A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-20 / 51. szám
Ösztönzően hatnak ACSEMADOHVZÄROK Minden szervezet életében jelentős esemének számít az évzáró közgyűlés, ezért nem lesz érdektelen, ha menetközben is foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A Csemadok helyi szervezetei már november elsejétől sorban tartják évzáró közgyűléseiket, s így a helyi szervezetek többsége már túl van rajta, tehát az évzárón elfogadott határozatok végrehajtásán munkálkodhat. Az Idei évzáró közgyűléseknek rendkívül gazdag politikai tartalmat adott az, hogy ez évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját; az ünnepségek betetőzéseképpen került sor az új csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírására; ugyancsak 1970- ben emlékeztünk meg Vlagyimir Hjics Lenin 100. születési évfordulójáról. A szokásos szervezeti kulturális tevékenység értékelésén kívül alkalom adódott arra is, hogy a Csemadok tagsága objektivan tájékozódjék az 1968—69-es évek politikai eseményeiről. Be kell vallani őszintén, hogy az 1968—69- es években mutatkozott zűrzavaros helyzet után sokan kételkedtek az évzáró közgyűlések sikerében, rendkívüli nehéz évzárókkal számoltak. Az aggodalom feleslegesnek bizonyult, egyrészt mert a helyi szervezetek vezetőinek sok éves tapasztalatuk van az évzáró előkészítésében, másrészt mert a tagság a Csemadok létét vagy nem létét nem személyekhez, nevekhez köti, józanul bizakodva néz a jövőbe. Azokban a községekben, ahol a helyi szervezet vezetősége az irányelveknek megfelelően készítette azt elő, ott az évzáró közgyűlés teljesítette küldetését. Jóleső érzéssel kónyvelhejük el, hogy a Csemadok járási bizottságai, megértve a helyzet komolyságát, a konszolidálódás! folyamat jelentőségét, hathatós támogatást nyújtanak az évzárók megtartásához, a beszámolók kidolgozásához. Ennek tudható be, hogy például a dunaszerdahelyi, rozsnyói, nagykürtösi, kassai járásokban az évzáró közgyűléseket a kitűzött határidő előtt fejezik be. Az eddigi megtartott évzáró közgyűléseken lefolyt vitákból megállapítható, hogy a közfigyelem nagyon helyesen, az 1968—69-es évektől eltérőén, nem a központi problémák mindenáron való megoldására, hanem a helyi kérdések és nehézségek megoldására irányul. Megoldásra váró probléma mindenütt adódik, így például Rimaszombatban többek között gondot okoz az 1016 Csemadok-tag nyilvántartása és bekapcsolódása a munkába, szélesebb alapokra kellene helyezni az irodalmi kör tevékenységét. Deákin és Dunaszerdahelyen hathatós intézkedéseket kell tenni az országos hírűvé vált népművészeti együttesek újjászervezésére. Csaknem mindenütt probléma a szinjátszó mozgalom felújítása, a népművelő előadások rendszeressé tétele, a klubmozgalom helyes irányba való terelése. Rendszeres és következetes munkát kíván az évzáró közgyűlésen elfogadott határozatok, elképzelések gyakorlati megvalósítása is, így pl. Kőkeszi köszégben határozatba foglalták a falvak találkozójának megrendezését és a már feledésbe merült „Fonó jelenet“ népi szokás felelevenítését. Kelenyén társadalmi munkáoan vállalták az óvoda felépítését, szívesen kivennék a részüket a kulturház-építés munkáiból is, ha meglenne az építési engedélyük, de addig is, amíg erre sor kerülhet, egy szabadtéri színpad mégepítésének gondolatával foglalkoznak, hogy a szomszédos Szécsényke község példájára, a nyáron nagyszabású ünnepélyt rendezhessenek. Kővár községben a fiatalok megnyerésére zenekart alakítanak, a hangszerekre első anyagi támogatásként már kaptak is négyezer koronát a helybeli földművesszövetkezettől. Tervekről, elképzelésekről csaknem minden község esetében írhatnánk; ezekre még visszatérünk az évzáró közgyűlések végleges értékelése során. A tervek megvalósítása embereken, elsősorban a helyi szervezetett vezetőin múlik, tőlük függ, hogyan tudják bekapcsolni a tagságot a feladatok teljesítésébe, hogyan tudják megnyerni a helyi párt- és állami szervek támogatását terveik megvalósításához. A helyi szervek támogatását nem nehéz megszervezni a reális elképzelések valóra váltásához, hiszen az említett szervek képviselői csaknem mindenütt jelen voltak a Csemadok helyi szervezetek évzáró közgyűlésén, s támogatásukról biztosították a tagságot, tehát csak ki kell használni a lehetőségeket. A helyi szervezetek vezetői, ha körültekintően, rendszeres felvilágosító munkával látnak hozzá a tagság megnyeréséhez, azoknál is támogatásra találnak, akik az évzáró közgyűléseken léptek be a Csemadokba, részt