A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-08 / 45. szám
Nyugaton a kapitalizmus mélyebb gyökerű, semhogy szocializmusukat időben megcsinálhatták volna, és az, hogy nem tudták megcsinálni, lehetetlenné tette, hogy imperializmusukat megnyugtató módon és időben felszámolják. Meggyőződésem, hogy irodalmuk, művészetük sokszor áttétellel ezt a rossz közérzetet fejezi ki. DARVAS JÓZSEF Október igazsága (Részlet) 13 Annak a nemzedéknek a világnézeti étkére vesében, amelyikhez én is tartozom, mngliatárn. zu szerepet játszott, hogy volt.egy győztes szocialista forradalom, volt a Szovjetonió . . ... Érelmlsegi voltam, értelmiségiként leltein marxista — de nem tartozom az értelmiségi embereknek ahhoz a típusához, akiket elsősorban égy feloldhatatlan morális válság lett forradalmárrá, s akiket mindenekelőtt a „legvégső kérdések" izgattak. (Ez nem akar értékítélet lenni; esupán egyszerű ténymegállapítás. | A nagy emberi ideáink keresése természetesen engem is vonzott; de — nyilván, a szár utazásom, a szegényparaszti nsztálykötöttségent miatt — erős volt bennem a közvetlen érdekli társadalmi kötöttség. Rám is — amikur megismertem a marxizmus néhány alapvutu müvét — elementáris és felszabadító halassal volt a filozófiai érvelés tisztasága, forradalmi bátnrsága, következetessége. De mégsem ez volt az, ami a legelsősorban meggyőzött. Ami engem a legelsösorban izgatott, ez volt: hogyan lehet lecsapolni és kiszárítani az emberi nyomorúságnak azt a szörnyű mocsarát, amiben az én nsztálysursosaim, a szegényparasztok élnek? Hogyan lehel megszüntetni nemcsak általában az „embernek ember által való kizsákmányn fását“, hanem konkrétan azt a szolgasorsot, amiben az apám élt, amibe^ az anyám és a testvéreim, rokonaim, ismerőseim élnek? Hu gyan lehet, megint nemcsak általában, megteremteni az osztály nélküli társadalmat — de itt nálunk, konkrétan, minél előbb széttörni azokat az osztályviszonyokat, amelyek az élet elviselhetetlen szélsőségeit hozták létre? Ho gyan lehet megszüntetni a magyar nép fizikai és szellemi pusztulását? A mi magyar valóságunk ellentmondásainak, ha tetszik, a történelem által feladott „nemzeti sorskérdések“ megadásának a válaszait kerestem. Ezt találtam meg a marxizmusban. S gondolom — tudom —, csak azért találhattam meg, mert a világnézet nek akkor már volt, legalább egy országban, valóságos történelmi fedezete. fin abban az időben — s persze, nemcsak éu — elég keveset tudtam arról, hogy mi van, nti történik a Szovjetunióban? Hiszen igazi, tárgyilagos híradás alig jutott el hozzánk. Akkor már annak, amit az újságok írtak, amit a hivatalos propaganda mondott, éppen az ellenkezőiét hittem, hittük el. (S ez se volt mindenben igaz.) Annyit azért mégis tudtam, hogy a« októberi forradalom egy miénkhez sokban hasonlatos társadalmi rendszert gyökeresen megszüntetett. Hogy ez a forradalom óriási energiákat szabadított fel, és az ötéves tervek segítségével egy éj világ épül. Ilugy a szociá lizmns nem kndüc utópia. Hogy mindez tehát nálunk is lehetséges. Érdemes érteni, küzdeni. Georgi Doszkalov rajzó PÁSZTOR 4RPAD: ENIN Üj Krisztus jött. De oly közel ma még, Hogy fel sem éri ez o nemzedék S nem súgja szent érzések percein: Lenin! Lenin! A vizekből, o légből, o föld alól, Ahol csők gyilkos fegyver szava szól, Jertek megkínzott, bús testvéreim .. . Lenin! Lenin! Ember a is, megcsúfolt, sienvedö, Kivert, száműzött örök magvető. Felnőtt, milliók omló könnyein ... Lenin! Lenin! A császároknak dörgőn állj-t kiált, Elporancsoíjo a bitor halált, Tárt korral vart viharok vészein Lenin! Lenin! Torka itto a nyomor italát. Ajka dalolta a szolgák dalát, Szive vérzett gyötrő reményein ő t- Lenin! Lenin! S meglátta egymást minden szenvedő. Szülő, gyermek, testvér és szerető. Végigsuhant a népek szivein: Lenin! Lenin! S mikor az átok mór az égig ért S bitangjába szüretelték a vért, Szólt, ne legyen több vér s fekete szín . . Lenin! Lenin! Termő lombbá lettek a fegyverek, Testvérekké lettek az emberek, Karácsony volt épp a föld téréin . .. Lenin! Lenin! 1917. december 25.
