A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-27 / 52. szám
k f L ft i* Hajnali „rigófütty“ Abban az autóbuszban, amellyel a Vasműbe Igyekszem, csupa magamfajta morcos és álmos ember között, reggel hat óra előtt, novemberi ködben, párás ablakok mögött — egyszeresek megszólal a rigó. £>les, kellemetlen hangon szól, rigóhoz nem Illő ízléstelenséggel azt fütyüli, hogy „tölcsért csinálok a kezemből“ meg azt, hogy „szép vagy 6, Delila“ és még egy sereg régebbi és legújabb slágert. Egy-egy Fiatalság kanyarban, útkereszteződésnél elhallgat, de aztán újult hangerővel fújja. Az utasok ijedten kapják fel a fejüket, egy Ideig furcsán pislognak, homlokukat ráncolják. Végűi megszokják és legyintenek. De kiszállásnál kíváncsian megnézik a sofőrt, aki ezt a hajnali koncertet rendezte. Jómagam is megnézem őt. Fiatal ember, alig túl a twen-koron. A szeme vidáman csillog, minden utasra rámosolyog, míg bal kezével a kormánykeréken az imént fütyült dal ritmusát veri. — Mitől van Ilyen jókedve, fiatalember? Csodálkozva néz rám, mint aki nem érti a kérdést. — Nekem? — a vállát vonogatja kamaszosan — mitől legyen rossz kedvem? Node... a viszlát! Sietek. S fütyörőszve bevágja a sebességet. Tanulság Mindezt pedig nem mondtam el ok nélkül. A fiatalokat gyakran éri szemrehányás. Sokszor jogos szemrehányás, elismerem. Azonban az ember egy bizonyos életkoron túl, besavanyodva, megreumásodva, belefáradva a mindennapi harcba, csatározásba, az Időjárás, a családi és társadalmi élet viszontagságaiba, hajlamos arra, hogy összeráncolt homlokkal figyelje a fiatalokat, rosszallva bennük azt is, ami a lényegük: a fiatalságot, hetyke, gyakran szertelen jókedvükst. Holott hát: mitől legyen rossz a kedvük? Hiszen fiatalok! Egyelőre elég is ennyi a bölcselkedésből! Kriminális dolgok Kassa az utóbbi időben a kétszeresére duzzadt. Sajnos a bűnözések száma is emelkedett, s a kelet-szlovákiai kerület ezen a téren első lett Szlovákiában. Ami még szomorúbb: nőtt a fiatalkorúak által elkövetett bűnesetek száma. Ezzel a problémával a közelmúltban a Kassal Városi nemzeti bizottság is foglalkozott, a képviselők részletesen elemezték a helyzetet, konkrét határozatokat is hoztak megjavítására. így egyebek között: a fiatalok alkoholfogyasztásának megakadályozásáról, a fiatalkorúak alkoholfogyasztását tiltó roncoletek betartásának ellenőrzéséről stb. Hogy a határozatok milyen eredményt hoznak, azt ma még korai lenne megállapítani. „Inasok“ A Vasmű szaktanlntézetének modern palotája. Folyosóin könnyen eltévedhet az ember. A portán fejkendős, sokszoknyás falusi néni vesz szemügyre s érdeklődik, mi járatban vagyok. ű a portás. Furcsa kontrasztja a csaknem ultramodern épületnek, mintha valamelyik Ipari tanuló falusi édesanyja költözött volna fel csemetéje után. Udvariasságot, kedvességet viszont akár a pozsonyi szállodaportások is tanulhatnának tőle. Legát igazgatót keresem, de ö nincs az intézetben, Így Béres István mesterrel beszélgetek. — Hány tanulójuk van? — Ezerhétszáz. — Milyen szakmát tanulnak? — A kohászat, villamosság, gépészet minden ágazatára képezünk ki szakembereket. Pontosabban minden olyan szakmára, amilyen létezik a vasműben. — A tanulási idő? — Három év. — A végzettek itt maradnak a gyárban? — Szinte kivétel nélkül. A tavaly végzett négyszáztizenhét tanuló közül mindössze öt ment más űzőmbe. De az Idén már ez sem lesz. A legújabb rendelet szerint ugyanis végzett növendékeink hároméves szerződést kö telesek kötni a Vasművel. Persze a katonaidő letöltése után vagy visszajönnek, vagy nem. Tisztán rajtuk múlik. — Hol laknak a tanulók? — Három internátusunk van, kétezernégyszáz személy