A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
Ludvik Svoboda köztársasági elnök a parlament Népi Kamarájának és Nemzetek Kamarájának közös ülésén Új hasznos törvények A karácsonyi ünnepek s az új év lassan már feledésbe mennek, egyikmásik ember vágyaival valahol a farsangban barangol, mi mégis viszszatérünk (egy pillanatra) a karácsonyi ünnepekhez. Tesszük ezt azért, mert közvetlenül az ünnepek előtt ülésezett a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarája, s az ünnepek után a Szlovák Nemzeti Tanács plénuma. A törvényhozó testületek által jóváhagyott új törvények, illetve törvénymódosítások nemcsak ebben az évben szabályozzák majd életünket, hanem a továbbiakban is nagy jelentőségük lesz az ország fejlődésére, a termelés fokozására az állami szervek munkájára és minden polgár életére nézve.Két napon át ültem a prágai vár Spanyol termében, s hallgattam a legmagasabb törvényhozó testület képviselőinek megfontolt vitáját, a miniszterek tárgyilagos érveléseit. A napirenden szerepelt 17 törvény javaslat közül legfontosabb a" szövetségi államrendszer bevezetéséről szóló alkotmánytörvény módosítása. Két év telt el a szövetségi államjogi rendezés óta. Az idő igazolta a szövetségi államrendünk jelentőségét, viszont feltárta a hiányosságokat is, melyek eltávolítása nélkül nehéz lenne biztosítani az ország egyenletes és gyors fejlődését, fenntartani nemzetközi tekintélyét. A szövetségi és a nemzeti szervek munkájában nincs meg minden területen a szükséges összhang, főképp a nemzeti érdekek előtérbe helyezése következtében.Az új törvények módosítják a nemzeti minisztériumok hatáskörét, növelik a szövetségi kormány országos irányító szerepét. A szövetségi kormány a nemzeti kormányok munkáját úgy hangolják össze, hogy figyelembe véve a nemzeti hiányosságokat — egységesen szolgálja a munkásosztály érdekeit. Elsősorban is a népgazdaság, a tervezés, a pénzügy, az állami bank és a külkereskedelem vonatkozásában erősödik az országos központi irányítás és hatáskör. Ez minden esetben a szocialista állam funkciójának megerősítését és az egységes központosított gazdaságpolitikát szolgálja.A csehszlovák államszövetség költségvetési törvénye a szilárd szövetségi költségvetés megteremtésével a gazdasági életünkben végbemenő integrációs folyamatokat támogatja elősegítve a két szocialista köztársaság közötti gazdasági egyensúly helyreállítását. A Csehszlovák Állami Bank tevékenységét szabályozó törvény célja a bank jelentőségének lényeges fokozása. A Csehszlovák Állami Bank az ország bankrendszerének gerince, Nemcsak belföldön van jelentősége, hanem a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok terén is. A törvény viszont teljes mértékben tiszteletben tartja a szövetségi államjogi rendezést, s így a Szlovák Szocialista Köztársaságban is a Cseh Szocialista Közt'ársaságban működő bankkal teljesen egyenjogú és' rangú főintézet létesül. A devizagazdálkodást szabályozó új törvény nemcsak egyes vállalatok és üzemek életét, de elsősorban az ország gazdálkodását befolyásolja. Kiemeli az állam kizárólagos jogát, hogy fizetési és hitelpolitikai téren kapcsolatokat tartson fenn a külfölddel. A devizaterv jelentőségét hangsúlyozza az országos népgazdasági terv is, amellyel szorosan összefügg. A devizaterv tehát aktív tényező, célja pénzügyünk megszilárdítása és a csehszlovák korona iránti bizalom felújítása. Az új törvény elősegíti, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk a nemzetközi munkamegosztás szükségleteihez, főleg a szocialista országok igényeinek figyelembevételével. Ily módon a KGST keretében a szocialista integrációt támogatja. Módosult a gazdasági törvénykönyv néhány cikke is. Az új jogszabályok célja megakadályozni a gazdasági életben előállt torzulásokat. Felszámolja az engedély nélküli vállalkozásokat, a rossz minőségű áruszállítást, a beruházások területén előforduló fegyelmezetlenséget stb.A Szövetségi Gyűlés jóváhagyta az 1971-re szóló népgazdasági terv és az állami költségvetés javaslatát. A terv előirányozza a termelési költség csökkentését, a munkatermelékenység és az átlagos munkabérek növekedését, valamint a helyes arány betartását a fentiek között. A legigényesebb feladatok az energetika területén mutatkoznak, mert az energia-hordozók nyolcvanhárom százalékát csak külföldről tudjuk biztosítani. A nemzetközi szocialista gazdasági integráció keretében több nemzetközi szerződés megkötését irányozza elő