A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
MESZELI FERENC: PRANDL SÁNDOR felvétele OZSVALD ÁRPÁD: Szekerek balladája (részlet) Utak homlokába vágott' lüktető seb-forradások, ökörpaták vizet fakasztó tkerhofdas tengerszeme csillog mögöttünk, s a fák együtt énekelnek a szekérrel. Gyermek harangoz sáros lábbal, vasvilla táncol a saroglyábán. Hajnali réten ringó bárka a szekér minden mozdulása. Kerékagy kenetlen torka a bí bic nótát rikoltozza. Deszkák - billegő mérlegnyelvek — a szekér alján taktust vernek. Hazafelé a szénaboglya elindul lassan, imbolyogva. Fenn a magasban puha párnán alszom a világ nyoszolyáján. Szegények bölcsője sir alattam. Ostor pattog, s az ökrök szarva, a kelő Nap telnyársalja. N aqyapam horangszóból faragtad az estet és forgácsánál melengetted felsebzett öklödet, tizenháromszor öltek meg Aradon s Gamaia szakadékában ötezerszer vetetted magad életed utolsó ötezer reggelén, rengeteg sírban vagy te eltemetve. rengeteg toronyban te vagy a harang, ébenfa-nyelvű körisfa-harang ki úgy szólsz mégis mint a sárgaréz, kiből ágyút soha nem tudtak önteni. ragyogsz a föld alatt gyantaillatú szirom-erdők szerzetese - bejáró remete-szerszámaid rozsdája is ragyog és te nem leszel kő sem oszladó hús soha, föld és koporsó korhad el fölötted fejtő virág hervad de tetemed to lesz. és tetemed to már, srrodnól három évgyűrűt számolok, rügyet nem hajtasz bogyót gyümölcsöt nem teremsz, úgy vagy fa mint anyag és törvény nem fog soha, hamu és •üst így nem lehetsz — egyetlen anyag — megmaradtál élsz és uralod emlékeimet. fejszéd oz égbe vagva fúród a holdban áll és siklik gyalud a szürke horizonton mely kékül s nyelve alól csillag-forgács pereg, nevelőapjával összetéveszt Jézus, de a te apád nem volt Jákob és hét gyereket nemzett téged meg ácsnak adott. ősz van. apró lángok közt sírodnál dermedek, nemsokára elkezded fűrészeddel a fagyos felhőket aprítani csupán azért hogy dolgozz mert így szoktad meg itt a földön hetvennégy éven ót. most még csak könnyed szemerkél oz ösonyagot siratod, o fát. aztán fehér fürészport szórsz hónapokon át. aztán a verejtéked mely mindig kellett s kell is majd a földnek. aztán sírodnál majd négy évgyűrűt számolok, de egyszer ez is véget ér. nem a te feltámadásod nem a te elkorhadásod - saját halálom vet majd ennek véget, addig is élsz és uralod emlékeimet. * — Gazsó Pista is azt vette feleségül, meg a Kéry Jancsi, Gál Gyula ... — Meg tavaly a Molnár Lajos . .. — Ütődöttek is a gyerekeik! — Miért lennének ütődöttek? — Azért, mert ütődöttek. . Testvérek nem házasodhatnak össze, enynyit tudhatnál! Kalita Józsi állt meg mellettük, enyhén meghajoll és lekérte Jolit. Megszorította Laci kezét, s elkomoruló arccal állt a bíró fia elé, s tette vállára a kezét. Íratlan törvény ez: ha kérik a lányt, mennie kell, különben kímuzsikáltatják a mulatságból, s mehet haza a szégyenével. Rozi, az orosz asszony beállított Istvánokhoz. A hideg pirosra csípte az orrát, arcát, klcsalta a könnyét. Nagykendőjét a nyakúba eresztette, n tűzhely fölé tartotta vörös kezét. — Beteg az ember... rosszul van... nagy beteg . es nem hagyja abba cigaretta, szí ha kell ha nem... mondom neki, ej te, Kálmán, megfojt, hagyni abba, vigye fene bagó... mt lesz velem, ha te halni meg? • — Megellett már a tehened, Rozi? — kérdezte István. — Nem — mondta Rozi. Most nem érdekelte a tehén ellése.' — Mi lesz velem, ha halnimeg Kálmán? — siránkozott. — Te, Margit, adhatnátok nekem oda gyerek ... íratnék rá földet, ház, minden, öltöztetném, mint grófi gyerek, hurkám húzni, annyit dolgozni, adjátok nekem örök Laci gyerek, adjátok, Margit... Egymás mellett földek, tesz neki hold tizenkettő... Hosszú csend. — Nem adjátok? — Egyből egyet hogyan adhatnánk, Rozi — mondta Margit jóindulatúan. — Van elég szegény a faluban, akinek talpalatnyi földje sincs, gyerekük meg annyi van, mint égen a csillag, próbálkozz, Rozi, biztosan találsz valami jőravaló gyerecskét. — Nekem kell Laci gyerek, én akarom neki jót. Szó sem lehet róla — zárta le a vitát István. Estefelé Kocsis Laci elment a körorvosékhoz megmondani, hogy adhatnak tejet. A körorvost elvitték a szomszéd faluba, egyedül volt otthon az asszony. A konyhában tett-vett. Leültette Lacit. — El is hozzák? • — Elhozhatjuk — Cigarettázik? — Igen. — Hány éves? — Tizenhét leszek. — Szeretője van-e? — kérdezte az asszony. Lacit meglepte a kérdés, érezte, hogy nagyon elpirul. Az asszony nevetett. Folytatjuk
