A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

legkisebb arónyszámot Görögország szolgáltatja, 1,1 százalékkal, a legmagasabb Izland szigetén, 30 százalékkal.

A csecsemőhalandóság Afrika és Ázsia, valamint Dél-Amerika egyes országaiban akkora, hogy minden tizedik világra jött gyermek még 1 éves korának elérése előtt meghal. A legkedvezőbb arányt Svédország éri el: 1967-ben itt 1000 éíveszülelésre csak 12,9 csecsemőhalál juiott. Hollandiában ugyanez az arányszám 1969-ben 13,1 ezrelék

volt. Finnországban tavaly 13,9.

A nők tovább élhetnek, hosszabb életre számíthatnak, mint a férfiak. 125 ország tanulmányozása alapján az ENSZ statisztikusai azt mondják, hogy a megvizsgált országok közül 41-ben a nőknek átlagosan megvan az esélyük arra, hogy elérik a 70 éves kort. A férfiak csupán öt országban reménykedhetnek abban, hogy átlagosan a 70 évig eljutnak. Még magosabb átlagéletkor elérése lehetséges Ukrajnában, Franciaországban, Norvégiában - itt kerek 75 év ez. A már említett svéd és holland nők után, akik 76 és fél évre számíthatnak átlagban, az izlandi asszonyok következnek, 76,2 esztendő jut átlagosan egyre-egyre . ..

Az ENSZ demográfiai évkönyve foglalkozik a halálozások statisztikájával is. Újra bebizonyította - ha kellett egyáltalán továböi bizonyíték I -, hogy a szívbetegség és a rák okozza a legtöbb halálesetet az iparilag fejlett országokban. A fejlődő országokban az öregkori bajokat jelölik meg a legfőbb haláloknak. Néhány oélda: Japánban, Portugáliában és Bulgáriában az agyi és vérkeringési betegségeket jelölik meg a legtöbb áldozatot szedő károkként, az Egyesült Arab Köztársaságban, Costa Ricában és Kolumbiában viszont a gyomor- és bélbeteg- 5égekel. 80 országból 26-ban a szívroham viszi el a legtöbb embert, 14 máA országban a rák a leggyakoribb halálok.

Az ENSZ évkönyvével kapcsolatban Genfben értésre adják, hogy a közölt számok, arányok, mutatók hivatalos adatok, amelyeket az ENSZ statisztikai irodája ugyancsak hivatalos közlésekből merített.

A dei-amerikai indiánok végtelen nyomora és elmaradottsága is hozzájárult pusztulásukhoz.

Myolcvan éves volt, halálával mégis meglepte a világot. Eltávozott a második világháború nagy négyes személyiségének utolsó alakja. Roosevelt, Sztálin, Churchill után De Gaulle is halott történelmi személyiség lett, halott, amely még hosszú évtizedekig hatni fog Európa és a világ politikájának alakulására, hiszen a második világháború után történt elrendezés ma is élő valóság és a világbéke érdé kében valóság kell hogy maradjon a jövőben is.

Az agg politikus kastélyának magányában nem tudta befej.ezni „A reménység emlékiratai“ című visszaemlékezéseit. A világ ezzel is veszített, a történészek munkája megnehezül. Olyan szemtanú távozott, aki nemcsak csendes szemlélője volt a huszadik század nagy történelmi eseményeinek, hanem cselekvő, alkotó résztvevője is, az események egyik nagy formálója.

Charles de Gaulle 1890. november 22-én Ltlle-ben született, nagypolgári családban. A Saint Cyr-i katonai akadémián tanult Az első világháborúban százados lett, kétszer megsebesült a németekkel vívott harcban, majd Verdunuéi fogságba esett, ötször kísérelt meg szökést, sikertelenül; így német büntetőtáborban érte mag az első világháború végét.

A huszas évek élőjén visszakerült a Saint Cyr-i akadémiára hadtörténeti professzorként;

lernenden és visszavonult vidéki birtokára.

De Gaulle, akinek koncepcióját az a gondolat uralta, hogy Franciaországnak vissza keil szőröznie- korábbi nagyhatalmi pozícióját, nem véglege.’ju hagyta ott a politikai pályát, nem mondott le céljairól, csupán az alkalmas időpontot várta, hogy visszatérhessen a hatalomba, 1958 májusában eljött ez az Időpont: De Gaulle újra átvette -a vezetést. Az ország súlyos helyzetben volt,

radt. Ekkor mondott le másodszor elnöki tisztéről, és most már végérvényesen visszavonult birtokára, Golombey-les-deux- Eglises-be; on már csak »jrolék- Ir-jtalnak megírásával foglalatoskodott.

De Gaulle világhírnevét, politikai. tekintélyét legfőképp Franciaország külkapcsola tatnak átrendezésével szerezte. Az »asztalén algériai háború befejezésével, a gyarmatok függetlenséginek megadásával érőt és energiát

A tábornok

1924-ben a rajnai francia hadsereghez, később pedig egy szíriai egységhez vezénylik. 1937-beu ezredesi rangban •ezredparancsnok lett, majd a 4. páncélos hadosztály parancsnoka. Páncélosai val 1940. május 1-én Lyonnál visszavert egy német támadást, ezután léptették elő tábornokká, majd Párizsba rendelték, ahol hadügyi államtitkárrá nevezték ki. De ebben a tisztében a német csapatok előrenyomulása miatt már alig tehetett valamit, a francia front összeomlott, Pétainék kapitulálták.