a terv. Tervgazdálkodásunk keretében — ha sikerül biztosítanunk a jó munkát ebben az esztendőben — a nemzeti jövedelemből 26,4 százalékban részesedik a Szlovák Szocialista Köztársaság. Ez azt bizonyítja, hogy a központi népgazdasági terv most is számol a megfelelő arányok megteremtésével a két köztársaság között. Az állami költségvetés ez évben 189,65 milliárd korona bevétellel (vagyis az 1970-es évhez viszonyítva 8,9 százalékos növekedéssel) és 186,6 milliárd korona kiadással számol.A Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a Szlovák Szocialista Köztársaságban újból megalakításra kerülő kerületi nemzeti bizottságok képviselőinek megválasztását szabályozó törvény javaslatát. E törvény szerint a karácsonyi ünnepek után a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén megtörtént a kerületi nemzeti bizottságok képviselőinek megválasztása. Mivel a nemzeti bizottsági választások megtartására későbbi időpontban kerül sor, így a legmagasabb szlovákiai állami szerv választotta meg demokratikus formában a knb-kép viselőket. Munkájuk annál felelősségteljesebb lesz, hogy az új megbízatási időszak előtt meg kell teremteniük a kapcsolatot a dolgozó tömegekkel, összehangolni a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok munkáját s így biztosítani az új törvény hatálybalépését, a népgazdasági terv teljesítését és a lakosság jogos kérelmeinek orvoslását. Olyan jogszabályok, törvényes rendelkezések ezek, amelyek nemcsak az állami szervek és funkcionáriusok munkájában igényelnek változásokat hangm előnyös hatásuknak minden ember munkájában is meg kell mutatkoznia. m. A. Egészséges irodalompoliíikót! A CSKP KB és az SZLKP KB múlt évi decemberi plenáris ülésén a kulturális életet érintő egész sor komoly megjegyzés hangzott el. Bírálat érte a kultúra autonómiájára és érinthetetlenségére vonatkozó elképzelések hirdetőit, azokat, akik „magasabb és fennköltebb" művészet címén nagyon is egyértelműen arra törekedtek, hogy a jó értelemben felfogott pártpolitika befolyását semlegesítsék és lehetetlenné tegyék. A művészetnek ezek az „értői" az alkotók teljes szabadságának kétes értékű jelszavával igyekeztek leplezni tulajdonképpeni apolitlzmusukat, vagy ha úgy tetszik, szembenállásukat. Nagy előszeretettel hangoztatták: hazánk Európa és a nagyvilág, s azokra, akik szerényebbek és tárgyilagosabbak voltak, és nem is szégyellték kimondani: szűkebb haza is van, szülőföld is van, ismerős tájak és arcok is vannak, szinte futószalagon gyártották a jelzőket: provinciálisak, konzervatívok, naivak stb. Évekig hirdették, minden európai és nagyvilági, ami gyökértelen, öncélú és érthetetlen, ami a Nyugaton most divatos izmusokból táplálkozik, és minden mucsaian provinciális, ami ennek az ellenkezője. Kirívóan jelentkezett ez a törekvés a mi irodalmi berkeinkben is. Nem véletlen, hogy az Utóbbi években publikált versek egynémelyike Földünk bármely részén megjelenhetett volna, . s ugyanolyan érdektelen és gyökértelen lett volna, mint nálunk. A képtelennél képtelenebb képek halmaza és a fel nem fogható, meg nem emészthető mondanivaló kizárólag csak a szerzők ügye maradt. Legfiatalabb költőink némely verséből szembetűnően kiesett a falu, a kisváros, a szülőföld, a dél-szlovákiai táj és az ember. Mintha a kozmopolitizmus lenne úrrá rajtunk, amelyről a romániai Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című nagyszerű könyve kapcsán Balogh Edgár az Igaz Szó tavalyi nyolcadik számában ezeket írja:„A kozmopolitizmussal, az utópizmus e fajtájával szemben, mely saját feladatainkat és öntudatunkat oly könnyen és nyeglén kendőzheti el... százados az ellenvélemény. Jó Kölcseynk azt írja Kálmán unokaöccsének, de voltaképpen egész nemzedékéhez szólva a Parainesisben: ^Sohasem tudtam megérteni: kik azok, akik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk.