A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
darab, az üklük meg mint a pöröly. Akaratlanul is félrehúzódott előlük az ember: jobb'nem találkozni velük. Kocsis Péter továbbra is megmaradt törvénybírónak A községi bíró helyett újat neveztek ki: Kalita Ádámot. Negyven hold földje meg nagy legény fia volt, aki büszkeségében annyira feszített, hogy majd hanyatt esett. Nyakigláb termete kissé hajlott volt, nagy, horgas orra csipetnyi bajsza fölé hajolt, és örökké pislogott az apró disznó.szemével. mint akire alaposan ráijesztettek. Jaj annak a szegény lánynak, akit feleségül kényszerítenek hozzá, mert valamirevaló fehércseléd nem igen áll vele az úrasziala elé. bár a negyven hold földnek nagy a vonzása. A főjegyzőt is meghagyták hivatalában, segédjegyző azonban az „anyaországból“ jött. Köpcös, éjfekete hajú, kun ivadék: Kiss Tibor tartalékos zászlós, a későbbi leventeoktató. Új asszonyt hozott magával, enyhén domborodó hassal. Hamar berendezkedtek, és egy szőke, göndörhajú cselédlányt is fogadtak, akihez esténként eljárogaítak a falu süldő legénykéi. Kocsis Laci is. Új körorvos .is érkezett a faluba, idősödő, vézna emberke, stuccolt, fekete bajússzal. Azt beszélték róla, hogy gyomorbajos, s hogy azért olyan szép, pirospozsgás az arca, mert festi. A felesége pontosan az ellenkezője: kerekded, mint a töltött galamb, domború a fara, előrugró és nagy a melle, hamvas az arca, mint a szűz lánynak, s vállára omlik a hullámos haja. Húsz-huszonöt évvel fiatalabb a férjénél. Kocsis Laci ment felfelé az utcán, behívta a körorvos segíteni. Idős bácsi ült a rendelőben, jobb válla a hóna alá csúszott, helyre kellett igazítani, de a gyenge testalkatú orvos egyedül képtelen volt rá. Az idős bácsi torz arccal és sötét szemmel méregette Lacit, mintha a kivégzőjét látta volna benne. Negyedórái küszködés után, nagy nyögés és jajgatás közepette helyre igazodott a lecsúszott váll — Hogy hívják, fiam? — kérdezte az orvos. — Kovács Lászlónak. — Messzi lakik? — Százötven méternyire. r- Máskor is segít? — Nagyon szívesen, doktor úr. — Ibolyka! — kiáltott ki a rendelőből a körorvos. — Hózzál be egy üveg italtl A kőrorvosné végigmérte a hosszúra nőtt fiút. I Folytatjuk) Két ukrán költő LINA KOSZTENKO: Az ősi tűzhelyek kihunytak Az ősi tűzhelyek kihunytak, a nemzetség a föld alatt. Kard, fejsze és írásos emlék a kézzel együtt porlanak. Gazdátlan karkötők ragyognak, széthullva gyöngyszemek sora, pzép, barna ifjú asszonyoknak bőrén villogtak valaha. És az ezüstkupák, amelyek körbejártak, borral tele, színig a rothadással teltek, bennük a halál hidege. Oe az idő hatalma mégsem teljes, mert az ezüstkupák pereme megőrizte épen az egykori ajkak nyomát. És mint a súlyos érc. kiverve ékírás, elnémult beszéd, és zúgja, zengeti a sztyeppe a régi népek énekét. SZÉKELY MAGDA fordítása VASZ1L SZIMONENKU: Az anyaság hattyúi Szenderítő ködben hattyúk rózsaszínben, Pecsétviasz-csillag torkolati vízben. Nyíláson a mese savó-szemmel néz be. Anyai szeretet oda áll mögéje. Hej, romás, a házat mindörökre itthagyd, Nem tűröm, hogy fiam bölcsejét te ringasd. Iszkol a sötétség kakas-kiáltástól. Belül a falakon hattyúsereg táncol. Csiklandnak a szárnyak, rózsaszínű tollak, Káprázatos minták megaranyosodnak. Fiam, te is felnősz, indulsz te is útnak, Veled a rémségek, mik eddig aludtak. Fekete szemöldű villanó tündérek epedik szerelmed, harmat-üdeséged. Zöld kertekbe hívnak, téged, csoda-léptüt, Csodákkal eljegyzett fekete sörényűt. Választhatsz barátot, hitvest örömöddé, De más hazát, fiam, nem választhatsz többé. Lelked testvérének bárkit is választasz, Anyát, szülőanyát, fiam, nem választhatsz. Vándorol nyomodban akármerre is jársz: Anyai tekintet, fehérlő szülőház. Idegen mezőn ha íébolyogsz hiába, Követ Ukrajnából a fűzfa, a nyárfa. Fentről beborítnak. rezgéssel belepnek, Búcsúd bánatával rezgetik a lelked. Választhatsz a földön mindent örökké, De más hazát, fiam, soha, soha többé. NAGY LÁSZLÓ fordítása 3 E. PAVUČKA felvétele
