A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

A GOMBASZÖGI ORSZÁGOS DAL- ÉS TANCÜNNEPÉLYEN láttam őket először és nagyon megörültem, hogy közelebbről megismerkedhet­tem az érsekújváriak száztagú ope­rett-együttesének három legjobb énekesével: Halláné-Novák Mariká­val, Nagy Józseffel és Decsl Ágiká­val. Áglkáék otthonában adtunk egy­másnak találkát, s bár - riporter szokás szerint - kissé megkéstünk, az egész társaságot együtt találtuk. Meleg családi fészek, ahol azon­nal otthon érezheti magát az, akit ráadásul még szívesen Is fogadnak. Rend, ízlés, szép képek és meghitt hangulat. Hirtelen nem is tudom, hogy kivel kezdjük a beszélgetést, azután abban egyezünk meg, hogy mindenkivel egyszerre ... Miért ne? A zongoránál Marika ül és a Já­nos vitézből a francia királylány da-Hárman az érs lót játssza, Agika énekel. Nem be gyakorolt száma, ml rendeltük meg Kristálytisztán csengő ‘hangon éne kel a kis énekesnő, semmi feszé lyezettség nincs előadásában. Nen erőlködik, nem grimasrozik. Ope rett, népdal, magyar nóta váltako zik, s ha oz egyik énekes kifárad helyébe áll a másik. Kettősöket éne kelnek, azután bekapcsolódik a: éneklésbe az egész család. A hárorr gyönyörű hang pedig szóll-száll. egyre feljebb ível ünnepelve az em­beri kultúra legcsodálatosabb alko­tását, a dalt.- Az egész család muzikális I - állapítom meg, mintha szakember lennék.- Igen, ha/ránkjön az a bizonyos „ötperc", amit jókedvnek Is nevez­hetünk, és nálunk Jóval hosszabb Ideig tort, akkor az egész család operában társalog I - mondja Agika édesapja.- Melyik volt Áglka életének ed­digi legnagyobb sikere? Az édesanyja veszi át a szót:- 1964-ben Cáslavban (Pardubice mellett) rendezték meg az országos énekverseny döntőjét, Hatvannégy versenyző Indult. Aglká az első dí­jat nyerte egy szlovák és egy francia népdallal. Tizenkét éves volt akkor.- Már a trencséni elődöntőn azt hittük, hogy kiestem, Amikor mégis az első helyen végeztem, annyira a tenyerébe vájta körmeit az édes­anyám, hogy kiserkedt belőle a vér - szólt közbe Áglka.- Egyedül Ágikának tapsolt a zsűri és ez annyira megrázó volt, hogy mindnyájan sírtünk I - fejezte be a döntő lefolyását az édesanyja. De most már Marika sem állhat­ta tovább szó nélkül:- Akkor végeztem az énekszak ötödik évfolyamát, és gondolhatják, milyen boldog voltom, hogy az én diákom nyerte el az első díjat. S mit tudtunk meg Marikáról?- Tíz éve tanítok zenét és öt éve éneket az újvári zeneiskolában . . ,- Akit Marika visz fel a konzer­vatóriumba, azt biztosan felveszik. Idén is öt diákját vették fel . . ,- Tizenegy éve vagyok férjnél . . .- A férje engedi, hogy énekeljen és szerepeljen?- Igen, de csak addig, amíg ő o zenekarban van. Közben pedig Ma­rika azt is elmeséli, hogy tizenöt éve igen tevékeny Csemadok-tag.- Legszebb élménye?- Amikor Sárdy Jánossal énekel­hettem, ötször vagy hatszor...- Agiko, elmondhatná, hogyan került Pestre.- Azt hittem, hogy képtelen le­szek szlovákul megtanulni, s ezért Magyarországon próbáltam szeren­csét. Csakhogy ott - már a čáslavi győzelem után - meg sem akortak hallgatni. Azután Bottko Zsuzsa mégiscsak engedett: „Hozd Ide o hangvillátl“ Nem csúszkált a hangom és na­gyon elégedett voltam saját ma­gammal, de a vizsgáztatóm nem mondott sem át, sem bét. Nagyon leverten mentünk a szállásunkra. Másnap behívtak a Magyar Rádió­ba , Hát így sikerült! - fejezi be megkönnyebbült sóhajtással, mintha csak most fejeződött volna be a fel­vételije.