A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
ENGELS FRIGYES születésének 150. évfordulójára riedrich Engels 1820-ban szü- I letett Barmen városában. L Atyja gyáros. 1838-ban csaj ládi körülmények folytán kénytelen volt gimnáziumi tanulmányait félbeszakítani és segédi állást vállalt egy brémai kereskedelmi cégnél. A kereskedelemmel való foglalkozás nem akadályozhatta meg Engelst abban, hogy tudományos és politikai képzettségét fejlessze. Már gimnazista korában meggyűlölte az önkényuralmat és a hivatalnoki önkényt. Filozófiai tanulmányai tovább vezették. Akkoriban a német filozófiában Hegel tanítása volt az uralkodó, és Engels Hegel követője volt. Maga Hegel ugyan az abszolutista porosz állam tisztviselője volt, amelynek szolgálatában állt, mint a berlini egyetem tanára, de Hegel tanítása forradalmi volt. Hegel hite az emberi értelemben és annak jogaiban és a hegeli filozófiának alapfeltétele, hogy a világ állandó változási és fejlődési folyamatban van, a berlini filozófus ama tanitványai, akik nem akartak a valósággal megbékélni, arra a gondolatra vezették, hogy a valósággal való harc is, a fennálló igazságtalanság és uralkodó rossz ellen Való harc is az örök fejlődés világtörvényében gyökerezik. Ha minden fejlődik, ha az Intézmények sorsa az, hogy más intézmények váltsák fel őket — miért tartson akkor örökké a porosz király vagy a cár önkényuralma, a burzsoázia uralma a nép felett. Hegel filozófiája a szellem és az eszmék fejlődéséről beszélt, idealista filozófia volt. A szellem fejlődéséből vezette le a természet, az ember és az emberi társadalmi viszonyok fejlődését. Marx és Engels, akik elfogadták Hegel gondolatát az örök fejlődési folyamatról, elvetették az előre elfogadott idealista szemléletet; az életet figyelve felismerték, hogy nem a szellem fejlődése magyarázza a természet fejlődését, hanem ellenkezőleg, a szellem a természetben, 9Z anyagban leli magyarázatát. Hegellel és a többi hegelianussal ellentétben Marx és Engels materialisták voltak. A világot és az emberiséget materialista szempontból nézték, és azt látták, hogy miként az öszszes természeti jelenségek alapját "" anyagi okok képezik, úgy az emberi társadalom fejlődését is az anyagi, a termelőerők fejlődése határozza meg. Engels Frigyes a munkásosztály vezére és tanítója, aki Marx Károllyal együttműködve megalkotta a marxista tanítást, a tudományos szocializmus elméletét, a dialektikus és a történelmi materializmus filozófiáját. Hogyan kell alkalmazni a történelmi materializmus elméletét a társadalmi fejlődés történetére, annak mesteri példája Engels „A család, a magántulajdon és az állam eredete“ című könyve. Engels ebben feltárja a család, a nemzetség, a magántulajdon, az osztályok és az állam eredetének forrásait, kimutatja fejlődésük törvényszerűségét és függőségüket az anyagi termelési módtól, megokolja annak elkerülhetetlenségét, hogy az egyik társadalmi formát másik társadalmi forma váltsa fel. Lenin Engels e munkáját úgy jellemezte, mint a modern szocializmus egyik alapvető művét. A tudományos szocializmus további fontos műve Engelsnek „A lakáskérdéshez“ című munkája. Engels ebben a lakáskérdés megoldásának proudhonista tervezetét bírálja. Bírálata kapitalista rendszer elleni vádirat. Engels a proudonistákkal és más szociálreformátorokkal szemben hangsúlyozta, hogy a kapitalizmusban lehetetlen a lakáskérdés megoldása. Itt veti fel a város és a falu közötti ellentét megszüntetésének kérdését és bebizonyítja, hogy ez csak a szocialista társadalom viszonyai között lehetséges. Engels tanulmányozta azokat az ideológiai fogyatékosságokat, amelyek a chartista mozgalmat jellemezték. A chartisták ugyanis utópista módon arról álmodoztak, hogy a tőkések majd önként lemondanak a hatalomról. (A chartizmus angol munkásmozgalom volt a 19. század első felében). Ennek az időnek az eredménye volt a „Vázlatok a politikai gazdaságtan kritikájához“, amelyet Marx a gazdasági kategóriák zseniális vázlatos kritikájának nevezett. Engels 1844-ben Párizsban találkozott Marxszal, e találkozással megpecsételődött a két nagy gondolkodó mély és megható barátsága, amely azon alapult, hogy közös eszméket vallottak és közös gyakorlati harcot vívtak a munkásosztálynak a tőkés rabságból való felszabadításáért. 1844 és 1846 folyamán közösen írt munkáikban, „A német ideológiában“ és a „Szent családban“ kritikailag átértékelték Hegel, Feuerbach és követőik akkoriban uralkodó filozófiai nézeteit s kidolgozták a dialektikus és történelmi materializmus alapjait. Egyidejűleg szerteágazó gyakorlati munkát fejtettek ki a Kommunisták Szövetsége megszervezése terén, amely később a proletariátus forradalmi pártjává fejlődött. 