A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-01 / 44. szám
Kgy kúp, amely már kél évtizede nem telezik tél)lm: egy angol, egy szovjet, egy francia és egy amerikai kálóim egyiill a volt Reisclilag épülnie elöli. A italai katonák akiknek apái l!l45-ben a megszálló csapatokkal jiillek Berlinbe — a hamburgi Stern kérésére pózol nak ill díszogyenruhálian földi közlekedést. Megtiltották a nyugatnémet minisztereknek, valamint az NSZK vezető hivatalnokainak áthaladásét az NDK területén. Bevezették a kötelező úthasználati illetéket is. Nyugat-Berllnt az NSZK-val egyébként három légi lolyoső Is összeköti; ezeken a három nyugati nagyhatalom gépel közlekednek. Négy autóút, négy vasútvonal, két vízi közlekedési vonal ad lehetőséget a további összeköttetésekre. Természetesen e szárazföldi és vízi vonalakon az NDK hatóságai a normális államközi gyakorlatnak megfelelően végzik az ellenőrzést. AZ ÚTVONALAK Milyen álláspontra helyezkednek a nyugati hatalmak? Tulajdonképpen kettős politikát folytatnak. Hallgatólagosan tudomásul veszik a Nyugat-Berlln ügyében támasztott bonni követeléseket. A Bundestag képviselőit több ízben amerikai katonai repülőgépek szállították Nyugst-Berllnbe, kihasználva a légi folyosók nyújtotta előnyöket. Óvakodnak azonban attól, hogy Nyugat-Berllnt az NSZK részévé nyilvánítsák. Ennek hivatalos bejelentése ugyanis kérdésessé tenné a nyugatiak úgynevezett „védőhatalml jogait", aláásná csapataik ott-tartózkodásának indokát. (Találó amerikai lapldézet: „Aki üvegházban ül, na dobálózzék kövekkel") Ilyen előzmények utón 1970 márciusának végén Nyugat-Berllnben nagyköveti tárgyalások kezdődtek. Jóllehet a megbeszélésekről csupán szűkszavú kommünikék jelentek meg, kirajzolódott a két álláspont. A Szovjetunió szerint a Moszkva és Berlin között 1955-ben megkötött egyezmény teljes mértékben biztosította az NDK szuverenitását az ország területére, valamint Berlin volt szovjet szektorára. Az NDK ugyanakkor lemondott bizonyos jogairól a Szovjetunió javára: ennek következtében a Szovjetunió szavatolja a három nyugati hatalom fegyveres erői száméra a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utak használatát. A Szovjetunió és az NDK tehát elismeri Nyugat-Berlin különleges helyzetét, de elutasítja a nyílt vagy burkolt bonni Igényeket. Nyugati részről úgy értelmezik a négyhatalmi megszállási státust, hogy az egész Berlinre vonatkozik, ilymódon érvényesíteni szeretnék az NDK fővárosára is. Mivel maguk is tudják, hogy ezt a törekvésüket nem realizálhatják, egy látszatkompromisszumot javasoltak. Legalábbis a nyugati sajtóban olyan hírek jelentek meg: a nyugatiak szeretnék, ha Kelet-Berllnt az NDK képviselné, Nyugat-Barlin érdekében viszont a három nyugati hatalom megbízásából Bonn járna el. ,, Az ellentéteknek ez a megnyilvánulása nem ígért gyors sikert, hosszú és bonyolult tárgyalásokkal számoltak. A szovjet—-nyugatnémet szerződés politikai kisugárzásában feltétlenül kedvező hatást gyakorolthat az összes vitás kérdésekre, viszont van olyan bonni törekvés hogy a szerződés ratifikálását valamilyen módon összekapcsolják u nyugat-berlini problémával. R. fi. A közeli és a távolabbi múltban sok újság közölt érdekes beszámolót a nagyon öreg emberek életéről. Ezek az adatok azonban csak ritkán pontosak. 1957 nyarán a londoni lapokban egy Igor Korejev nevű szovjet emberről olvashattunk, aki akkor — állítólag 157 éves korában halt meg. Korejev a híradás szerint a napóleoni háborúban kuktaként szolgált egy cérl tábornok mellett. Néhány évvel 1957 előtt egy frankfurti lap egy 147 éves kolhozparasztról számolt be, akinek a legldossoo lónya is 120 éves volt. Richard Halliburton amerikai riporter egy 1935-ben Irt könyvében megemelltl, hogy találkozott egy bizonyos Zapara Kiút nevű török aggastyánnal, aki 1783-ben született és amikor ő látta (1932-ben) teljesen egészséges