A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

Megnyitotta kapuját

A KOMÁROMI MÚZEUM

Kajtár József, a múzeum igazgatója üdvözli a megjelent vendégeket.

Hosszú felújító munkálatok és átalakítás után november 16-án ismét megnyitotta kapuit a Komáromi Dunamenti Múzeum. A jelentős kulturális eseményen jelen volt Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Hamza elvtárs, a Szlovák Művelődésügyi Minisztérium képviselője, dr. Klisky, a Tudományos Akadémia régészeti intézetének kiküldöttje, valamint a komáromi járás és a város politikai, társadalmi, kulturális életének vezetői.

Kajtár József múzeumigazgotó üdvözlő szavai után Fábry István eivtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke mondott ünnepi beszédet, majd a minisztérium és az akadémia kiküldöttje szólt a múzeum hivatásáról. Fábry elvtárs hangsúlyozta. a múzeum népművelési küldetését, népfelvilágosító szerepét. A múzeumnak jelenleg csupán a régészeti és történelmi osztálya nyílt meg, ezt egészíti ki a Martosi szoba népi bútorzata. Fontos feladat tehát, hogy a múzeum tovább fejlődjék és minél élőbb megnyissa kapuit a munkásmozgalmi emlékek osztályai, amelynek anyagait csak most gyűjtik össze a múzeum szakképzett és lelkes fiatal dolgozói. Fábry elvtárs annak a

reményének adott kifejezést, hogy pártunk 50. évfordulójára, jövő májusra a múzeum dolgozói ezzel a munkával is elkészülnek.

Mi is szükségesnek tartjuk hangsúlyozni e bővülés, továbbfejlődés fontosságát, örvendetes, hogy a járási szervek, a párt és a nemzeti bizottság illetékes funkcionáriusai messzemenően támogatják a múzeum továbbfejlesztését, a munkásmozgalmi dokumentumok és ereklyék összegyűjtését. Úgy véljük, hogy a múzeum gazdag gyűjteménye és Kajtár József igazgató lelkes gárdája minden támogatást megérdemel, hiszen az elmúlt két év során nemcsak holtpontról mozdították el a múzeum ügyét, de a most megnyílt osztályok kiállítási termei már rangos szakmai hozzáértésről és országos szintről tanúskodnak. Bizonyos azonban, hogy ehhez a továbbfejlődéshez, továbblépéshez az 1913-ban épült múzeum palotája már nem lesz elegendő. A járás és város vezetőinek olyan megoldást kell keresniök, amely biztosítja a szabad kibontakozást, a gazdag gyűjtemény hasznos felhasználását népművelési célokra. Komárom Szlovákia egyik legjelentősebb városa, határátkelőhely, tehát turisztikai szempontból sem lebecsülendő potenciális helyzeti energiával rendelkezik és mint ilyen föltétlenül megérdemli kulturális intézményeinek a kiépítését, a múzeum továbbfejlesztését. Ha ehhez hozzávesszük még azt a tény, hogy a környező járások egyike sem rendelkezik valamire való múzeummal, akkor a távolabbi környék népművelési szükségletét is számításba kell vennünk.

Úgy gondoljuk, hogy minderrpl most a múzeum kapunyitásánál nem szaoad megfeledkeznünk. Flazánkban a kiáliitáskultúra fokozatos emelkedése az utóbbi években egyre több embert vonz a kiállítótermekbe. Kétségtelen, hogy ennek egyik legfőbb oka az, hogy a kiállítás tematika sokszínűvé vált és a kivitelezés általában magas szinvonaiú. Ezt bizonyítják a komáromi múzeum legutóbbi kiállításai és rendezvényei. Az érdeklődök összetétele is megváltozott. A látogatók többsége ma már zömében fiatal, többségében iskolás, akik csoportosan, tanárok vezetésével keresik fel az egyes intézményeket. Köztudott ugyanis, hogy a múzeumlátogatás fokozatosan

beépül a tantervekbe, az ismeretterjesztési programokba és az egyéni művelődés szolgálatába all. A képzőművészeti kiállítások nagy száma és jelentős látogatottsága a képzőművészet iránti érdeklődés növekedéséről tanúskodik, f látogatottság növekedésben bizonyára közrejátszik olyan tényező is, hogy egyre jobban terjed a dolgozó tömegek közt a művészi tárgyak, muzeális értékek gyűjtése. Az életszínvonal emelkedésével ugyanis folyton nő az emberek lakáskultúrája és Így mind a művészeti termékek tömeges fogyasztói jelentkeznek. ízlésük formálása, irányítása a múzeum kiállításainak egyik fontos feladata.

Megnyugtató és örvendetes, hogy a komáromi múzeum vezetői, valamint az őket támogató pártós állami szervek mindezt felismerték és tettekkel válaszoltak a népművelés e modern szükségleteire.

