A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
/ ■ >■■■■- >>■ újváriak közül $ talon inasnok mehessek. Újvári születésű vagyok, s bár az édesanyám szlovák származású, én mindig magyarnak vallottam magam. 1943-ban mentem tanoncnak. Mielőtt berukkoltam volna, már vezetőségi tagja Decsi Agiko és Nagy Jóitef Gombaszögön is együtt énekeltek voltam a Csemadok helyi szervezetének. A berukkoiásom előtt iratkoztam be a zeneiskolába is. A katonaidőmet bányában töltöttem, s rengeteget dolgoztam, mert keresni akartam. Ott egy időre elveszítettem a hangomat Is, akkor nagyon megijedtem. Szerencsére a baj nem bizonyult tartósnak. S ezzel talán el is mondtam mindent. Ha kevésnek tartja, kérdezzen. Úgy talán majd jobban megy.- Mikor szerepelt először?- Már óvodás koromban szerepeltem, s a negyedik elemiben újra felfigyeltek a hangomra. Ketten voltunk jó énekesek az iskolában. Egy magyarországi kamarakórus vezetője meghallgatott és megdicsért bennünket:- Fiúk, én nem akarlak rászedni benneteket, de ha feljönnétek Pestre, igaz, hogy nagyon sokat kellene tanulni, nagy énekes lehetne belőletek. A másik fiút finanszírozta a Clkta (a Bafa magyarországi leányvállalata), s ő azután énekelt Is. A háború alatt Nyugaton maradt, kiment Kanadába, Ott énekel. Én cukrász maradtam .,,- Mit érez, ha profit lát?- Néha arra gondolok, hogy én talán jobban énekelnék nála. D« hát az én akkori körülményeim. Ha jó kezekbe kerültem volna ... De nem volt pénz az Iskoláztatásomra - hangja megcsuklik, s hogy ezt észre ne vegyem, szójához emeli poharát.- És egy kedves élmény?- Nagyban csaptam a szelet egy édes kislánynak .,.- Szebb volt nálam? - huncutkodik Ágika.- Az mór felnőtt volt — hárítja el a feleletet Nagy József és folytatja: — A Cigányban játszottam, s az a bizonyos kislány is ott volt a nézőtéren, utána megkérdezett: Jóska, mondja csak, ezt úgy játszotta, ahogyan az író irta?.., Mire én: Az író így írta, tehát így kellett megjátszanom. Mire ő: Akkor én kiábrándultam magából, de már... megbocsájtottam. Nevetünk. De az asszonyok kíváncsiskodnak:- és mi lett azzal a bizonyos kislánnyal? Jóska kétfelé törüli a bajszát, ránkvillantja fekete szemét:- Átpártolt valaki máshoz ... Azt sem tudom, él-e ,,.- Maga nős?- Hat éve már. Két fiam van: Csaba és Árpád. A feleségemmel egy műhelyben dolgozunk. Holnap majd megismerkednek vele is.- Marika előbb azt mondta magáról, hogy már tizenegy éve van férjnél. Ideális asszony lehet, mert nagyon keveset beszél... Még alig mondott valamit.- Jöjjenek el a zeneiskolába, az én munkahelyemre. Ismerjenek meg ottl A többiek nógatására mégis beszélni kezd:- Mehettem volna Pozsonyba, az operettszínhózba, mehettem volna Nyugat-Németországba is, valahogy mégis ittragadtam. Ha félprofi színház, operettszinház alakulna Itt Újvárott, mindent vállalnék. S ennek ellenére Is azt kell mondanom, hogy nagyon szeretem a szakmámat, nem bántam meg semmit. Pedig még csak szünetem sincsen. A tanítványaim folyton járnak utánam, amikor felvételi vizsgára készítem fel őket és fél napokat gyakorolok velük.- Én Is mlndent-mlndent Marikának köszönhetek! - mondja Ágika és megöleli volt tanárnőjét.- És baba van?