1847-ben Engels A kommunizmus alapelvei címmel megírja a szövetség programtervezetét és ennek alapján készül el utóbb A Kommunista kiáltvány. Ezzel megszületett a marxi elmélet, a munkásosztály tudományos világnézete. A proletariátus elméleti propagandájában és a demokratikus erők tömörítésében nagy szerepe volt Engels tevékenységének. Az 1848—49-i németországi események során Engels átesett a tűzkeresztségen: fegyveres harcban vett részt a forradalmi erők oldalán. A forradalom leverése után az utolsó forradalmi osztagokkal hagyta el hazáját. Az emigráció éveiben „A német parasztháború“ s a „Forradalom és ellenforradalom Németországban“ című munkáiban általánosította a német forradalom tapasztalatait. Rámutatott árrá, hogy a parasztság a proletariátus szövetségese s leleplezte a burzsoázia árulását. Marx után Engels is Angliában telepedett le. Tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban, az első Internacionálé létrehozásában, a kispolgári opportunista' és anarchista ' nézetek elleni harcban. Ettől az időtől fogva négy évtizeden át minden módon segítette Marxot A tőke megírásában, sőt a második és a harmadik kötetet — hatalmas kutató munkát végezve — nagy barátjának halála után ő maga adta ki. Míg Marxot A tőkének a megírása foglalta le, Engels továbbra is a dialektikus és történelmi materializmus filozófiájának sokoldalú megalapozásán munkálkodott. Óriási mértékben hozzájárult a marxizmus filozófiájának megalapozásához. Idevágó munkái, mint például a Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása, Az Anti-Dühring, A család, a magántulajdon és az állam eredete stb. mindmáig klasszikus meghatározói a marxista filozófia lényegének és jelentőségének. Különösen nagy érdeme Engelsnek, hogy alkalmazta a dialektikus materializmus tételeit a természettudományra. Az 1848-as forradalom, amely először Franciaországban tört ki, majd pedig Nyugat-Európa más országaira is kiterjedt, Marxot és Engelst visszavitte hazájába. A Kölnben megjelenő demokratikus Neue Rheinische Zeitungot vezették. A két barát lelke volt a poroszországi forradalmi demokratikus törekvéseknek. A végsőkig védelmezték a nép és a szabadság érdekeit a reakció erőivel szemben. Tudvalevő, hogy az utóbbiak győztek. A forradalmi lapokat betiltották. Engels részt vett a nép fegyveres felkelésében. Három csatában küzdött a szabadságért, és miután a felkelők vereséget szenvedtek, Svájcon keresztül Londonba menekült Ide költözött Marx is. Engels nemsokára újra alkalmazottja, később pedig részvényese lett annak a manchesteri kereskedelmi vállalatnak, amelynél a negyvenes években dolgozott. 1870-ig Manchestemen élt. Marx pedig Londonban, ami nem akadályozta őket abban, hogy a legélénkebb szellemi érintkezésben álljanak egymással: majdnem naponta leveleztek. E levelek során a barátok kicserélték nézeteiket és ismereteiket és közösen folytatták a tudományos szocializmus elméletének kidolgozását. Az 1848—49-i forradalmak veresége után Marx és Engels nemcsak tudománnyal foglalkoztak. Marx 1864-ben megalapította és egy évtizeden át vezette a „Nemzetközi munkásszövetséget“. Engels is élénken részt vett a szövetség munkájában. A nemzetközi munkásszövetség tevékenysége, amely az egész világ proletár mozgalmára kiterjedt, óriási jelentőségű volt a munkásmozgalom fejlődésében. De a nemzetközi munkásszövetség feloszlása után [a hetvenes években) sem szűnt meg Marxnak és Engelsnek mint a munkásosztály egyesítőjének szerepe. Ellenkezőleg, jelentőségük állandóan növekedett, mert maga a mozgalom is szüntelenül nőtt. Marx halála után Engels töltötte be az európai szocialisták tanácsadója és vezetője szerepét. A mozgalom merített tudásának és tapasztalatainak gazdag kincsestárából. Marx és Engels korában az emberek még annak a gondolatától is irtóztak, hogy a munkások mint önálló társadalmi erő léphetnek fel. Más részről sok olyan utópista gondolkodó tevékenyhetett, akik azt gondolták, hogy csak meg kell győzni a hatalom urait és az uralkodó osztályokat a fennálló társadalmi rendszer igazságtalanságairól és akkor könnyű lesz megteremteni a földön az általános jólétet, A munkásosztály fejlődésétől való általános félelemmel ellentétben Marx és Engels minden reményüket a munkásosztály folytonos növekedéséhez fűzték. Mennél több az ipari munkás, annál nagyobb a proletariátusnak, mint forradalmi osztálynak az ereje, annál tehetségesebb a szocialista forradalom. Engels érdemeit néhány szóban is összefoglalhatjuk: önmegismerésre és öntudatra nevelte a munkásosztályt és az ábrándozások helyébe a tudományt állította. Hamar Kálmán