De Gaulle államférfiúi pályája ekkor kezdődött: a londoni emigrációban vezetésével alakult meg a Szabad Franciaország mozgalom, amelyet — három évvel később, Észak-Afrika felszabadítása után — a Francia Nemzeti Felszabadítás! Bizottság megalakítása követett Algírban. De Gaulle 1944. augusztus 25-én, mint e bizottság vezetője vonult be Párizsba, ebből a bizottságból alakult a felszabadult Franciaország első, ideiglenes kormánya.

Ennek ellenére az angol és az amerikai kormány mellőzte a tábornokot, nem isnverte el kormányát; erre csak azután került sor, hogy 1944 decemberében Moszkvában megkötötték a Szovjetu. :ó et, Franciaország szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződését, amelyet Sztálin és De Gaulle írt alá.

A felszabadított Franc,.(ország ban 1945. október 21-én tartottál-: meg <i háború utáni első parin metľ:i választásokat. Az új nemzetgyiílés megerősítette De Gaulle-! kormány- és államfői tisztében. Kormányzása azonban rövid ideig tartott: miután nem kapta meg , teljhatalmat, 194ö elején

Algériában háború dúlt, ,a szabadságszerető algériai népet nem sikerült leverni, bármilyen brutális eszközökhöz Is folyamodtak a koloniallsták: a legszélsőségesebb erők, az őket támogató tábornokok mind mélyebb válságba vitték Franciaországot. De Gaulle-nak -- a gyarmatokon és az anyaországban mindenütt feltörő indulatok hatására — fel

k.ollett ismernie, hogy ezen tz úton nem valósíthatja meg elképzeléseit, S miután 1958. december 21-én köztársasági elnökké választották és megkapta a teljhatalmat, ennek a felismerésnek a gyakorlatban is érvényt szerzett. Így persze szembekerült gyarmatosító tiszttársaival: 1961- ben a lázadó tábornokok még puccsot is megkíséreltek ellene, de az elnök nem ingadozott és elfojtotta a lázadást. A függetlenség megadásával befejeződött az algériai háború, rendeződött az afrikai gyarmatok helyzete De Gaulle döntéseit a francia nép nagy többsége népszavazáson is szentesítette.

De Gaulle ezután új alkotmányt' dolgoztatott kí, s ezzel megteremtette az V. Köztársaságot. Bevezette a népszavazások rendszerét, korlátozott a népképviseletek, köztük a parlament szerepét. Fokozatosan kialakította az elnöki egyeduralom rendszerét. Szociálpolitikájában nem jutott soha túl az ígéreteken, miközben a monopóliumokat igen jelentős állami támogatásban részesítette. Ez a politika vezetett az emlékezetes lSCö. májusi eseményekhez, az általános sztrájkhoz, amelyben De GauU hely Mtikája lényegében már végzetes vereséget szenvedett. Az 1989. április 27-én a közigazgatás reformjáról1 ta tott népszavazáson is alulma

nyert az ország fejlesztése számára. A háború terhétől meg szaBadult Franciaországot mindenekelőtt az amerikai függőség alól igyekezett kivonni A realitások iránti érzéke és a nagyvoralúság jellemezte viszonyát a szocialista országokhoz. A nyugati hatalmak közül De Gaulle Franciaországé normallzálta e’sőnek politikai kapcsolatait a szocialista országokal. D’3 Gaulle volt az a nyugati államférfi, aki elsőnek szegült szembe a hidegháborús propagandával, azzal a nézettel, hogy a Szovjetunió fenyegeti a nyugati világot. 1964- Lon Franciaország elismerte a Kínai Népköztársaságot Is, rendezte diplomáciai kapcsolatait az európai szocialista országokkal. Elsőnek nyilatkozott az Odera— Neisse határ elismerésének szükségességéről. Az 1966-os moszkvai látogatásakor új alapokra helyezték Franciaország és a Szovjetunió kapcsolatait. Da Gaulle francia nagyhatalmi politikát hirdetett, társadalmi céljai nem a mieink, nem a francia munkásosztályéi. Ez azonban nem akadályoz meg bennünket, hogy őszintén nagyra becsüljük érdemeit az antifasiszta harcokban és az 1960-as évek nemzetközi politikájában. Ezért a szocialista országok méltán pozitívan értékelik történ*3lmi szerepét.

A tábornokot a világ-nyilvánosság kizárásával, a hadsereg képviselőinek jelenlétében helyezték birtokán örök nyugalomra. A végrendelkezésében döntött így, hogy ezzel is jele-ze a világnak: katona volt elsősorban és francia, de nemcsak Franciaország köszönhet sokat neki, hanem a békében élő európai nemzetek is.