- Csak egy kisfiú, Pityuka. Többre nem érek rá ... Szaladt az óra mutatója, de csak tartóztattak bennünket. Valaki újra a zongora mellé ült, megszólalt Nolle doktor kezében Is a hegedű ... Mivel búcsúzzunk tólük? Talán azzal, hogy egyáltalán nem búcsúzunk, csak sok sikert kívánunk mindhármuknak. NAGY LASZLC ENDRE latra tegyenek szett a környékbeli szövetkeze tekkel. A kapcsolat kölcsönös, gyakran a szövetkezeti tagok látogatnak el az iskolába, hiszen tanulni sosem szégyen, még a flatalabbaktól sem. S Éberhardon lehet mit tanulni, akár a zöldségtermesztés, akár a gyümölcstolepltés vagy a virágkertészet terén. Minden esztendőben elméletileg ős gyakorlatilag jól felkészült végzett növendékek kerülnek ki az iskolából. Persze akadnak néhányon, akik idővel búcsút mondanak szakmájuknak, ám a végzettek többsége számára az iskola kitűnő tanulási, művelődési lehetőségeket biztosit. Maga az életre való felkészítés az iskolában szinte tökéletes, tapasztalatszerzésre mind idehaza, mind külföldön több lehetőség kínálkozik. Talajka Emil mérnökkel az Iskola jövőjéről beszélgetünk. A távlati tervek szerint ez lesz Szlovákia legnagyobb kertész szakmunkásképző Iskolája, de befogadóképessége már rég nem elégséges. Az iskola Iránti érdeklődés egyre nő. A diákokat gyakran nem tudják hol elhelyezni. Százhatvan diák az idén Is kénytelen Pozsonylvánkán lakni. Ez természetesen csak ideiglenes megoldás. Éberhardon „addig verik a vasat, amíg forró“. Nehézségeiket ismerik már a felettes szervek, sőt mago a szlovák Oktatásügyi Minisztérium is. Ismeretes dolog, hogy szakemberekie egyre nagyobb szükség van, az Iskola befogadóképessége viszont kicsi. Amikor a kastély restaurálását befejezték, arról kezdtek beszélni, hogy új épületre lesz szükségük. Sőt nemcsak beszéltek róla. Hivatalról hivatalra jártak, kérvényeket Írtak, megindokolták... Az Oktatásügyi Minisztérium az új iskolaépület felépítését Jóváhagyta — 24 milliós korona beruházással. A döntés helyességében nem kőtelke dünk, csakhogy —- a hivatal az hivatal. Az említett minisztérium ötödik ügyosztálya hallani sem akar az építkezésről. Gazdasági okokból természetesen. Így aztán az éberhardl új Iskola építését jóvá is hagyták, nem is. Az egyik ügyosztály ugyanis jóváhagyta, a másik elutasította. Az Iskola vezetői azonban optimisták, továbbra is reinőnykednek. Azt mondják, legalább több idejük marad a tervrajzok elkészítésére. Noha annak Jobban örülnének, ha már az új Iskola falait építhetnék. Hiszen új tantermekre, de elsősorban új internátusokra van szükségük... Hazánkban a kertészet nagy minőségi változásokon ment át. A gyümölcskertészet sem az, ami volt, a nagy területeken való gazdálkodás új képzett szakembereket igényel. Ma már a legkisebb mezőgazdasági üzemben is, .ha tehetik, mérnököket alkalmaznak. Miért ne tehetnék ugyanezt a szövetkezeti kertészetekben és gyümölcsösökben? Hiszen itt gyakran még nagyobb értékeket termelnek. Ennek ellenére az efsz-ben kevesebb a kertészeti szakember, mint amennýlre szükség lenne. Az éberhardl Iskola végzett növendékeit is Inkább a kommunális üzemek, üdülőközpontok kertészeteiben találjuk meg, mint a szövetkezetekben. Ez azzal is magyarázható, hogy a szövetkezetek nem szívesen küldik fiataljaikat az említett iskolákba, mivel tandíjat kell fizetni. Mostanában viszont bizonyos változás várható ezen a téren, a tandíjat a mezőgazdasági szövetségek fizetik majd, ám ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillantásra látszik. A kertész-tanoncok ugyanis bizonyos fokig „dlszkriminálva“ érezhetik magukat, a zsebpénzük kevés s az étkezésre is kisebb összeget kapnak, mint más ipari tanulók. Miért van ez a különbség? A mezőgazdasági tanoncokat egyéb ágazatokban az állami költségvetésből támogatják, a kertészeket nem, A ml véleményünk szerint viszont a kertész-szakma legalább annyira fontos, mint például a növénytermesztő vagy a gépesítő. Sőt, néhány helyen még fontosabb ... E. P.
