A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-05 / 27. szám

mek, öltönyök, autók vagy repülőutak, melyek segítségével a lehető Segbiztosahban meg lehet hódi tani a legállhatatosabb női szívet is.“

„Igazán nem akarja, hogy szerencséje legyen a nőknél, mister?“ — kötekedik a reklám.

„Valóban nem akarja igénybe venni borotvavizünket? Tehát lemond arról a lehetőségről, hogy egyáltalán férfinak mondhassa magát? Valami baj van a kréta körül magánál, mister.“

A soronkövetkező hangosanbeszélő s az azután következő is az ember intimitásaival törődik — túlságosan. A negyedik hangszóróból egy női hang visítja: „Van valami izgató abban a férfiban, aki Aqua Velvát használ!“ — s egy sokat mondó sóhaj. Az ember már tudja, hogy mikor sóhajt így egy nő.

A Beverly Hülsen, a Sunset körúton van egy kitűnő étterem. Éppen ebédidő. Lassan megtelik az étterem, melyben minden-minden utánzat csupán: a bőrhuzatú székek huzata nem bőr, a márványoszlopoknak semmi közük a márványhoz, az óangol berendezés nem angol, a virágok csak művirágok. A nők lengő, lobogó haja nem valódi, s hosszú szemöldökük sem, a körmük sem, a bőrük, de még a mosolyuk sem mindig igazi. Hogy azután mi nem valódi a felszín alatt, azt bizonyára már csak a kísérőjük tudja. Lehetséges. És ha igazán tudja, egyáltalán nem okoz neki lelkiismeretfurdalást. Ez a vidék külsőre nagyon-nagyon sokat ígér.

S azután megjön a nagy ö. Mint egy királynő érkezik, egy vénülő, de fiatalosan öltözködő dollárcápa karján. A nő fiatal és nagyon szép. Még csak most érkezett, de már ő a központ, ő a mágnes, könnyedén levett drága szőrmestóláját, és máris engedelmes kutyaszemek figyelik minden mozdulatát: a szép asszonyon (vagy leányon) átlátszó blúz van. Titokzatosan mosolyog és úgy viselkedik, mint egy királynő. Az őregecske férj — vastag aranylánc modern pulóverén, dús pofaszakáll és aranyárnyalatú cipő — ő ts mosolyog, de a tekintete nyugtalanul repes. Az értterem női közönségének szeme dermesztő hideget áraszt. Asztaltársam felém suttogja úgy, mintha esik egy kutyáról beszélne:

— Look at that bitch. — Nézze csak ezt a szukát!

Késő este találkám volt jackkel, egy notórium ájszakázóval. A nyilvánosság előtt egy ftlmtársaságot képvisel, és olyan fanatikus megszállottja a munkájának, hogy a felesége — aki francia nő volt — elvált tőle. Amit ő kötelességének tartott, azt a felesége lelki kegyetlenségnek tartotta: s a bíróságon ez nyomós érv volt.

jacknek ebből csak haszna volt. Beköltözött egy nagy házba, ahol csupa független ember lakott: nőtlen férfiak és hajadonok. — Ez a legkorszakalkotóbb felfedezés az autó feltalálása ólai — mondja az ilyen és hasonló házakról. — Aki ilyen házban lakik s üdvözölni akar még az életében, az üdvözölhet! Mégpedig mindem elkötelezettség nélkül.

Csakhogy néhány pohár whisky elfogyaszása után Jack már nem ennyire biztos a dolgában. Beismert, hogy mindenféle kötelezettség nélkül az egész nem ér egy lyukas garast sem. Van ott ugyanis egy lány, aki szeretné szorosabbra, fűzni vele az üdvözítő kapcsolatokat. S mióta ennek a tudatára ébredt, Amerika legszeretetreméltóbb női lényének a szerepét játssza állandóan. — Hiszen majd én átnevellek, drágáin! — mondja az amerikai nő. — Fogsz te még, barátom úgy táncolni, ahogyan én fütyülök.