befogadására Olyan internátusok ezek, hogy a főiskolások is megirigyelhetnék ... Arra a kérdésemre, vajon az ipari tanulók KUR LÁSZLÓ A minap majdnem céltalanul bolyongtam a városban. Megálltam egy-egy szépen rendezett „karácsonyi kirakat“ előtt, s megérintett a szeretet és a békesség ünnepének hangulata, megfoghatatlan varázsa. Az ajándékozásra gondoltam. Senkinek sem akarok tanácsokat adni, hiszen az ajándékozás mindenkinek a saját ügye. Nem kell hozzá semmi más, csak pénz, jóüSSndék és szeretet. Főleg az utóbbi, mert az ajándék nagyságát nem minden esetben az értéke szabja meg. Közhely? Lehet. En mégis megtoldom: abba a szóba, fogalomba, hogy szeretet, sok minden belefér — talán minden —, ami az emberek közti kapcsolatot, viszonyt bensőségessé, igazán emberivé tudja tenni. Az utcán egy szakasz katona menetelt. Csizmájuk egyhangúan kopogott a kövezeten. Különös gondolatok ötlöttek fel bennem: az ország mely tájairól vonultak be, milyen családokból szakadtak ki, mit és kiket hagytak otthon, hol és hogyan töltik majd a karácsonyi ünnepeket, vágynak-e haza, illetve hazavárják-e őket? ... A menetelő katonák egységes szakaszt alkotnak, mégis sok kicsi, bezárt világot hordoznak magukban. Százféle érzés hullámzik bennük, százfelé száll a gondolatuk, melynek segítségével hidat kötnek a katonáskodás és az otthon között. Karácsonyestén meg talán édes keserűséggel gyújtanak gyertyát, hogy fényével megidézzék szeretteiket, s talán ugyanazt teszik az otthoniak is, hiszen a tél e szép ünnepén mindenkiben nagyobbra nő még a szeretet is. Ezek a gondolatok vittek a Komárom melletti Tany községbe, hogy elbeszélgethessek egy-két családdal. Kur Gusztáv — jó ötvenes férfi — éppen a pincében válogatja a krumplit. Kissé meglepetten nyújtja felém kérges kezét. Mikor megtudja jövetelem célját, barátságosan beinvitál a lakásba. — Igen, az én Laci fiam is katona. Az ősszel vonult be Nagyszombatba ... Rendkívül jó fiú volt. Nem azért mondom, mert az enyém, bizonyítja az egész falu, ha megkérdi. A lakásban minden jólétről, bőségről tanúskodik. Az apa megmutatja a fia külünszobáját. Szépen berendezett, kényelmes. Pillanatokon belül berámázott oklevelek, fényképek borítják be az asztal lapját. Komoly, jóképű a fiú, A könyvszekrényben két hosszú polcon sorakoznak a könyvek, jobbára szépirodalmi művek. Kérdőn nézek a házigazdára. — Mind a fiam vette az inasfizetéséből, pedig az kevéske volt. Nagyon szeretett olvasni. Sokszor még éjfél után is világított a lámpája, úgy kellett beperelni az ágyba ... Határozottan jó fiú. Nem iszik, nem dohányzik, minden munkához ért, semmi sem esik ki a kezéből. Az előttem heverő levelekből az tűnik ki, hogy jól érzi magát a katonaságnál. — Már kétszer meglátogattuk, hiszen nincs messzi. Jól esett nekünk is, hogy láthattuk, meg neki is... Legutóbb sajnos azt írta, hogy som karácsonyra, sem Szilnyomban megállapítom, ^ sjflfce g veszterre nem jöhet haza. Hiába a életre kel előttem. * ‘ ' . — i-. **-'-* Mindene meg: • s^plgálat az szolgálat. Majd mogsem szenvedett hlán hatja — mutat ka»S kén. Meleg fény ég a szeli Épületlakatosnal»«taifi4 ipari tanuló, kitjjj^ifésl A járási építés^ dett dolgozni, (yf csa mert be kellett fonulan a fiatalok sorsa. Kirfj fészekből. De nem szaszállnak, remélj® sen ... juk mi. Viszünk neki egy jpit — bár utóbbi látogalfkor sem fogadta el —, azt ndta, ^negvan mindene. Dehét Pyen^a szülő? Azért csak viszi haBjJOérezze nyelve az ízét, el egy pillanatra sem. ... Nagyon kell törnk a fejünket, mivel lephetnénk táíndent megvettünk már ire egy mai fiatalnak szükhet: tranzisztoros rádiót, kíýôrát, víllanyborotvát... — Hir-KARÁCSONYI AJÁNDÉK 6
