A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-08 / 45. szám
MÓRA FERENC Az orosz tenger (Részlet) Ám az első szó, ami idehaiiik, a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reményeket keltő s bátor várakozásokat ébresztő. Ez a hang már nem tesz különbséget a hadban állók nemzetisége között, csak az az ellenség, aki háborúra uszít, akár angol gyáros, akár német junker, s mindenki barát, aki öszszefog a békéért. Az erfurti kiáltvány őta nem hangzott el ennyi magasztos, ennyi megrendítő erő, mint most abban a kiáltványban, melyben az új forradalom első szervezete szól a népeihez: Álljanak meg a gyárak, hogy ne lehessen téli háború — ez a kívánság többé nem a kiír tandó lázadás uszító harci szava, de kormányprogram. s ami ennél is több, orosz program. Az orosz nép, amelyik csudálatos lendületében tűrni volt kénytelen eddig a francia és angol hivatkozásokat, amikor a háború demokratizáló célját kellett bizonyítani, most világtörténelmet és époché-t csináló módon ad példát arra, amire eddig csak ürügyül használták „Repül a nehéz kő: a s ki tudja, hol áll meg?" Az események logikátlansága ránevelt bennünket árra, hogy szédítő események előtt se legyünk vakok, s a hallásunkat ne tompítsák el a világot diibörgető változások sem A hitünk virága, amiből a vérön főzés nem tudott gyümölcsöt érlelni, kinyílik újra, s várja az orosz felhők 'áldását. Az orosz proletártömeg megmozdult, s ennek a tömegnek ellene, tud-e állni a hazug érveknek, gyűlölködő uszításoknak homoktöltése? Az orosz tenger megmozdult 1917 nov. 10, BARTA LAJOS Lenin októbere — A világul új útra furdítő napokban ko muly magyar jelek utaltak arra, hogy nemcsak arról van szó, mit mundanak az emberek a le ninizmusról —■ kezdi Barta bajos. — Mert a le ninizmus két arcvonalnn bontakozott ki: az egyik a béke, a másik a szocializmus {rontja. Leninek a békét akarták a harctéren, hogy az országban a szocializmusért küzdjenek. S ha Magyarországon 1917-ben talán többen mond fák: béke, és kevesebben: forradalom, ez nem azért volt, mert nem sokan értették, vágytak Lenin forradalmát. De a béke mindenkinek szólt, a magyar milliók közfelkiáltása volt, ha másként is volt ez a forradalommal, mert a magyar szocialista forradalom még a távolabbi idó szövevényében rejlett. Mégis, Lenin októbere nagy indítúerút adott 1919 márciusa felé. Előbb az idegekben, később már a politikai cselekményekben is jelentkezett hatása. Máinkkor is kijárt a hősies jelző a magyar proletariátusnak, nem maradlak siketek Lenin forradalmára. Amilyen erős volt ennek a torra italomnak a kitörése a kapitalizmus történél mi menetéből, olyan betörés volt a magyar do! gozók gondolatvilágába is. KÁRPÁTI AURÉL Óda a Naphoz Félelmetes szép és nagyszerű csodája a megújhodott világnak, köszöntünk téged: felkelő vörös Nap, ki az orosz keleten ébredtél, és tüzes orcáddal a Kárpátok gerincéről most egész Európa felé sugárzol. Új, szokatlan fényességedtől még sokak sze nie káprázik, a félhomályhoz szokott tekintetek még talán révedeznek, de a sziveket már átsütötte perzselő forróságod, s ezeket a kigyulladt sziveket többé nem lehet megölni, leverni, elhallgattatni. Ezekben a szivekben piheg, dobog, él a halhatatlan jövendő örökkévalósága. Nap, Nap, aranytüzes, szent égi állat, valaha pogány ősök ezen a tájon fehér paripát áldoztak neked hajnali jöveteledre. Mi is áldozunk most neked, a fölszabadult Ember hitével, s ol tárodon, a Szabadság oltárán hamuvá égetjük a múlt halott bálványait: a kapitalizmust, a militarizmust s az imperializmust. S az oltártűz ropogásából ujjongva halljuk ki a születő új emberiség diadalmas himnuszát. Nap, Nap, Vörös Nap, ezredéveken át elnyomott rabszolgák, szolgák, jobbágyok, kiuzsorázottak szabadság után sóvárgó vágyának szimbóluma: széttört bilincsek, felemelt homlokok, vakító fényességedbe bátran tekintő szemek köszöntenek. Jöjj, és szállj feljebb, egyre mavagy legalább lázadjon ellene, a többi már •> tudatos forradalmárok dolga. Lenin tudta nemcsak azt, bogy miképpen gondolkozik a petrográdi va^y moszkvai ipari munkás a háborúról, hanem azt is, hogy miképpen érez az ukrajnai, a tambuvi, kubáni vagy szibériai paraszt, meg a belőle tett orusz közkatona, sót azt is tudta, hogy miképpen érzek én, a sok kenyérhez szokott magyar földmunkás mint katuna, a napi húsz dckás fejadag és a dörgemüzeleves mellett. Lenin tudta, szemben a „tudós" Kautskyakkal, hogy gondolkoznak és hogyan éreznek a munkások, szegényparasztok és közkatonák a világ minden országában, és ezért hitt a forradalom győzelmében. Mert Lenin nemcsak a népekét megkötözd, lenyűgöző előítéleteket, lire delmeket, szokástörvényeket ismerte, hanem a gondolkozásra kényszerítő realitásokat