* És világításunk szenvedélyében nem lehet alacsonyabbrendűségi gátlás a »kicsi ország* vagy a számbeli »kisebbség«-volt, éppen ellenkezőleg... Egy sorsunkat nem vállaló sematikus irodalom, a kommersz-giccs, a teret és időt, a történelmi folyamatosságot fel nem fogó bestsellerszokványosság összemberileg is értéktelen. Ami anacionális, amiben nemzeti nihilizmus ásít, a cinikus csak-irodalom, az el nem kötelezettség tulajdonképpen nemcsak helyileg idegen, hanem a világtól is elidegenedett, a nagyvilágtól, ahol nem a népek feladása, hanem csakis a magukat öntudatosan megvalósító nemzetek testvérisége alakíthatja az emberiség legjobbjainak egészséges álmát: a nemzetköziséget." Tehát: nem a szűkebb haza problémáitól, gondjaitól, saját megélt élményeinktől való elfordulás, menekülés jelenti az igazodást a sokat emlegetett európai igényekhez, hanem mindannak ismerése, birtokolása, amit Goethe, Babits vagy akár a nemrég elhunyt Fábry Zoltán háromezer év kultúrájának nevez. Ha bennünk lesz jelen az évszázados és évezredes hagyományokból táplálkozó európai kultúra ismeretének igénye, ez tükröződni fog szemléletünkben ■és alkotásainkban is. Persze, legújabb korunk európai kultúrájának alkotóit két társadalmi rendszer ideológiája tartja befolyása alatt, éppen ezért aligha lehet egységes európai kultúráról, az európai kultúra teremtőinek egységes szemléletéről beszélni. Balogh Edgár a már idézett cikkében ezzel kapcsolatban is leír érdekes gondolatokat:„Az a vágy-jelző különben, amit oly hagyományosan és sűrűn alkalmazunk magunkkal szemben, mint állandó színvonal-kritériumot, az »európaiság* az én — úgy gondolom, modernebb — terminológiámban némi korrekcióra szorul. Nem Európa hagyományos gondolati kincseit tagadom meg, hanem csak azt a tényt akarom leszögezni, hogy mi a klasszikus »Európa* fogalmának peremén pontosabban kelet-európaiak vagyunk, annak minden gazdasági és történelmi, társadalmi és kulturális következményével. Még »Európa«-imádatunk is jellegzetes kelet-európai vonás: mindig is rajongtunk azért, ami Róma és Párizs, London és Amszterdam, de hazahoztuk onnan a tanultakat, s a magunkét bontottuk ki, fejlesztettük tovább ... A mi Ady-hagyományunk sem az aláfekvés Nyugatnak, bár nem is megtagadása, hanem Nyugat ellen — Nyugatot hoz, saját felemelkedésünk történelmi dinamizmusával." Semmiképpen nem lehet érdekünk az öncélú, az apolitikus és anacionális irodalom. Nem is leplezhetjük ilyen törekvéseinket modernséggel, európai igénynyel és mércével stb. A szlovákiai tájak az irodalomban is élni, lélegezni akarnak, s a különböző vidékek dolgos embere joggal elvárja, hogy észrevegyék, művészileg kifejezzék életét, gondolkodását, törekvéseit. Az irodalom felszabadulás utáni sematikus korszakát senki nem kívánja vissza, de azt sem várhatják1' tőlünk, hogy ellenkező előjellel, a szocialista valóságtól való teljes elfordulással közönybe, szürke érdektelenségbe fúló irodalmat pártfogoljunk. A sorsunkat nem vállaló művek (legyenek azok versek vagy prózai alkotások) jellegtelenekké és hatástalanokká válnak. Éltető közeg híján már megszületésük pillanatában a feledés homályába merülnek. Figyelmet nem keltenek sem határainkon bévül, sem határainkon kívül. Cinikus csak-irodalomra semmi szükségünk. Természetes medrébe kell visszatérítenünk irodalmunk folyamát. E tekintetben is komoly feladat vár egyetlen irodalmi folyóiratunkra s a lapok kulturális rovataira. A pártpolitika irodalomra és művészetre vonatkozó elvei - vei összhangban a szocialista állam érdekeit kifejező, művészileg is kifogástalan versek, prózai művek közlését kell előtérbe helyeznünk. Az irodalom művelői közvetlen kapcsolatban állnak a lapok kulturális rovataival, nem lényegtelen tehát, milyen tanácsokkal, milyen útbaigazításokkal látják el őket, s mit fogadnak el tőlük közlésre. A CSKP KB legutóbbi ülésének egyik fő beszámolójából idézzük: „Pártunk a múltban gyakran foglalkozott a művelődéspolitika kérdéseivel. Mindig nagy figyelmet fordított a nemzeti kultúra legjobb alkotásainak terjesztésére, a szocialista kultúra sokoldalú fejlesztésére. Ma is nagy figyelmet és jelentős eszközöket fordítunk a szocialista kulturális alkotások fejlesztésére." Szerkesztőségek és kiadók dolga, hogy a szocialista társadalom által biztosított jelentős eszközök ne kerüljenek olyanok kezébe, akik az állam érdekeivel összeegyezhetetlen művek születésénél bábáskodnak. Az utóbbi években gyakran tanúi lehettünk annak, hogy a politikától irtózó, a munkásosztály törekvéseivel azonosulni nem tudó vagy nem akaró művészek hónapokig és évekig éltek gondtalanul abból a támogatásból, amelyet a szocialista állam az Irodalmi Alap révén biztosított számukra. Szívós, körültekintő és nagy türelmet igénylő munkát kíván, hogy a kulturális rovatok és a kiadó gyakorlatában a szocialista érdekek az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kapjanak. Hogy az országos törekvésekkel összhangban álló irodalompolitika valóban megteremthesse kedvező feltételeit az egészséges kibontakozásnak! MÁCS JÓZSEF