A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-13 / 50. szám
F. L. Wright, neves amerikai építészmérnököt, hogy tervezzen meg és építsen fel Tokiéban egy rengésblztoa szállodaépilletet. A tervezés és építés négy teljes évet vett igénybe. Kézben egy erősebb rengés pattant ki, de ezt a szálloda károsodás nélkül átvészelte. Ez bizalmat keltőit. Amikor azután a szálloda elkészült, 1923. szeptember 1-én óriási földrengés lépett fel a Sagami-ébélben. Több százezer épület dűlt romba Tokióban és környékén. A szálloda azonban épségben maradt, sót a rengéssel egyidejűleg támadt tűzvész alkalmával a szállodához tartozó üszómedenee vizát nagyszerűen fel lehetett használni az oltásnál. Érdekes egyébként azt Is mogemlfteni, a japánok állítása szerint a Tokióban nemrégiben felépftett, az Eiffeltoronyhoz hasonló alakú és méretű televíziótornyuk annyira rengésbiztos, hogy még egy olyan földrengést is baj nélkül átvészelne, amely az 1923. évinél háromszarta erősebb ... .AZ ELŐREJELZÉS FELTÉTELEI Geológiai ás geofizikai ismérvek, valamint a több évtizedes, egyes helyeken évszázados vagy évezredes (Kína, japán) tapasztalatok alapján általában etéggá nagy pontossággal ki lehet jelölni és. térképszerűen lehet ábrázolni egr-egy földrész azon nagyobb, több ezer vagy több tízezer négyzetkilométeres területű részelt, ahol a jövőben is várhatók földrengések. Ezt a módszert a Szovjetunióban szeizmikus rajonírozásnak, az Egyesült Államokban regianalizáciőnnk nevezik. Nyilvánvaló azonban, hogy ez még nem elegendő. A rengés várható helyét, az epicentrum földrajzi koordinátáit sokkalta nagyubb pontossággal kellene megjelölni, s emellett még két másik tényezőt is ismerni kellene előre: mégpedig azt, hogy mikarra várható a földrengés és az milyen erősségűlesz. A feladat ilyetén való megoldása után beszélhetünk csak arról, hogy már valóban előre tudjuk jelezni a rengéseket. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt ír UNESCO speciális munkacsoportot hfvott életre japánban, hogy kezdjenek hozzá a földrengés-előrejelzéssel kapcsolatos tervek kidolgozásábnz, gyűjtsék össze a szükséges adatokat, jelöljék ki, milyen műszerekre és milyen eljárások bevezetésére van szükség. A munkacsoport Chui Tsubai professzor, világhírű szeizmológus vezetésével meg is alakult. Előzetes eredményeit 1982 ben tette közzé. Programtervezetét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Amennyiben minden az előre meghatározóit terveknek megfelelően történik, öt esztendő múlva igen nagy mennyiségű, hasznos adat gyűlik össze kutatóintézeteinkben. További öt áv elteltével a rendelkezésre állő adatmennyiség már nagyjábéü elegendő lesz a földrengések előrejelzéséhez. Tehát legalább tíz esztendőnek kell eltelnie addig, amíg a jelen javaslatban kifejtett észlelést szolgálat minden szempontból kielégítő és működő képes lesz. Utána veszi azonban csak kezdetét az; igen részletes adatfeldolgozó és elemző munka . . . Csak akkor sikerül a földrengés kipattanása és az észlelt, előjeleknek tekinthető jelenségek között jelentősebb összefüggést kimutatnunk, ha mér több esztendőre vonatkozó adatot gyűjtöttünk össze. Hogy mikor válik a földrengés-előrejelzés hatékony, megbízható riasztó szolgálattá? Erre a kérdésre, sajnos, ez idő szerint (lS32-ben) még nem felelbetünk határozottan. Am ha a fentebb ismertetett terv megvalósul, akkor tíz év múlva elegendő biztonsággal válaszolhatunk erre a kérdésre isť' NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS Ez az igen óvatos, de mégis derülátó nyilatkozat mindenesetre