- Tudom, hogy többször járt kül­földön.- Igen, felléptem már a Szovjet­unióban, Finnországban, Jugoszláviá­ban, Ausztriában, Nyugat-Német­­országban és Belgiumban. Mivel az iskolában nem ment a matematika, azért nem mentem el Japánba, meg azután a repülőgéptől Is betegesen félek . . . Pedig a huszonöt kijelölt énekes közül egyedül én voltam o biztosan induló. De hát a tanár úr kérlelhetetlen volt. Ugyanezért nem mehettem el Becsbe sem most, ahol a Stabat mater szólóját énekeltem volna a pesti leánykarra!. Tavaly Olaszországba kellett volna men­nünk, de a határról visszaküldték bennünket a tífuszjárvány miatt. Pe­dig akkor már két éve tanultam szorgalmasan olaszul...- Es Nagy József csak szerényen hallgatni fog?- Hölgyek előnyben! - mosolyog és rámkacsint.- A legkedvesebb operett-partne­rom! - vágja ki Marika.- Vele éneklek a legszívesebben! - kiáltja Ágika.- Még a végén összevesznek raj­tad - nevet Agika papája. - De igazán ideje lenne, hogy már te Is mondjál magadról valamit, ha már egyszer Gombaszögön kiszemelt magának a Hót szerkesztője.- Életrajzot akarnak? Én igazán nem beszélhetek nagy sikerekről, én még más világban születtem, 1925- ben. Parasztcsaládból származom és édesapám halála után még az is probléma volt nálunk, hogy egyál-Ha Apponyi Albeit qtóf, Mciqyaroiwáq hajdani l»il|uwminis/loro voh'lloniil foláhrcdna öroSc álmából, aligha ismerne* m«*q ábarhardi kastélyát. A kostoly falait, homlokzatot inog javították, léiméiben, amrlyok egykor Magyarorszag fodrainak kényelmet szolgáltok, kH lames meleg uralkodik, butomitdk kicserélődött. S a park, a gróf büszkesége? Soha annyi világ, disrbokor nőm volt még itt, valószínűleg az lenne a véleménye, bogy ügye; a kertész. kertésztanoncokat. Ez a tény üdvös hatással van a tanításra és más előnyök is származnak belőle. Éberhardon ugyanis képesített taná.l kar működik, az iskola jól fel van szerelve, a diákok tanulmányaik befejeztével érettségit szerezhetnek. Ahelyett, hogy felsorolnánk azokat az, ága­zatokat, melyekben a diákok képesítést szerez­nek, többet mond az a tény, hogy az Iskola — elsősorban a nyugat-szlovaktal kerület me­zőgazdasági üzemel részére képez ki virág- és gyümölcskertészeket. Maga az iskola körül van véve virág- és gyümölcskertekkel és ez lehe­tővé teszi, hogy a tanulók közvetlen kapcso-Az Igazság az, hogy a park bokrain, dísznö­vényein kertészlányok és fiúk százai dolgoznak. Éberhardon már 1922 óta fo­lyik a kertész-kiképzés. Szlovákia egyet­len kertészeti Iskolájában a kertészek ez­reit nevelték már fel. Ma már elmond­hatjuk, hogy szinte az egész köztársaság kerté­szetét a „kezükben tartják“. Sőt külföldön Is találunk Éberhardon végzett szakembereket. Az éberhardi kastély és környéke koraőszt hangulatban fogad bennünket. A parkban sok az örökzöld fa és bokor. Üdezölű növények pompáznak az üvegházakban. Eleven itt a kapcsolat az elmélet és a gya­korlat között. 19Ü8 végéig még műszaki közép­iskola működött az épületben, de a pöstyéni. k’srtészlskola épületének befejezése után az éberhardi Iskola új feladatokat vállalt. Itt össz­pontosították a malackai és a nagytapolcsányl hét 6

Next

/
Thumbnails
Contents