s az ezekből születő érzéseket és indulatukat is. És azt is tudta, mikor és hol melyik az erősebb. Írók a Nagy Oki gasabbra a tavaszi égen, hogy szétszóródó, életet adó sugaraiddal beteljék a Világ, s annak minden nemzetsége. Hiszen a te világosságod az ÉXet világossága, a te tüzed az Élet tüze s a te erőd az Élet ereje, amely legyőzi a Halál sötétjét, hidegét és néma mozdulatlanságát. Aki téged köszönt, az Életet, a jövendőt, az Örök Változást köszönti, s széttárt karokkal, szédülten issza, szívja, lélegzi be fényedet, melegedet, folyton sugárzó és soha el nem fogyó erődet. Égess és teremts, Vörös Nap, s ha delelőre érsz, álj meg legfölül az istenek örökkévalóságában. Neked, ki a megválást hozod az emberiségnek, felhő ne sápassza orcád, s ne legyen soha alkonyatod. VERES PÉTER Húsz esztendős voltam (Részlet) 1917-rc azonban már kezdtünk felocsúdni. Még én, a naiv és balgatag parasztlegény is kezdtem kételkedni a szociáldemokraták fórra datmiságábaii, pedig arról, hogy másuk is ké telkednek, vagyis a kienthali és zimmerwaldi értekezletekről úgyszólván nem is hallottam, írtam is egy mérges levelet a Népszavá nak a Hyndman-féle elméletre, de nem tudom, hogy mi lett vele, hogy akárcsak a szerkesztői üzeneteklieu válaszoltak-e rá, mert nemsokára be vunultaoi katonának. Itt aztán kivertek a fe jeniből minden más godolatot, csak az maradt meg, hogy mikor fújják már azt, hogy „csajkára!“, mert rettenetesen éhes vagyok. Az oda baza, illetve a- munkákon már-már formálódó furradalmárságontból, szellemi táplálék, újsá gok, könyvek híján és megértő megbízható ka tuna elvtársak híján csak az maradt meg, hogy ellenségnek tekintettem az egész katonai apparátust. a kiképző káplártól a Legfelsőbb Hadúrig, aki akkor már, Ferenc fó/.sef halála után IV. Károly volt, és az egész állami és társadalmi rendet, uralkodó osztályaival és vezető embereivel, a falusi bírótól és az uradalmi kerülőtől a miniszterelnökig. Es Leniu csodálatos zsenialitása éppen az volt, hogy o erre épített és nem csupán arra, hogy hány millió szervezett munkás van itt vagy (itt, és bogý mennyi szavazatot kaptak a választásukon a szocialista pártok. Lenin tud ta, hogy a győzelmes forradalomhoz éppen az kell, hogy az egyszerű dolgozó ember, a „min den ember“ tagadja meg a fennálló rendel. Dr. Lenin azt is tudta, hugyan gondolkoznak, és hogyan éreznek az elnyomott népek, kis népek és nagy nemzetek, ha idegen hatalmak uralkodnak rajtuk. Lenin tudta, mi az, amikor az ember nemcsak mint ember szolga, hanem mint közösség, mint nép és nemzet is. Mert Lenin nemcsak azt tudta, hogy mi az osztály és mi a párt, hanem azt is, mi a nép, mi a nemzet. És mert ó tudott is, hitt is, ezért tudta magával ragadni azokat az embereket, nemcsak munkásukat, parasztokat és katonákat, hanem a gondolkozó értelmiségieket is, akik tudni akartak, és hinni tudtak. S ha mégsem tört ki akkor az egyetemes világfnrradaloni, vagy akár csak az európai forradalom, az az úgynevezett objektív okok, a történelmi adottságok mellett nem kis részben azért volt, mert a fél urak, a kicsi polgárok, a félmííveltek és fél szocialisták milliói nem ismerték vagy nem hitték Lenin igazságát, és nem is akarták, hogy ebben az egyetemes forradalomban esetleg el vesszen az a kicsi előny, az a kicsi rang, kicsi vagyon, amit ők addig birtokoltak. NÉMETH LÁSZLÓ Szovjet út Ha a XIX. század legjellemzőbb folyamata az volt, hogy a Nyugat a föld népeit, köztük Kelet régi civilizációit, a gyarmatosítás durva abron csaival egy civilizációba fogta, a XIX. század legnagyobb eseménye, hogy az elmaradt és gyarmati népok a civilizáció vívmányait elsajátítva, s részben a maguk természetéhez idomítva, mint egyenrangú társak igyekeznek helyüket ebben az új világcivilizációban elfoglalni. A szocializmusban egy új rendszer próbálta tott ki (amely, mint itt Moszkvában különös erővel látjuk), nemcsak a gazdaságilag elmaradt népek gyors életszínvonal-emelésére alkalmas, de sokkal több erőt is tud az állam céljaira mozgósítani. Azaz e rend nemcsak befelé térenit homogénebb társadalmat, de kifelé is hatalmasabbat. A szocializmus több országban való megvalósításának és a gyarmati népek ügyének összekapcsolása nagy történelmi súlyponti eltolódást, vagy legalábbis kettős súlypontot hozbtt létre. Az a góc, amely a Nílus és Eufrátesz vidékéről nyugatra Görögország, Róma, majd a Rajna-vidék felé húzódott, és az újkorban az Atlanti-óceán innenső, majd túlsó pontján állapodott meg — most keletre fordult. Ha más módon is, mint ő gondolta, teljesül Tolsztoj egyik levelének a jóslata, hogy a világot a kő vetkező történeti korszakban elsősorban a nagy euráziai népek, oroszok, kínaiak, hinduk fogják mind formálni. " ’ 1 ' ” 12