világosan mutalja, hogy tudományos szempontból rendkívül sokrétű, bonyolult természetű munkára van szükség, amelyet egyetlen ember, de még egyetlen nemzeti szerv sem végezhet el ünálléan; a feladat gyakorlati megoldása csakis nemzetközi összefogással, több kutatóintézet és csoport együttes munkájával lehetséges. Ezt igen fontos hangsüiyozni, mart mint mindenütt a világon, úgy hazánkban is nagyon nagy az amatőr „töldrengésjősok" száma, akik úgy vélik, az általuk kitalált „csalhatatlan módszer" egyszeriben megoldja a problémát. Az ilyan, egyébként jó szándékú és ezért elismerésre méltó törekvések — sajnos — a valóságban egyáltalán nem célravezetfiek. A Science című tudományos lolyóirat szovjet, japán és amerikai tudósok véleményét összefoglalva megállapítja: a kntatások ez Idő szerint olyan stádiumba jutottak, hogy 1930 körül már kiépülhet egy világméretű földrengés-előreljelzö hálózat, amely a rengések időpontját napnyi, kivételesen kedvező esetekben órányi pontossággal előre jelezheti és az epicentramot is olyan pontossággá! lokalizálhatja, hogy a helyi hatóságok megtehetik a szükséges intézkedéseket a rengéstől várhatóan érintett városok, települések lakosságának védelmére. Itt azonban egy másik probléma merül fel, amely a kérdés társadalmi vonatkozását érinti. Tegyük fel, hogy a feladat tudományos részát sikerült megoldani, vagyis tndjuk, hogy egy adott területen ekkor és ekkor ilyen és ilyen erősségű földrengés várható. Sürgősen Intézkednünk kell, a lakosságot ki kell telepíteni, gondoskodni kell az elhagyott lakások, épületek, hivatalos helyiségek őrizetéről, tűzvédelméről stb. Haladéktalanul meg kell szervezni a lakosság ellátását, fel kell építeni Ideiglenes szálláshelyét, az embereket a sajtén, rádión, televízión keresztül tájékoztatni kell. Mindezt esetleg néhány árán vagy legfeljebb néhány napon belül kell megvalósítanunk Vajon ml biztosítja, hogy nem lesz pánik a lakosság soraiban? Egy pánik, amely ráadásul a gazdasági élet időleges leállításával esik egybe, esetleg sokkal nagyobb károkat okozhat, mtnt maga a földrengésl S mi lesz akkor, ha a^tudományos előrejelzés mégis pontatlannak bizonyul? Ha a rengésre a megadott Időpontban nem kerül sor, hanem csak kél héttel vagy két hónappal később, amikor a lakosság már visszatért a városba? Egy téves előrejelzés után az emberek már nem adnak majd hitelt egy második előrejelzésnek. Láthatjuk tehát, bogy az előrejelzés legalább annyi társadalmi vonatkozású, súlyos kérdést vet fel, mint tudományos problémát, Ezért a lakosság riasztása óriási felelősséggel jár. De ugyanekkora azoknak a felelőssége is, akik nem veszik figyelembe a tudományos előrejelzéseket. Ügy gondoljuk, ha az előrejelzés technikai és tudományos lehetőségei mér teljes mértékben adottak lesznek, és a kísérleti jellegű földrengésprognózisok több száz esetben beváltak, akkor az UNESCO vagy illés nemzetközi szorv kidolgozza majd a riasztással kapcsolatos szabályokat és ezeknek alapján a riasztást regionális központok végzik. Az adatukat számítógépekbe táplálják és ha ezeknek alapján a komputerek valahol a helyzetet veszélyesnek jelölik, akkor adják majd csak ki a riasztásra vonatkozó közvetlen utasítási. HGDERVARI PÉTER s miben telhetők fel a mai nyomai. Kétségtelen azonban, hogy ez a természetes élet nem folytatta meg az emberi értelmet, nem gyöngítette energiáit, de sajátos irányba terelte.) Minden félreértés elkerülése végett ml most nem akarunk itt himnuszt költeni a „természetes élet" dicsőítésére, hiszen a természet nyomorító hatásának végső leküzdése