akarván venni a feladatok teljesítésében. A tagság és a csehszlovákiai magyarság továbbra is érdeklődik a Csemadok iránt; ezt bizonyítja az évzárókon való részvétel is, például Vásárúton 180, Várkonyon 140, Taksonyban 300, Nádszegen 140, Muzslán 210, Udvardon 330, Megyercsen 145, Csallőközaranyoson 170, Simonyiban 140, Ipolykeszin 165, Apátújfaluban 129, Nagyidán 170, Buzitán 200, Gímesen 250, Nyitracsehin 200, Mellétén 120, Gömörhorkán 135 személy volt jelen az évzárón. Az évzáró közgyűlések ösztönzően hatottak és hatnak, hogy a tagság minél hatékonyabban vegye ki részét a CSKP megalakulása 50. évfordulójának méltó megünnepléséből. Már eddig is értékes kötelezettségvállalások születtek, amelyekkel a Csemadok tagsága kifejezésre juttatja azt az elhatározásét, hogy a szervezet mint a Nemzeti Front tagja, továbbra is a CSKP célkitűzéseinek népszerűsítését és a párthatározatok megvalósításához való hozzájárulást tekinti egyik legfontosabb feladatának, bevonva e feladat teljesítésébe valamennyi csehszlovákiai magyar dolgozót. GOGH LÁSZLÓ a Csemadok KB titkárságának dolgozója A kiállítás megnyitóján bairól jobbra: Rudo Móric a Mladé letá igazgatója, Kajtár József a Dunamenti Múzeum igazgatója és Hubík István a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője Ismét hallatott magáról a Komáromi Dunamenti Múzeum, illetve fiatal munkakollektívája, Kajtár József igazgató vezetésével. Kajtárék ugyanis nem elégednek meg azzal, hogy csupán tényleges feladatukon, intézetük felvirágoztatásán munkálkodjanak, hanem városuk és a környék lakosainak művelődését egyéb vonalon is fejleszteni igyekeznek. Ezt bizonyították a nagysikerű Lehár-kiállítással, a különböző képzőművészeti tárlatokkal és most legújabban a könyvek és könyvillusztrációk seregszemléjének megrendezésével. Annak jelentőségét, hogy a komáromi múzeum könyv- és könyvillusztráció-klállítást nyitottak meg, felesleges hangsúlyozni. Egyrészt azért, mert mindenki tudja, hogy a jó könyv minden műveltség forrása. Másrészt azért, mert Komárom, a hajók városa gyűjtőhelye az ipari munkásoknak, nem közömbös tehát, hogy éppen itt vonultatjuk fel legszebb könyveinket. Külön jelentőséget ad a kiállításnak az, hogy most decemberben, karácsony előtt került sor megrendezésére, éspedig a Madách Könyvkiadó és a Mladé Letá ifjúsági könyvkiadó közreműködésével, bemutatva a legszebb hazai kiadású magyar könyveket és ifjúsági kiadványokat. A kiállítást december másodikén délután 17 órakor Kajtár József múzeumigazgató, dr. Rudo Móric, a Mladé Letá igazgatója és dr. Hubik István, a Madách Könyvkiadó igazgatóhelyettese nyitották meg. Mindhárman örömüket fejezték ki, J hogy sor kerülhetett egy ilyen régóta hiányolt rendezvényre, majd a két kiadóvállalat vezetői a kiadók célkitűzését, a könyvkiadás problémáit és a megoldásukra kifejtett igyekezetüket ismertették a szépszámú közönséggel. A megnyitó kö zönsége ezután megtekintette a kiállítást, mely tartalmilag is, esztétikailag is nagy elismerést aratott. A könyvek ízléses elhelyezése, a túlzsúfoltság látszatának kerülése, a könyvillusztrációk legjobbjainak felvonultatása a rendezők komoly hozzáértését dicsérte. Ügyes megoldásnak bizonyult a könyvborítók szemmagasságban való felfüggesztése, mert így azok is szemügyre vették, akik máskülönben csakis a könyvek és az illusztrációk iránt érdeklődtek volna. A kiállított könyveknek háromféle jelentős mondanivalója van: részint kifejezik az évek óta tartó tartalmi fejlődést, emellett bizo nyitják, hogy a külalak színvonala is folyton emelkedik, végül pedig összehasonlíthatjuk a Mladé Letá és a Madách Könyvkiadó termékeit, fejlődési szintjüket. A könyvillusztrácíók felsorakoztatása egyik legnagyobb értéke a kiállításnak. Nemcsak azért, mert művészi élményt nyújt. Hangsúlyozott jelentősége abban van, hogy így, szinte kiemelve az illusztrációkat a könyvekből, ezek alkotóira (Hübel, Cipár, Zimka, Deák, Várakozó, Kopócs) is felhívja a fi-Könyv gyeimet. E kiállítás arról is meggyőzött minket, hogy a könyvborítókra és kötéstervekre is nagy figyelmet fordítanak a kiadók. Különösen Bácskái Béla ős Csáder László munkái emelkednek ki a Madách Könyvkiadó publikációi közül. Összegezve: a kiállítás szép, értékes, érdemes bárkinek megtekinteni. Márcsak azért is, mert könyvtárat Is állított itt fel a Madách Könyvkiadó, karácsony előtt pedig jól jön az ilyesmi. A kiállítást egyébként december 30-ig tekintheti meg a könyvszerető közönség. NEUMANN JÁNOS ek, ill usztrációk
