A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

A szovjet tudomány újabb sikere Kevés űresemény és tudományos műszaki újdonság váltott ki olyan hatalmas érdeklődést a Szovjetunióban és a világon, mint a Luna— 17 automatikus állomás által a Holdra szállított és ott működésben kipróbált szerkezet, a Holdjáró-1. Milyen is valójában ez az „égiszekét"? A Holdjáró-1 első példá­nya prototípusa a szomszédos égitesten és majdan ese'tleg a nap­rendszerünk más bolygóin közlekedő és eközben tudományos ada­tokat gyűjtő, az adatokat a Földre továbbitó mozgó-laboiatóriumok­­nak. A Holdjáimű azonban lehetővé teszi a majdani űrhajósok „uta­zásait" is a különböző égitesteken, valamint a megLgyelőállomások, illetve a küönböző űrhajók, automatikus szerkezetek számára szük­séges hajtóanyagok szállítását is az égitest felszínén. A Holdautó nyolc kereke mind külön meghajtható, űthordó alvázra van felfüg­gesztve. Ugyancsak erre szerelték azt a rúgás szerkezetet, lökésgát­lót, amely a talajegyenetlenséget fogja fel, s itt található a hajtómű és az áttételi szerkezet is. Az egyik legnagyobb technikai probléma az önhordó alváz ki­alakítása volt. A lehető legkönnyebbre kellett méretezni, hiszen min­den deka súlynak az űrbe, majd a Holdra juttatása nagyon sok haj­tóanyagot igényel. Mégis nagy teherbírásúnak kell lennie, önsúlyá­nak a teherhordó képességhez való aránya sokszorosa a földi jár­művekének. Mindemellett a megbízhatóság, tartósság és tugamas­­ság is fontos követelmény, hiszen légüres térben és rendkívül szél­sőséges hőmérséklet-ingadozások közepette kell kiállnia a próbát. A szovjet tudósok szerint a kísérletezés idején sok híve volt annak, hogy lánctalpas megoldást alkalmazzanak, de komolyan vitatták a lépegető, sőt a szökellő mozgást is. Végül is a kerekes kiképzésnél maradtak, mint a legmegbízhatóbbnál és a leghatékonyabbnál. A gyakorlat igazolta a szovjet emberek számításait és a földön végzett próbákat. Az egész világ tudományos fejlődése és az űrku­tatás szempontjából felbecsülhetetlen jelentésű kísérletet ismétel­ten emberi élet veszélyeztetése nélkül és viszonylag a legkisebb anyagi befektetéssel végezték el. Érthető tehát az az elragadtatás, amellyel világszerte beszélnek a szovjet tudomány új sikeréről. ^ November 17-én ismételten megtartották a Nemzetközi Diáknapot. Ebbüi az alkalomból Prágában a November 17-e kaszárnyában megko­szorúzták a fasizmus áldozatául esett diákok emlékművét. A koszorúzá­son jelen voltak Evžen Erban, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke, A. Cervinka miniszterelnök-helyettes, dr. Ján Nemec és Karel Lobi miniszterek. Bohuslav Chúoupek, Csehszlovákia moszk­vai nagykövete Lud­­vlk Svoboda köztár­sasági elnök megbí­zásából átadta a vietnami nagykövet­nek azt a gyógyszer­­készletet, amelyet azon a 25 000 rubelen vásároltak a Szovjet­unióban, amit Ludvík Svoboda mint Nem­zetközi Lenin-Békedí­­jat kapott 1970 ápri­lisában. LEKGYEL—NYUGATNÉMET SZERZŐDÉS Történelmi jelentőségű az a megállapodás, amelyet Stefan Jed­­rlchowski lengyel és Walter Scheel nyugatnémet külügyminisz­ter látott el kézjegyével Varsóban, a Foksal utcai palota dísztermé­ben. Több mint harminc éves el­lentétnek és ellenségeskedésnek vetett véget — de ha történelmet tekintjük évszázadokról is beszél­hetnénk — a szerződés parafáié sa. Tudjuk, hogy az NDK és Len­gyelország már 1930-ben rendezte államközi kapcsolatait, de az NSZK-val erre csak most kerül­hetett sor. A Varsóban parafáit egyezmény új távlatokat nyit nem­csak a két ország, hanem az euró­pai államok békés együttélése és együttműködése előtt is. A lengyel —nyugatnémet szerződés politikai jelentőségén kívül erkölcsileg is fontos esemény, hiszen Lengyelor­szág volt a hitleri Németország első háborús áldozata, ezt a né­pet érte a Szovjetunió lakosságán kívül a legnagyobb veszteség az irtóhadjáratban, ez az ország szenvedett legtovább a náci iga Platt valamennyi európai állam közül. A szovjet—nyugatnémet megálla­podás után eß a szerződés tovább! jelentős lépés az európai béke és biztonság megszilárdítása te­rén a második világháború után még le nem zárt politikai kérdé sek végleges rendezés felé. Re­mélhetjük, hogy a lengyel—nyu­gatnémet megállapodás után sor kerül Csehszlovákia és a Német Szüvetségí Köztársaság viszonyá­nak végleges rendezésére, a még vitás kérdések megoldására is Hazánk képviselői a nemzetközi fórumokon nem egyszer hangsú­lyozták, hegy szükségesnek és ha­laszthatatlannak tartják az európai béke és biztonság szempontjából Csehszlovákia és a Német Szövet­ségi Köztársaság viszonyának bé­kés rendezését.

Next

/
Thumbnails
Contents