A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

Hosszúlejáratú gazdasági tervezés Az utóbbi időben a szocialista tábor országaiban egyre növekvő érdeklődés nyil­vánul meg a hosszútávú gazdaságfejlesztési tervek iránt. A távlati fejlődési progra­mok készítői természetesen nem javasolnak egyértelmű megoldásokat, inkább csak feltárják a problémákat és félvázolják a lehetséges alternatívákat Ilyen hozzáállást tükröz Otakar Vinarnak, a Szövetségi Tervezésügyi Minisztérium osztályvezetőjének a Nová mysl-ben megjelent fejtegetése is, mely a hosszúlejáratú gazdasági programok szükségességét hangsúlyozza és körvonalazza a csehszlovák népgazdaság távlati fej­lődésének egyes problémáit. Az írást az alábbiakban ismertetjük. 0takar Vinar a bevezetőben határo­zottan leszögezi, hogy hosszútávú fejlődési prognózisok nélkül nem készíthető el egyetlen rövid idő­szakra szóló, kiegyensúlyozott fej­lődési terv sem. Fennáll az a ve­szély, hogy az ötéves tervek készítői olyan intézkedéseket javasolnak, amelyek meg­alapozottság híján bizonyos idő múltán károkat okozhatnak. Számos intézkedés hatósugara ugyanis túllépi az ötéves ter­vek időhorizontját. A gazdaság hosszú lejáratú távlati tervé­nek feladata a csehszlovák népgazdaság gazdasági és társadalmi céljainak tisztá­zása. Természetesen a távlati koncepció csak a fejlődés főbb és kívánatos voná­sait vázolja fel, eligazodást ad az ötéves terv időhatárait túllépő döntések megho­zatalához. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy tizenöt éves átfogó gazdaságfejlesz­tési koncepció a leghasználhatóbb. Az időhorizont nem nyúlhat olyan messzire, hogy a célkitűzések elmosódjanak az évek távlatában. Eddig a szakemberek 1980-ig szóló komplex előrejelzést dolgoztak ki. A következő szakaszban szükséges lesz az időhatár kitolása 1985-ig. Ezt az időhori­zontot a KGST tagállamai is jóváhagy­ták, a terv része az együttműködés és a gazdasági integráció elmélyítését célzó hosszúlejáratú programnak. A fogyasztás színvonalának emelkedése > A szocialista gazdaságnak a termeié-, si és a társadalmi szükségletek kielégíté­se (közigazgatás, hadsereg, biztonsági szervek fenntartása) mellett az életszínvo­nal emelését kell szolgálnia. Az életszín­vonal emelkedése csak a maga teljessé­gében értelmezhető. A tényleges életszín­vonalat meghatározó tényezők között sze­repelnek a fogyasztási igények kielégítése mellett a szociális juttatások és a külön­féle szolgáltatások is. Otakar Vinar úgy vélekedik, hogy hazánkban az életszínvo­nal a legfejlettebb nyugati államokkal összehasonlítva is viszonylag magasnak mondható; elmaradunk a fejlett országok mögött a szolgáltatások színvonala, az áruválaszték bősége, valamint a személy­autók száma tekintetében. A fogyasztás növekedésének oly módon kell végbemennie, hogy az élelmiszerfo­gyasztással szemben az iparcikkek fo­gyasztása kerüljön előtérbe. A fogyasztási struktúra alakulását lényegesen befolyá­solja majd a személyautók számának nö­vekedése. Fontos feladat a táplálkozás minőségé­nek megjavítása: a húsfogyasztás növe­lése a tésztafélékkel szemben. Az életszínvonal emelése terén a leg­nagyobb nehézséget az életkörülmények megjavításával, a kulturált lakásviszonyok megteremtésével és a szabad idő célszerű kihasználásával kapcsolatos problémák megoldása jelenti. A tényleges munkaidő nálunk rendkívül lerövidült, ugyanakkor azonban óriási hiányosságok mutatkoznak a közszolgáltatások terén. A legsürgősebb feladat vitathatatlanul a lakásépítés. 