A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-15 / 46. szám
Stubnya Arnold jelvétele velődés ideje D efejeződtek a legnehezebb mezőgazdasági munkák, kiürült és elnéptelenedett a határ, itt a művelődés ideje. Több a falusi ember szabad ideje, de a városi is a szobába szorul, a könyv és a televízió mellé. Sokan vallják nálunk azt, hogy a legjobb beruházás a tanulás. Ezeknek az embereknek igazuk van. A mi társadalmi rendszerünkben mindazok, akik szabad idejüket tanulásra fordítják, előbb vagy utóbb tapasztalni fogják, hogy idejüket nem töltötték el haszontalanul, hogy mindazt, amit megtanultak, idővel Jól fog Jövedelmezni és előre viszi nemcsak a társadalmat, hanem az egyént Is a boldogulás útján. Szerencsére ma már nemcsak az egyházatyák vallják, hogy minden embernek naponta legalább három-négy órát szelleme ápolásával kell eltöltenle. Az elfoglalt falusi embernek tavasztól késő őszig nem sok ideje marad a művelődésre, tanulásra, az agrártudományok, a technika eredményeinek számbavételére. Télen, a nyugodt téli napokon, a hosszú estéken kell az egész évi mulasztást pótolni. Akár úgy, hogy az ember egyedül tanul, akár úgy, hogy többen összefogva a társadalmi szervezetek, köztük a Csemadok segítségével látnak hozzá a tanuláshoz. • Csak ismételni szeretnénk, hogy megéri a fáradozást, mert a tudás segítségével előbbre jutunk. Illyés Gyulára kell hivatkoznunk, amikor e tanuló és törekvő emberekről szólunk: „Ha lakásunkat akár korgó gyomorral Is szépítjük, ennek több értelme lesz, mintha telehassal naponta szutyokba térünk megpihenni, mert a szutyok ragasztja és húzza vissza legerősebben és legbiztosabban a nyomorúságba az embert." Illyésnek ezek a szaval arra intenek, hogy népművelésünkben becsüljük meg az apró feladatokat is, és „kezdjük a világmegváltást mértéktartással a konyhaajtóban és a ház végénél“. A szocializmus építésének első negyedszázada után a következő esztendők teendői magasabb szintű, jobban szervezett népművelést és gazdasági munkát követelnek. Mindenki érzékeli, hogy növekednek az egyes emberek iránti követelmények. A társadalom építésében ma már nem elegendő a rohammunka. A munkásoknak, parasztoknak, értelmiségnek magas politikai tudással és szakmai készséggel az a feladata, hogy az üzemekben, a földmüvesszövetkezetekben, a szellemi intézményekben sok és Jó minőségű termék készüljön és kerüljön a fogyasztóhoz. Az időszerű feladatok felismerése, a sokszor oly bonyolultnak tűnő teendőknek sikeres megoldása nem lehetséges másként, mint a politikai és a szakmai ismeretek együttes gyarapításával. Tanulni, tanulni, tanulni! — hogy a munkás, a paraszt és az értelmiségi a politikai látás és a szakmai hozzáértés birtokéban szolgálhassa történelmi feladatainak teljesítését. Azért szükséges mindezt hangsúlyozni, mert nálunk is mutatkozik a két véglet: a mindenhez konyító, de semmihez sem értő ember típusa és ennek ellentéteként a szakbarbár. Ma már mindenkitől megkívántatik, hogy a maga posztján szakember legyen, különben az élet, a fejlődés előbb vagy utóbb félredobja, mint azt a francia földművelésügyi minisztert, aki nem tudta megkülönböztetni a búzavetést a rozstól és az árpától, mert csak a szervezéshez értett. De a másik véglet sem lélekemelőbb, veszélytelenebb. Sokszor találkozunk olyan mérnökkel, gyárigazgatóval, jogásszal, sőt világhírű bölcselővel is, aki tizenhat esztendei lskolábajárás után a szakmáján kívül az élet minden területén rendkívül nagy bizonytalanságot árul el, sokszor akkorát, mintha egy osztályt sem járt volna. Erről a jelenségről már a múlt században beszámolt Flaubert és Lev Tolsztoj. Sajnos ezt a folvmatot mind máig nekünk sem sikerült teljesen felszámolni. Nálunk is akad olyan nyelvész, aki nem tudja az egyszeregyet, olyan matematikus, aki büszke rá, hogy nem ismeri a helyesírást, olyan vegyész, aki tökéletesen elfeledte, hogy ki volt Petőfi, olyan villamosmérnök, aki nem tudja megjavítani lakásában a biztosítékot, olyan motorszerelő, aki nem tud a fűrésszel bánni stb. Arról már nem is szólunk, hogy sok ember a maga szűk világán kívül alig tud valamit más emberek, más népek életéről, aki ma is elhiszi, hogy amikor zeng az ég, a haragos isten követ hengerget az égboltozaton és a költőt versírás előtt homlokon csókolja a múzsa, aki azt hiszi, hogy a spanyolok folyton bikavíadalokon üvöltöznek, az olaszok pedig hasukat süttetve lustán heverésznek a tengerparton. De akad olyan is, aki akárcsak Göre Gábor kománk, maga is elhiszi, hogy Amerikában terem az arany és az onnan visszatérő embertől halálos komolyan megkérdi, hogy ott jártál oszt „mégis szögény vagy?“ Népművelésünk egyik fontos feladata, hogy ezeket a végleteket is kiküszöbölje. Nem maximalista kívánság, ha azt mondjuk, hogy kitűnő szakemberekre van szükségünk, de egyben olyan emberekre is, akik tudatában vannak annak, hogy mit miért tesznek, akik ismerik az emberi élet legfőbb dolgait, akik számára a világ nem zárul le falujuk határában, irodájuk ajtajánál. Régi és nemes hagyomány különösen falun, hogy a téli hónapok a tanulás és a művelődés napjai, hónapjai. Ehhez a hagyományhoz ma is ragaszkodjunk. SZŰKEjŰZSEF A Csehszlovákiai Magyarok Társa dalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Grafikai elrendezés: Csáder László Szerkesztőség: Bratislava, Obchod ná u. 7. rostafiók C 398 Telefon: főszerkesztő 341-34 főszerkesztő-helyettes 328 64 szerkesztőség 328 65 Terjeszti a Posta Hírlapszolgála ta, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket el intéz; PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VI1. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lat. Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 2H,— Kés, fél évre 52,— Kčs, egész év re 104, — Kčs. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Háromszáz évvel ezelőtt, 1670. november 15-én halt meg Amszterdamban Jan Amos Komenský, a „népek tanítója" KRÓNIKA Hetven évvel ezelőtt, 1900. november 19-én született Mainzban Anna Seghers haladó német írónő, a Világ Béketanács tagja