ma Is feladat Mégis úgy gondoljuk, h-ogy a világ tudósai nem ok nélkül intenek, hogy a végletek ezen a téren sem hasznosak. A ma embere tanúja, sőt végrehajtója egy „csodálatosan nagy“ természeti átalakulásnak. A már említett civilizáció smirglipapírja egyre-másra tünteti el a tájak egzotikumát, hogy kerek labdává alakítsa a földet, eltüntesse annak minden „rücskét“, betemesse völgyeit, vad szakadékait, legyalulja hegyeit, betonszalagok közé szorítsa a vegyszerektől bűzös folyókat, kőlavórba zárja a tavakat és a legyőzhetetlennek hitt tengereket holt tengerekké változtassa, akárcsak Long Island szigeténél, ahová negyven éve szállítják New York apróra őrölt szemetét. A városi ember sajnos ma már -alig tud valamit a természet életéről, rendjéről, intim titkairól. Bécsben, a Kék Duna keringő szülővárosában sosem láthatják kéknek a Dunát, mert a város fölött hömpölygő füst elfedi az ég azúrját ás msgfullasztja a Napot. A népdalok hajdani „gyöngyharmatja“ ma már kormos pöttyöt hagy a fák levelén, akárcsak az üdítő nyári zápor az emberek fehér Ingén. És a lovak, az erő és szépség-ideál- ősi megtestesítői, az ember évezredes barátai állatkerti egzotikummá nyomorodnak az éhező pipiskék nagy szomorúságára. Az ember földhöztapadtsága kell hogy megszűnjék, de félő, hogy mostoha gazdájává válik a természetnek. Pedig a jövője függ tőle, hogy a fogyó javakkal miként sáfárkodik. Tudomásul kell végre vennünk, hogy a természet rá van utalva az emberiségre. Csakis az emberben rejlik olyan tennitudás, a természet hasznos átalakításának képessége, amely a természettel való cserevíszonyban, kölcsönhatásban új létkörülményeket alakíthat ki. Biztató jel, hogy az emberiség egyre jobban tudatosítja: katasztrófális következmények nélkül nem ignorálhatja „a természet vastörvényeit“. Az ENSZ európai tanácsa ezért kiáltotta ki 1970-et nemzetközi természetvédelmi évnek. Itt kell megemlítenünk, hogy 1970 elején tartották Tckióban az UNESCO égisze alatt az ember környezetének megmérgezéséről az első tudományos szimpóziumot. 1972-ben a tervek szerint Stockholmban tartja az ENSZ azt a nemzetközi konferenciát, amelynek témája -az ember és az őt körülvevő környezet lesz. Az Egészségügyi Világtanács ebben az évben kezdte meg azt az öt évig tartó tudományos vizsgálódását, amely a levegő tisztaságának megóvására, a termőtalaj és a víz védelmére irányul. Ebbe a klsérletsorozatba, tanácskozásokba hazánk is teljes mértékig bekap csolődott, (örvendetes jel az is, hogy az emberiség végre rádöbbent: a természetvédelem nagy feladatát csak nemzetközi összefogással tudja megoldani, hiszen a korom és a füst nem ismer országhatárokat. A mérgezett folyók átfolynak ia határon, s a tengerek nagy része is nemzetközi. A világ számára igen hasznosak lehetnek majd azok a tapasztalatok is, amelyeket a szocialista államok szereztek a természetvédelem és a természetátalakítás terén. t Kevesen tudják, hogy 1956 óta hazánk egyike a világ azon államainak, amely a legkitűnőbb természetvédelmi törvénnyel rendelkezik és az elért gyakorlati eredményeink is nagy nemzetközi megbecsülésnek örvendenek. De nálunk is sok még a tennivaló, teendő. A természetvédelem nemcsak a tudósok, a kísérleti intézetek feladata. A helyi nemzeti bizottságoktól kezdve az egységes földművesszövetkezetek vezetőin keresztül minden állampolgár, minden gyárlgazgatő és természerszerető ember sokat tehet a természetvédelem terén. Hogy melyek ezek -a konkrét teendők, arra lapunk következő számaiban még visszatérünk. SZŐKE JÖZSEF A védelmre szoruló természet 5