volt. Ezek az aggastyánok kivétel nélkül a Kaukázus vidékén éltek és a kaukázusi utazók mind megemlékeznek az itt élő emberek magas koráról. Ilyen legendás öreg volt a török Zaro Aga, aki állítása szerint 1773- ban született és 1933-ban, amikor a nyugati lapok a szenzációt közölték, 160 éves volt. Sokan még ma Is emlékeznek rá, hogy a harmincas évek közepén szinte havonta fedezlek fel Ilyen magas korú török aggastyánokat. Természetesen ezek az esetek nem hitelesek, hivatalos adatokkal nem támasztottak alá. Az azonban tény, hogy egyes vidékeken — így például a Kaukázusban — sok a nagyon idős ember. Ezért a szovjet tudósok, orvosok behatóan tanulmányozzák o vidék természeti körülményeit és az itt élő öregek életmódját. Az Egészségügyi Világszervezet csak az 1960-as években kezdett foglalkozni behatóbban az öregbk és az öregség kérdéseivel. 1963-ban nyilvánosságra hozott adataiban megállapítja, hogy tudományos szempontból a 45—59 éves ember középkorú, a 80—74 éves öregedő, a 75 év fölötti öreg, a 90 év fölötti pedig aggastyán. Ennek a meghatározásnak mindenekelőtt egy a napjainkban kibontakozó tudomány, a geron:oiógia vaszl használ. Az u'óbbí évtizedekben ugyanis világszerte mind ellentmondásosabbá vált nz öregség értelmezése. Nemcsak azért, mert egy sor ázsiai és afrikai országbon az átlagos emberi életkor felső határa manapság is 45—50 év, míg az e tekintetben élenjáró Svédországban a férfiaknál 71,8, a nőknél 75,4 év. Ennél Is lényegesebb az, hogy a statisztikusok szerint 1980 oan földünk lakóinak körülbelül egyötöde 00 évesnél idősebb lesz. Azaz kialakul c6. sok szempontból önálló, sajátos tulajdonságokkal rendelkező réteg, amelyről — legalábbis tudományos értelemben — egyenlőre keveset tudunk. Márpedig az öregség rendkívül sokrétű ogyénl és társadalmi problémái a társadalom összefogása, a tudomány segítsége nélhül megoldhatatlanok. A tudomány sajnos ezen a téren még gyermekcipőben Jár. A kutatást végző orvosok, tudósok két táborra oszlanak. Vannak, akik azt állítják, hogy az öregség lényegében betegség, amelyet gyógyítani kell, Illetve lehetőség szerint meg kell akadályozni a kifejlődését. Mások azt Állítják, hogy az öregség természetes állapot, az élet velejárója, vagyis az élettani folyamat szerves része. A ml gerontológusaink ez utóbbi álláspontot fogadják el. Megállapításaik szerint az öiugedés folyamata bizonyos tekintetben már a születés pillanatában megkezdődik, és mind gyorsabb ütemben az élet végéig fart. Ez a folyamat azonban lassítható. Felfogásuk értelmében tehát ez egészséges, testileg-szellemlleg aktív öregkor nem utópia, hanem reális lehetőség. Ezért foglalkoznak olyan behatóan az emberi szervezetben fellépő kopás és elváltozások tanulmányozásával. Az öreg emberek életkörülményeinek megismerése is nagy segítséget jelent e kutatás számára, hiszen az ún. kopás sok szempontból az emberek szociális létkörülményeitől függnek, ezek nagyban meggyorsíthatják vagy lassíthatják az emburl szervezetben fellépő kopást és elváltozásokat. Ezért is fontos lenne, hogy a saját portánkon, a csehszlovákiai magyarság körében kellő áttekintést nyernénk az idős emberek életkoráról, szociális problémáiról. Társadalmunk csak e helyzetlsmeret alapján nyújthat kellő segítséget, biztosíthat kellő gondoskodást mindazoknak, akik okos életmódjuk vagy természeti adottságuk alapján igen magas kort értek meg. Azzal a kérdéssel fordulunk tehát olvasóinkhoz, írják meg szerkesztőségünknek a környezetükben, falujukban, városukban élő legöiegebb emberek születési adatait és az Illető pontos lakcímét. Szerkesztőségünk szeretné megállapítani, hogy 1970 végén ki a legöregebb csehszlovákiai magyar. A legöregebb emberek életéről, élettapasztalatairól később lapunk hasábjain akarunk beszámolni, hogy hosszú életük bölcs tapasztalatai tanulságként szolgáljanak a fiataloknak é3 a kevésbé fiataloknak.