Még néhány whisky, s Jack már úgy beszél, mint minden amerikai férfi általában, ha férfitársaságában van: — Ezek a törékeny kis teremtések szörnyen kíbabrálnak velünk, s olyan átkozottul magabiztosak a dolgukban, hogy ez már szinte fizikai fájdalmat okoz nekünk, férfiaknak.

Részeg és most szenved. Lehet, hogy mindjárt sírva fakad.

A nőknek mindent szabad

A Sunset körúton szemrevaló lányok még mindig frissítőket szolgálnak fel az engedelmes kutyusoknak, a hangszóró még egyre buta vicceket harsog, s még mindig vannak férfiak, akik a törékeny kis nöcíket átkozzák, akik nélkül mégsem tudják az életüket elképzelni.

De nemcsak Los Angelesben, hanem az egyik óceántól a másikig, az egész Egyesült Államokban átkozzák a nőket. S ennek az oka csupán az, hogy az amerikai férfiak — nagy rémületükre — most éppen a szexuális forradalom epicentrumában leledzenek, amire olyan kevéssé számítottak, mint a görög király a saját bukáséra.

Szinte nyomtalanul tűnt el a múlt: elmúltak a viktoriánus idők puritán erkölcsei, előítéletei. Elmúlt már az az idő, amikor tíz amerikai férfi tudatában volt szexuális feladatának, teljesítőképességének és irányítója volt nemi életének. Amikor mindezt magától értetődőnek találta. Amikor általánosan elismert jelszó volt: „A iérftnak mindent szabad, a nőnek semmltl" A nőnek ma mindent szabad, s az sem számit, hogy férjezett-e vagy hajadon. Ha férjezett, a férje akarata ellenére bármit csinálhat Doktor Everett Hansen szociológus szerint az amerikai nők több mint ötven százaléka megcsalja férjét a házasság első tíz esztendejében.

Amerikában ma „erkölcsi! zűrzavar“ uralkodik (Max Lerner történész), „a nemt elérhetőség orgiája“ (Robert Fitch teológus), s „már nem a szexuális szabadság, hanem a szexuális anarchia“ lett úrrá az Egyesült Államokban (Sorokin szociológus). Az amerikai férfi, mint mondják, híres arról, hogy adakozóbb a szerelemben, ennek ellenére rosszabb szerető (Montagu asztrológus), s Így

valahogyan kevésbé tud alkalmazkodni. Mondhatnánk úgy IS, hogy kisebb az életereje, mint az amerikai nőnek.

A nő tehát megindította a szexuális forradalmat és harcfa kényszerltette a férfit. Nincsenek állandó arcvonalak. Még a tudomány hidegen mérlegelő, elemző szempontjai szerint sem bontakozik ki egy komoly változás legkisebb jele sem. A szexuális jelszó Amerikában: Mindent szabad.

Ha ez lehetségest Főként a „legjobb korban“ levő férfiak esetében, akik minden erejüket a munkájuknak szentelik, olyannyira, hogy sok esetben már idő előtt teljesen kimerülnek fizikailag. Ez így nem mehet tovább, mert ennek nagyon komoly következményei vannak már most, és még komolyabbak lesznek a jövőben.

— Valamikor — emlékszik viszsza dr. David Mace házassági tanácsadó — asszonyok Jártak ej hozzám és panaszkodtak telhetetlen férjükre. Ma fordított a helyzet, kétségbeesett férjek járnak hozzám és feleségük szinte már beteges szexualitása miatt panaszkodnak.

Tom 46 éves telekügynök ugyanezt mondja, kissé más szavakkal: — Pár évvel ezelőtt minden este ezt mondogattam a feleségemnek: „Drágám, ne nézzük ma lazt az ostoba tévéműsort.“ Ez volt a kö telessógem, és ezzel minden rendben volt. Most a feleségem mondja: „Honey, ne bámuljuk ezt a hülye műsort, feküdjünk már le!“ Megörültek ezek a nők.