A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-22 / 47. szám
Maxi és Afro Párizsban már a gyermekeknél is hódít a maxi-divat. A feketebőrű párizsi manöken öt kislányával együtt propagálja a maxi kabát és az Afro-frizura viselését. a &jui£eim“ mindennapra Sötétkék aszimetrikus átmeneti kabát és világosbarna tweed kosztüm, melynél o szoknya hamis gombolása folytatását képezi o felső rész gombolásának és így a kabát illúzióját kelti. A kabát és a kosztüm is enyhén bővülő és midi hosszúságú. A szülök szoktak panaszkodni: „rosszak a gyerekeim." Aligha hallották a címbeli kijelentést gyerekek szálából, pedig — valljuk meg — sokszor hangozhatna el és logosan. De a szülőre panaszkodni nem Illik. A szülőknek — legyen az bármilyen — tisztelet és feltétel nélküli engedelmesség jár. Vannak nők, anyák, akiket az uralkodó erkölcsi szokás „elüt” a tanulástól, művelődéstől, az értelmes, felelősségteljes munkától, s a gyerekeket mégis aggálytalanul rájuk bízza a társadalom. De mit is tehetne mást? Hallottam egy fiatal anyáról, akt a harmadik gyerekét hozta a világra, s otthagyta a kórházban. Az elhagyott gyermek ma is ott várja, hova, kihez kerül majd. Ez a nő még arra sem vesz fáradságot, hogy megelőzze a terhességet, de még arra sem, hogy megszakítsa. Neki egyszerűbb, ha megszült. Bármennyire is tiltakozunk az abortusz ellen, ilyen esetekben azt hiszem az a bűn, ha nem kerül rá sor. Ezekben az esetekben igazat kell adnom Beauvotrnak, a francia írónőnek, akt egy helyütt ezt mondja: elgondolkoztató, hogy vitatjuk a nő jogát a méhében hordott magzat életével való rendelkezésben, az élő gyermeket ellenben kiszolgáltatjuk a szülök önkényének. De visszatérve az említett „anyára”, jellemző: a közvélemény azon háborodott fel, hogy elhagyta csecsemőiét, pedig lehet, a gyermeknek ez lesz a szerencséje- Másik két gyereke számára — aki tanúja anyja életmódjának — nincs más mentség, csak ha minél előbb kiszabadítják őket környezetükből. Mert amit látnak, hallanak — fertőzi az észt, a lelket egyaránt. Ismerek egy családot, ahol az anya mtnden tőle telhetőt megtett lányáért, az apa is igyekezett mindent megadni számára. Egy napon otthagyta a szülői házat a lány, s menedéket kért vőlegénye, majd férje házában. Az eddig lustának, csavargónak Ismert fiatal gyökeresen megváltozott. Az új otthonban megtalálta és megkapta mindazt, aminek hiányát oly hosszú éveken át szenvedte. A megértést, a szeretetet, amit szüleitől csak úgy kapott, hogy közben állandóan éreztették vele; nap, mint nap áldozatot hoznak, hogy egész életük az érte való lemondás. Ha valaki nagykorú és önálló keresetű, hátat fordíthat, ha felismerte, hogy környezete megnyomorítja gondolatait és érzelmeit, s ha van hová mennie. Többségben persze jó szülök élnek. Az anyák többnyire ösztönösen jók, s egyre többen most már tudatosan is azok. Szaporodnak az apák, akik nemcsak keresetüket adják haza, de c,észt vállalnak az otthoni, a családi felelősségből is. Szülői munkaközösségek tagjai, elnökei. Tőlük már nyugodtan meg lehet kérdezni, hogy a fiuk hányadikba jár, nem fognak tévedni. Es örömmel tapasztalom — nem tudom mennyire általánosítható —, hogy ftatai szülők Igyekeznek önálló egyéniségeket nevelni. Körükben nem ideál a feltétlenül engedelmeskedő, „igenis anyuka, igen apuka" gyerek. Panaszukban nem tttkolt büszkeséget érzek, amikor arról szólnak, hogy már az ötéves Zsuzsikával komoly vitájuk van, a tízéves Zoli pedig minden szülői „kinyilatkoztatás" ellenében példákat sorol a felnőttek világából, gyakorlatából. t Ma tanúi lehetünk a családon belül a szülőgyermek kapcsolat átértékelésének is. Azt hiszem, ebben a légkörben és felfogásban lényegesen könnyebb lesz mindkettőnk dolga. Szülőké és gyermekeké egyaránt. — zágoni — Ká\rékrémhab RENDKÍVÜL FINOM CSEMEGE és gyorsan elkészíthető. Fél liter hideg tejben, (arait legalább 1 literes lábasba öntünk) elkeverünk 1 csomag pudingport, két évökanál Vita-kávét, két púpozott evőkanál porcukrot egy marék mazsolát, tűzre teszünk és állandó keresgetés közben felforraljuk. Egyet-kettőt hagyjuk rotyognl, akkor már jó sűrűnek kell lennie, utána leveszsük a tűzről. Közben tegyünk föl egy kis edényben vizet forrásra. Mikor a víz forr, dobjunk bele egy jó marék mandulát, néhány másodpercre, majd öntsül le róla a forró vizet, húzzuk le a héját és a lehéjazott mandulalevelet válasszuk ketté és a fél mandulákat vágjuk hosszú szálkákra. Két harmadát szórjuk a kávékrémbe és keverjük el. Fél liter tejszínből verjünk kemény habot, édesítsük egy púpozott evőkanál porcukorral. A tejszínhab felét elkeverjük a már kihűlt kávékrémmel, tálacskákat, vagy poharakat 2/3 részéig megtöltjük vele, a tetejére pedig tejszínhabot púpozunk, úgy hogy kiemelkedjék a tálacskéból vagy pohárból, és megszórjuk a mandulaszálkák maradékával. A legfinomabb ünnepi ebédhez méltó deszszert és ha szacharint használunk cukor helyett, a cukorbetegek Is fogyaszthatják. hát 22