1966-tól 1970-ig 430 ezer la­kás épült, a jövőben viszont évente 110— 120 ezer lakást kell felépíteni. Az elkép­zelések szerint 1980-ig kellene kiküszö­bölnünk a lakáshiányt. Halaszthatatlan teendő az utasszállítás problémáinak megoldása is. A felsorolt feladatok meg­oldása fokozott ráfordításokat kíván a tercier szférán belül. Energiafelhasználás, munkaerő-gazdálko­dás Noha Csehszlovákia viszonylag gazdag nyersanyag- és fűtőanyagbázissal ren­delkezik, népgazdaságunk növekvő ener­giaszükségletének kielégítése csak beho­zatallal biztosítható. A jövőben szüksé­gessé válik az energiastruktúra átalakítá­sa, a kőolaj és a földgáz fokozottabb fel­használása. Otakar Vinar szerint az atom­energia csak 1980 után játszik majd szá­mottevő szerepet. A lélekszám lassú növekedése folytán 1975 után csökkenni fog a foglalkoztatha­tó munkaerők száma. 1970-ig évente 90 ezer fővel növekedett a dolgozók száma, 1975 után már legfeljebb évi 20—25 ezer fővel számolhatunk. A demográfiai okok­ból eredő munkaerőhiány korlátozni fog­ja a munkaidő-csökkentést és szükségessé teszi majd a termelékenység nagyarányú növelését. Az eddigi munkaidőcsökkentést a dolgozók számának növelése tette le­hetővé. Amíg a munkaerők száma 1955 és 1970 között több mint 1 millió fővel növekedett, addig a munkaidő-alap stag­nált. A termelés eddigi növekedését a mezőgazdaságból elvándorolt munkaerők számának és az élőmunkára jutó terme­lékenységnek a növekedése okozta. A munkaerőgondok folytán a termelés nö­vekedését csak a munka termelékenysé­gének növelése biztosíthatja, s még így sem lehet csökkenteni a munkaidőt. A tercier szféra fejlesztése is csak a terme­lékenység növelésével és a műszaki fej­lődés adta lehetőségek maradéktalan ki­használásával történhet, mert csak ez sza­badíthat fel az ipar és az építőipar szá­mára kellő számú munkaerőt. A foglalkoztatható munkaerők számá­nak csökkenése fokozza a szakképzettség szerepét is. A csehszlovákiai szakképzett­ség általános szintje megegyezik a gaz­dasági fejlődés hasonló szintjén levő or­szágokéval. Otakar Vinar szerint 1980-ig ezer emberből hatvannak főiskolai vég­zettséggel, kétszáznak pedig középiskolai végzettséggel kellene rendelkeznie. A fejlődés üteme A szakemberek között gyakori vitatéma a gazdaság távlati fejlődésének optimális üteme. Otakar Vinar azon a véleményen van, hogy az életszínvonal emelését, a Szlovákia és a Csehország közötti gaz­dasági különbségek kiegyenlítését, a leg­fejlettebb országok színvonalának eléré­sét célzó törekvés megkívánja, hogy nép­gazdaságunk hosszútávú fejlődésének üteme meghaladja az évi 4,5%-ot; en­nek szerinte megvannak a reális előfelté­telei. Az 5 százalékosnál nagyobb növe­kedési ütem veszélyezteti a gazdaság sta­bilitását; fokozza az erőforrások és a szükségletek közötti feszültséget, megza­varja a munkaerő-, az energia- és a nyersanyag-felhasználást, feszültséget idéz elő a beruházási igények és a be­ruházási lehetőségek között. Nem maxi­mális fejlődési ütem elérése a cél, ha­nem az egyenletes, zökkenőmentes fejlő­dés előfeltételeinek a megteremtése. A távlati tervek kidolgozása során nem­csak a nagyarányú fejlesztést előirányozó célkitűzéseket, hanem a fejlődést akadá­lyozó tényezőket (munkaerő-gondok, ener­giahiány stb.) is figyelembe kell