<»i)

A Martosi szoba a falu asszonyaival

Új tartalmat a népművelésnek

Folytatás a 9. oldalról

sót, a káderképzés színvonalának emelését, a művelődés anyagi-műszaki feltételeinek megjavítását.

A kulturális-népművelő tevékenység kibontakoztatásában nem kis szerepe van az öntevékeny művészeti mozgalomnak mint a kulturális aktivizálás egyik formájának.

Az elmúlt években végbement fejlődés arra utal, hogy az öntevékeny művészeti mozgalom középpontjába a színvonalemelés kérdése és a kulturális társadalmi hatékonyság fokozása kerüL

Mindez megköveteli a műkedvelő művészeti tevékenység továbbfejlesztését szolgáló koncepció érvényesítését, vezetők és fejlett káderek képzését az öntevékeny csoportok számára, a különféle versenyekben érdekelt felek pénzügyi hozzájárulásának tisztázását, az országos rendezvények szilárd rendszerének kidolgozását, a műkedvelők munkáját irányító járási szakbizottságok aktivizálását stb.

A szabadidő-felhasználás egyik sajátos csoportját képezik a korunk életmódját tükröző szórakozási formák. Az olyan szórakoztatva aktivizáló formák, mint a turisztika és motorizmus mellett jelentős helyet foglal el a szabadidő eltöltésében a kifejezett szórakozás,

az üdülés és a kulturális élményt nyújtó pihenés. A szabadidő felhasználásának elveit és módszereit mind a mai napig nem sikerült megnyugtatóan kidolgozni, s nem kielégítő az e célt szolgáló specializált intézmények ellátottsága sem — nem felel meg á modern felfogás által támasztott követelményeknek.

A jelzett problémakör természetesen közvetlenül összefügg a felnőttek és a fiatalság szabadidejének effektiv felhasználását szolgáló intézmények hálózatának kiszélesítésével, színvonalának emelésével.

Az állami könyvtárpolitika terén a legközelebbi időszakban a könyvtárhálózat 1966 —69 közötti fejlődésének elemzéséből, a könyvtárosok 1968 decemberi első országos kongresszusán leszűrt tapasztalatokból, valamint a „Lenin és a könyvtárügy“ címen 1970. márciusában tartott, szlovákiai országos konferencia anyagából indulunk ki. Célunk a klasszikus könyvtárak modern kulturális intézményekké való átalakítása. Ez megköveteli a könyvtárhálózatnak és az információs rendszernek az integrációját. Szükségessé vált egy, a könyvtár rendszert szabályozó új törvény kiadása is, javítani kell a könyvállomány struktúráján, modernizálásra szorulnak a könyvtárépületek és a könyvtári berendezések, és kívánatos a könyvtárüggyel kapcsolatos s a rokontudományokkal összefüggő kutatások, valamint a bibliográfiai feltáró munka fejlesztése.

Nem férhet kétség ahhoz, hogy e program megvalósítása fokozott igényeket és követélményeket támaszt a népművelési dolgozókkal szemben, ami a rátermettséget, a teljesítőképességet és a politikai elkötelezettséget illeti.

E tulajdonságok ugyanis jelentős mértékben hozzájárulhatnak a kultúrpolitika jelenlegi és távlati feladatainak teljesítéséhez.

Az SZSZK Művelődési Minisztériumának komoly érdeke fűződik a népművelők szakmaipolitikai felkészítéséhez, ideológiai fejlettségének fokozásához, szakképzettségének növelséhez.

Már ebben az évben megtettük az első lépéseket egy olyan rendszer kidolgozására, mely ki tudná tölteni a kulturális dolgozók felkészültségében és továbbképzésében mutatkozó hézagokat. Erre lenne hivatott a bratislavai Népművelési Intézet Művelődési Központja, melynek törődnie kellene a különféle klubokban és tanácsadó jellegű művelődési intézményekben dolgozó népművelők és az államigazgatási szervek kulturális reszortjaiban dolgozó előadók továbbképzésével. A művelődésügyi miniszter kollégiuma jóváhagyta a rendszer alapelveit; a rendszer bevezetése az 1971. évvel kezdődik.

Számolunk azzal, hogy ezt a rendszert reszortunk más szakaszain, illetve egyéb reszortokban is bevezetik.

A kulturális-népnevelő munkával összefüggő, már fentebb vázolt aktuális kérdések egyértelműen arra utalnak, hogy közvetlenül kapcsolódnak a marxista-leninista ideológiához. A kulturális feladatok igényessége megköveteli, hogy mélyebben elgondolkozzunk munkánk tartalmán, s azokon a tanulságokon, melyek a múlttal és jövőbeli elképzeléseinkkel való szembesítésből adódnak.

JOZEF MRAVlK (Megjelent a Nové slovu 46. számában)