A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
1966 végén a közművelődési és kulturális intézményekben 3 és fél millió főiskolát, vagy szakközépiskolát végzett ember dolgozott. A Szovjetunió minden nagy és kis népe azzal büszkélkedhet, hogy nemcsak mérnökei, orvosai, pedagógusai, agronómusai vannak, hanem azzal is, hogy tudósok, Írók, képzőművészek, zeneszerzők, színművészek, kerültek ki soraikból. Üzbegisztánban például, ahol a forradalom előtt nem volt egyetlen színház, múzeum, könyvtár, ma 25 hivatásos színházi együttes, 23 múzeum, közel hatezer közkönyvtár, és több mint háromezer klub és művelődési ház van. A Szovjet írószövetség az ország 83 nemzetiségének, a Képzőművész Szövetség 68, a Zeneszerzők Szövetsége pedig 44 nemzetiség képviselőit tömöríti. Az liószövetség 6942 tagja közül 2443 orosz, vagyis 35 százalék, miközben az ország lakosságának több mint a fele orosz. A gyermekek hat-hét éves kortól a zenei és a képzőművészeti iskolákban kapnak alapképzést. Jelenleg közel ötezer ilyen iskola működik, s tanulóik száma több mint 700 ezer. Különösen népszerűek a gyermek-zeneiskolák, amelyekkel nemcsak városokban, hanem a legtávolibb falvakban is találkozhatunk. Ezután következnek a konzervatóriumok és a képzőművészeti, főiskolák mellett működő művészeti középiskolák, amelyek felkészítik a főiskolákra a tehetséges gyermekeket. A bentlakásos iskola-internátusokban most 15 ezer fiatal tanul. Ezeken kívül 432 középfokú művészeti szakiskola működik, közülük 228 zenei, 52 képző- és iparművészeti, 124 kulturális és 19 balettiskola: az utóbbiakban mintegy ötezer leendő táncos tanul. A felsőfokú művészképzés a konzervatóriumokban, képzőművészeti és színházművészeti főiskolákon történik. Oroszországban a forradalom előtt mindössze 6 művészeti főiskola létezett, jelenleg 61 működik, ezenkívül 16 könyvtáros és közművelődési szak van az egyetemeken, pedagógiai főiskolákon; a hallgatók száma 82 ezer. A kiemelkedő tehetségű növendékek továbbképzésére mesteriskolák működnek. A főiskolákról évente 11-13 ezer kiválóan képzett művész és művészeti dolgozó kerül ki. A legnagyobb hagyományokkal rendelkező moszkvai és leningrádi művészeti főiskolák nagy segítséget nyújtottak a nemzetiségi művészképzés megteremtésében. I 1) kultúra megteremtése. Történelmileg lövid idő alatt teljesen felszámolta az írástudatlanságot, a kulturális egyenlőtlenséget, magasra emelte a munkásosztály és a parasztság kulturális-technikai szintjét, soknemzetiségű értelmiséget nevelt fel, és nagy szellemi, művészi érétkeket alkotott. A Szovjetunió 15 szövetségi köztársaságában mo 39 filmstúdió működik, amelyek 1968-ban 163 játék- és több mint ezer rövidfilmet készítettek. 1940-ben 26 ezer vetítőberendezés volt a Szovjetunióban, az idén pedig 157 ezer. A szovjet filmszínházakban évente közel ötmilliárd néző fordul meg. A Szovjetunió az egy lakosra jutó mozilótogatás tekintetében a világon az első helyet foglalja el, megelőzve az USA-t, Angliát, Franciaországot és az NSZK-t. A Szovjetunióban jelenleg ötszáznál több, hivatásos opera és balett, zenés és operett, prózai és ifjúsági színházi együttest tartanak számon. A színházi előadásokat évente több mint százmillió ember nézi meg. A hivatásosok mellett közel ezer amatőr, úgynevezet „népi színház" is működik, amelyek a legjobb öntevékeny együttesekből alakultak. Az országban 46 nyelven tartanak színházi előadásokat. A Szovjetunióban 129 koncertiroda szervezésében évente több mint 350 ezér hangversenyt tartanak. A