A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-15 / 46. szám
Barčók elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külkereskedelmi minisztere Franciaországba utazott, hogy kollégájával, a francia gazdasági miniszterrel megbeszéléseket folytasson a két állam kereskedelmi kapcsolatairól. A Kelet-szlovákiai Gépgyár új üzemrészlege most ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A külföldön is jól ismert gépgyár termelése a következő ötéves terv során 56 százalékkal fog növekedni és termékeinek 78 százalékát szállítja majd külföldre. Otven éves a bratislavai Palma üzem, amelynek termékeit nemcsak itthon, de külföldön is jól ismerik, ČTK felvételek Hazánk vendége volt a Bolgár Népköztársaság erdészeti- és faipari minisztere, aki a csehszlovák és a bolgár faipar és erdőgazdálkodás együttműködésére vonatkozó megállapodást írt alá Prágában. L m I f Sfi Süt x \Sk 1 L—i EÉl Október 26-án Bratislavában átadták rendeltetésének a Szlovák Televízió új központjának legfontosabb részlegeit. A hét közbeszól Mindenki a maga háza előtt Nemrégen olvastunk egy eléggé csípős megjegyzést a Hét hasábjain a kassai állomáson uralkodó rendetlenségről. Megdöbbentett, hogy ezt épperi egy nem kassal írta. Pedig élünk itt egypáran. Nekünk mégsem tűnt jel, s ha jel is tűnt, közömbösen mentünk el mellette. Ez szomorú, elsősorban nekünk kellene szólnunk, akik itt élünk, hisz a mi városunkról van szó. A régi városok polgárai híresek voltak arról, hogy városukat nagyon szerették, ragaszkodtak hozzá, védték, ha kellett, életüket ts áldozták érte. Kassa polgárai is ilyenek voltak, sőt ez a hagyomány egészen a máig él. A kassátok híresek arról, hogy nagy lokálpatrióták. Sajnos, ez ma már nem mondható el minden kassairól. A város rohamosan növekedett, ezrek és ezrek költöztek Kassára a szélrózsa minden irányából. Ezek az emberek itt élnek, itt dolgoznak, de a tudatukban még nem formálódott kt, hogy ők ennek a városnak polgárai. Kassa állandón változik, szépül, újabb és újabb lakótelepek épülnek. Ennek a sok más problémának tudható be az, hogy szerte a városban sok még a szemét, por, piszok. Pedig a város vezetőiben megvan az igyekezet, de ez nem találkozik mindig a polgárok Jó szándékával. Régi népi szokás falun, legalábbis a? én falumban ma is így van, hogy szombat délután, a falu apraja nagyfa teprt az utcát. Mindenki a maga háza előtt seper. Szép szokás, vasárnap tiszta a falu, még egy szalmaszálat is alig lehet találni a házak előtt. Varoson is volt és van Hyen hagyomány. Rendelet szabályozza a gyalogjáró seprését. Kassán a várost nemzeti bizottság ezzel kapcsolatban éppen ebben az évben ragasztotta ki rendeletét a város minden pontján. De u bökkenő az, hogy a rendeletet nem tartja be mindenki. Mindennap végigmegyek Kassa egyik forgalmas utcáján, a Rastislav (volt Tárnok) utcán. Evek óta rovom itt az utat, de bizony van olyan ház, amelyik előtt még talari sohasem sepertek. Ott hever a por, a falevél, a papír. Az egyik buszmegálló éppen ilyen ház eiött van. Mennyi ember megy el naponta mellette közömbösen. Senki nem szól, senki nem veszi figyelembe, beletörődtünk. Helytelen dolog ez. Eddig én is cinkos voltam, de tegnap olyan dolog 'ént, ami fölháborított s szólnom kell. Az utca elején áll egy büfé. Éjszaka valaki betörte a büfé ablakát. Másnap az üvegesek kicserélték az ablaküveget. A félig tört ablaküvegei azonban nyugodt lélekkel a gyalogjáró szélén álló kerítéshez állították. Hadd díszítse az utcát még ez ts. Az ország más városait és a külföldöt Járva mást tapasztalunk. Ott bizony szólnak a hivatalos személyek, és az arra nem hivatottak is figyelmeztetik a rendetleneket, szemetelőket, mert szeretik városukat. JÓ tenne Kassán is elkezdeni a rendcsinálást, hogy ne kellene szégyenkeznünk sem magunk, sem pedig az Idegenek előtt. Kezdjünk sepernt a magunk háza előtt! PAZDERÄK BERTALAN
