra kikapcsolódni. Ideges és ingerült vagyok, mert egy pillanatra sincs nyugtom. A levélíró olyan problémát vet fel, amelyet az irodalomból már jól ismerünk. Marcel Prust: Az eltűnt idő nyomában című regényciklusának első kötetében megrázó színekkel festi le a fenti levélben található probléma fordítottját. Egy kisfiú vergődését, amiért az anyja nem törődik eleget vele, mivel ragaszkodik a magánéletéhez is. Azt mondhatnánk, hogy ez a probléma másik oldala, mert valahogy egy és ugyanazon kérdésről van szó: az ember intimszférájáról, a személyi intimitás szükségességéről. Heine, a nagy német költő szerette a zajos, víg társaságokat, mulatozásokat, de szívesert burkolódzott a magány varázsába is: „Egészen csodálatos hangulat fog el, ha alkonyatkor egymagamban járom a partot — mögöttem lapos dünék, előttem a hullámzó, mérhetetlen tenger, fölöttem az ég kristálykupolája — ilyenkor kicsinynek érzem magamat, mint a hangya, s a lelkem mégis egész világgá terebélyesedik. A környező természet nagyszerűsége megszelídít és fölemel egyszerre — erősebben mint bármely más környezet." De hagyjuk az irodalmi példákat és térjünk vissza a levélben felvetett problémához. Az elmúlt napokban nagy érdeklődéssel figyeltem egy férfit a kávéházban. Órákig ült egyedül egyetlen sör mellett és láthatóan semmit sem vett észre a körülötte zajló életből. Azt hittem, hogy nagyon magányos és szerencsétlen. Odaültem hozzá. Először észre sem vett, aztán ahogy próbáltam szóba elegyedni vele, mogorván visszautasított minden közeledést. Magányos akart maradni a zajos helyiség emberi sokaságában. Sokan azt állítják, hogy az emberek csak a rosszul sikerült házasságból menekülnek a vendéglőbe, kávéházba, idegen társaságba. Csak kevés ember tudatosítja, hogy az ideális házasságból Is kell „egy kis kimenő". Kell, hogy az ember időnként visszatérhessen az előző életéhez. Indiában éppen ezért nem véletlenül létezik egy olyan tartomány, ahol „leánynapokat" tartanak. Ilyenkor valamennyi feleség szabadságot kap a családjától, oda utazik, ahol a szabad leánykorát töltötte és ott marad egy hétig gondtalanul, távol a családtól. Ez alatt a férj gondoskodik a családról. E szokás fordított változata közismert az angolszász országokban, ahol viszont „férfinapokat" tartanak. Ilyenkor a férjek kapnak kimenőt és férfitársaikkal, régi legénykollégáikkal szórakoznak. A házassági tanácsadó szakemberei nálunk is hasonlót tanácsolnak, amikor arra intenek, hogy időnként a házastársak tegyék magukat egymástól szabaddá. Töltsék külön a szabadságukat, külön-külön látogassák meg az anyjukat, járjanak külön-külön is moziba. Nemrég újságban olvastam egy amerikai házaspár tragédiájáról. New York egyik elhagyott szállodájában öngyilkos lett egy asszony. A szállodában már jól ismerték, hiszen hetente kétszer is megjelent ott, szobát bérelt fél napra. A szobát soha el nem hagyta, soha látogatót nem fogadott. Később kiderült, hogy a szállodába is hamis néven jelentkezett be. Búcsúlevelében ez állt: „Férjem ideális partner és a gyermekeim is aranyosak. Háztartásunk nagy, de van kisegítőm. Nem a munka fárasztott el, hanem az az érzés, hogy folyton felelősséggel tartozom valakinek, hogy mindig valamit el kell intéznem, hogy mindig gondoskodnom kell valakiről. Legalább egy pillanatra egyedül akarok maradni — mondogattam magamnak és egy vagy két órára bezárkóztam a szobámba. A gyermekeim végeredményben nagyon megértőek voltak, még az ajtómra is kiírták, hogy az anyut nem szabad zavarni. Éppen ezért bűnösnek éreztem magam. Ekkor kezdtem ide, ebbe a szobába járni. Senki sem sejtette, hogy hová megyek, mit csinálok és én végtelenül boldog voltam. De a férjem gyanút fogott. Azt hitte, hogy szeretőm van. Ráhagytam, csakhogy békét hagyjon. De ő tovább nyomozott. Végül megtudott mindent és ezzel szétrombolta az én legrejtettebb titkomat." Lelki, válság — mondhatják sokan, és igazuk van. Tudnunk kell azonban, hogy az embernek természetes vágya, hogy néha egyedül akar maradni. Nincs ebben semmi helytelen, rendellenes vagy egészségtelen. Nem minden eset végződik olyan tragikusan, mint a fenti, mégis úgy véljük, hogy az ideális házastársak sem tarthatják egymást folyton sakkban. Ha néha szabadok akarnak lenni, az még nem hűtlenség. 8