koncertlátogatók száma évente meghaladja a 13 milliót, 202 hivatásos nagy zenei együttes tevékenykedik a köztársasági, a területi, és a városi zenei rendező szervek égisze alatt, köztük számos szimfonikus zenekar, énekkar, ének- és táncegyüttes. A klasszikus és mai zene népszerűsítésében csakúgy, mint a legkiválóbb előadóművészek megismertetésében, kitűnő irodalmi és színházi alkotások terjesztésében igen nagy szerepet vállalnak a hanglemezek. Az országos „Melódia" hanglemezgyár, például, évente közel kétszázmillió hanglemezt készít: katalógusában több mint 20 ezer mikrobarázdás lemez címe szerepel, s ez évente ezer új címmel bővül. A művészeti szövetségek mintegy 125 ezer írót, képzőművészt, zeneszerzőt, filmest, építészt, újságírót és hivatásos színházi szakembert fognak össze. Szinte már szállóigévé vált, hogy: „törékeny, mint az üveg“. Ennek ellenére arra a vékony üveglapra, amelyet az A. Loffe Műszaki Fizikai Kutatóintézetben állítottak elő Leningrádban, akár tlzkilogrammos súlyt is ejthetünk egy méteres magasságból, s mégsem kell attól félnünk, hogy eltörik alatta, legfeljebb csak meghajlik egy kicsit. Hogy lehetséges ez? — A fizikusok száméra — magyarázta Viktor Puh, a műszaki tudomáhyok doktora — igen fontos problémát Jelent az anyagok szilárdságának kutatása. Intézetünk tudományos íőmunkatársa, Sz. Zsurkov akadémikus még az ötvenes években kidolgozott egy elméletet, amelyben • az anyagok szilárdságával foglalkozó hagyományos törvényeket továbbfejlesztő magyarázatot adott arról, hogyan és miért törnek el a szilárd testek. Korábban úgy tartották, hogy a külső erő tépi szét a molekulákat, illetve az atomokat összetartó kötéseket. Az új felfogás szerint az anyag szakadását vagy törését nem maga a feszítő erő idézi elő, hanem az anyag hirtelen megterhelésekor fellépő hőmérsékletugrás. Más szavakkal a töréshez vezető külső erő önmagában nem volna elegendő arra, hogy a test atomjait egymástól elszakítsa. Az atomoknak a helyi felmelegedés miatt létrejövő foko zott hőmozgása teszi lehetővé az atomok közötti kötés szétszakítását. A szilárd testek szakadásának és törésének ez a magyarázata lehetővé tette, hogy megváltoztassák a kutatások módszerét, és ez érdekes gyakorlati eredményekhez vezette a kutatókat. Kiderült, hogy különleges megmunkálás után néhány, cadig törékenynek ismert anyag a legszllárdabbakkal is versenyre kelhet. így lett nagy szilárdságú anyag az üveg is. Intézetünk munkatársainak kísérletei megmutatták: azért olyan alacsony az üveg szilárdsága, mert könnyen megsérül. Bebizonyosodott, hogy elég egyszerűen hozzáérni a felületéhez, máris jelentősen csökken a tartóssága. De ha az üveg felületét kémiai úton „polírozzuk“, és vékony védőhártyával óvjuk a sérüléstől, úgy az üveg szilárdsága 250 kg/mm2-re nő szokásos körülmények között, légüres térben pedig 500 kg/mm2-re. Semmilyen más tömör szilárd test hajítószilárdséga nem éri el ezt az áriákét. Ugyanakkor az igen nagy szilárdságú üveglap nagyon hajlékony, rugalmas is. Az üveg nyersanyaga a szilíciumdloxid, ami gyakorlatilag kimeríthetetlen mennyiségben áll rendelkezésünkre. Ha sikerül megoldani, hogy a nagy szilárdságú üveg hosszú időn át megőrizze kedvező tulajdonságait, hihetetlenül gazdag készletre tehetünk szert olcsó szerkezeti anyagokból. Természetes, hogy a tudósok nem elégedtek meg az első eredményekkel. Céljuk az, hogy gazdagítsák a korszerű technika számára szükséges Igen szilárd anyagok fajtáit. dZ üveg nem törékeny ioi a fiatal tudósak szemléletesen bizonyltot-Ez