venni. A termelés struktúrájának alakulása A termelés struktúrának alakulását hosszabb távon az erőforrások és a szük­ségletek szerkezetében végbemenő vál­tozások, a hatékony energiafelhasználást és új termelési területek kialakulását eredményező technikai haladás, a külke­reskedelem hatékonyságának fokozása és a világpiaci szükségletekhez való igazo­dás befolyásolja. E tényezők hatása csök­kenti a mezőgazdaság szerepét a terme­lésben; továbbra is az ipar lesz a leg­dinamikusabban fejlődő népgazdasági ágazat, a műszaki fejlődés előrelendítője. Az építőiparral szemben támasztott, a ter­cier szféra fejlődésével összefüggő hatal­mas igények (lakásépítkezés, a szolgál­tatások színvonalának emelkedése) szük­ségessé teszik, hogy az építőipar fejlődé­se túlszárnyalja a nemzeti jövedelem nö­vekedését. Az iparban végbemenő strukturális vál­tozások közül a legnagyobb jelentősége a vegyipar növekedésének lesz, a vegy­ipart ugyanis olyan innovációs folyamatok jellemzik, melyek egyéb ágazatokra: a textil-, bőrfeldolgozó- és gépiparra, nem­különben az építőiparra, a mezőgazda­ságra és a tercier szférára is kihatnak. A feldolgozóipar részesedése a jövőben sem változik, strukturális átalakulás csak en­nek keretein belül várható. A gépiparban az automatikai gyártmányok, vezérlőbe­rendezések előállítása, külföldön értéke­síthető termékek gyártása, továbbá fo­gyasztási cikkek termelése. A népgazdaság fejlesztésében fontos szerepet játszik a mezőgazdasági terme­lés. Az élelmiszerfogyasztás részaránya a lakosság összfogyasztásában eléri a 40 %-ot, ami a nemzeti jövedelem egy negyedét teszi ki. A mezőgazdasági ter­melés eddigi fejlődése azonban nem biz­tosítja az élelmiszerszükséglet kielégítését — élelmiszerben behozatalra szorulunk. Távlati célunk a mezőgazdasági termelés olyan arányú növelése, hogy az nemcsak az élelmiszerszükséglet kielégítését biz­tosítsa, hanem lehetővé tegye egyéb me­zőgazdasági termékek behozatalát is, anélkül hogy kedvezőtlenné válna a kül­kereskedelmi egyenleg. A mezőgazdaság fejlesztésének perspektivikus terve a me­zőgazdasági termelés hatékonyságának a termőföld és a biológiai tényezők inten­zív kihasználása útján történő fokozását irányozza elő. A cél a hektárhozamok emelése, a vetőterület célszerű kihaszná­lásával, a munkafolyamatok gépesítésé­vel, specializálódással, a termelés kon­centrálásával az üzemek közötti koope­ráció elmélyítésével. Az állattenyésztés­ben az egy kiló élősúlyra eső takarmány­mennyiség csökkenése várható. Az elkövetkezendő időszak egyik kulcs­fontosságú feladata a Csehország és Szlovákia közötti gazdasági különbség ki­egyenlítése. Ennek alapfeltétele, hogy azonos feltételeket teremtsünk a nemzeti jövedelem alkotása és felhasználása te­rén, ami feltételezi, hogy a nemzeti jöve­delem növekedésének üteme Szlovákiában továbbra is nagyobb lesz, mint a cseh or­szágrészekben, emellett a növekedés üte­me mindkét köztársaságban 1980-ig kö­zeledni fog. Szlovákia és Csehország gaz­dasági fejlődése feltételeinek kiegyenlí­tésével egy időben a Cseh Szocialista Köztársaságnak modernizálnia kell a ka­pacitások jelentős részét a termelői és a nem termelői szférában, ami aránylag idősebb mint a Szlovák Szocialista Köz­társaságban. Ezek modernizálása feltéte­le Csehszlovákia kiegyensúlyozott haté­kony fejlődésének — zárja be fejtegeté­seit Otakar Vinar. (kj)

Next

/
Thumbnails
Contents