A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-11 / 41. szám

A kibontakozás lehetőségei

lilllllllllllllllli Beszélgetés MIROSLAV VÁLEKKAL, az SZSZK művelődésügyi miniszterével íllllllllllilllll

A kultúra és a művészet terén jelenleg számos probléma mutatkozik és megöl dási lehetúség kínálkozik. Ezekről beszélgetett a Nové Slovo munkatársa az egyik legilletékesebb személlyel — Miroslav Válek miniszterrel.

Reális program

Néhány héttel ezelőtt kapták meg a televízió, a rádió, a film- és könyvkiadó vállalatok az elkövetkezendő öt évre szóló fejlesztési irányelvet. Miroslav Válek ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a kulturális Intézmények az ideológiai-hatalmi harc fontos eszközei, s éppen ezért a jelenlegi gazdasági helyzetben sem hanyagolhatók el. Az említett irányelv nemcsak a gazdasági hatékonyságra épül, hanem átfogóbb, a kultúra hatókörét is ügye lembevevő koncepciót tükröz. Célja a kultúrát, főleg a könyvkiadást a „reformátorok" jóvoltából eluraló piaci mechanizmus félszámolása. „Minden előfeltételünk megvan ahhoz, hogy rövid időn belül pozitív programmal s e program valóraváitásának reális garanciáival álljunk a közvélemény elé. E program nem lehet maximalista, reálisnak kell lennie" — mondotta Miroslav Válek. Hangsúlyozta, hogy a kultúra fejlesztését szolgáló anyagi alapok megteremtése csupán a probléma egyik oldala. Utalt arra, hogy a népgazdaság fejlesztési programjának valóraváltásában a párt — amint azt többször is kinyilatkoztatta — számol az értelmiség valamennyi rétegének támogatásával. Az értelmiség azonban nem tekinthető amorf tömegnek. Annak a reménynek adott hangot, hogy az értelmiség soraiban végbemenő differenciálódási folyamat tisztázza a frontokat, s az értelmiség többsége ráébred arra, hogy a munkásosztály ellen irányuló elméletek az értelmiség alapvető érdekeit is veszélyeztetik. Tudatosítja azt, hogy amint semmiféle „elit“ nem helyettesítheti a munkásosztály vezető szerepét, úgy a szocializmus építése sem képzelhető el a tudományos-műszaki forradalom időszakában az értelmiség teljes bekapcsolódása nélkül.

A folytonosság megőrzése

Napjainkban, amikor életünk minden szakaszán, társadalmunk valamennyi közegében egyes íogaimak és értékek új megvilágításba kerülnek, központi kérdéssé válik a kontinuitás megtartása a kultúrának és a művészet nek a torzulás időszakát megelőző értékeivel, az 1968 előtti időszak gondolkodásának és művészi törekvéseinek pozitív áramlataival. Ezzel összefüggésben Miroslav Válek úgy vélekedett, hogy az értelmiség gondolkodásában a hatva nas évek folyamán kibontakozott kritikai áramlat pozitív szerepet játszott. „Volt elég bírálni való, volt mi ellen harcolni“ — mondotta Hangsúlyozta azonban, hogy a negativizmus egyré inkább divatszerű permanens ellenzékieskedésbe nőtt át. Az értelmiség egyes köreiben divatos volt a szembenállás mindennel, ami „lentről“ jött. A hivatalosan is deklarált osztálynélküli társadalom légkörében burjánzó polgári radikalizmus minden kezdeményezést eleve fenntartásokkal fogadott, s a tagadásban eljutott az értékek nullára való leszállításáig. Az értelmiség által elindított kritikai áramlat egyre inkább megoszlott. A tartalmatlan, formális negativizmus a szabadság és a demokrácia elvontan értelmezett eszméjének konkrét célkitűzésként való felfogásával a hatvanas évek végén a potitikai jobboldal őrlőmalmába került. Egyesek pedig tudatosan léptek át a jobboldali opportunizmus táborába.

„Mi hét az, amire építhetünk!’“ — teszi fel a kérdést Miroslav Váiek. A kiutat egyértelműen. az említett kritikai áramlatnak ahhoz az irányzatához való visszatérésben látja, mély sohasem szakadt el a szocialista fejlődéstől.

Az irodalom és a művészet területén az értékekkel való manipulálás az ötvenes évek szocialista művészetének teljes elutasításában csúcsosodott ki. „Nem vitás, hogy ezen évek művészi produkcióját inkábtj a mennyiségi, mint a minőségi gazdagodás jellemezte. Ennek ellenére éppen ezekben az években születtek alapvető s néhány esetben meghatározó jelentőségű művek“ — hangsúlyozta Miroslav Válek. Rámutatott, hogy azok politikai terveiben, akik az ötvenes éveket a sötétség korszakaként emlegették, a kritériumokkal, az alkotásokkal és az alkotókkal váló manipulálás útján a művészet is szerephez jutott. Tartóssá vált a behodolás a különféle divatáramlatokuak. Az ötvenes évek művészi értékeinek tagadására po lítikai szempontból, politikai célok elérése érdekében lett szükség, nem pedig azért, mintha kétségessé vált volna bizonyos értékek érték mivolta. „A művészetben egyébként is semmi nemű új érték nem tagadja a régit, hanem egymással szoros kölcsönhatásban állva segítik elő a művészet fejlődését“ — fűzte hozzá Mi roslav Válek.

E logikus és magától értetődő elv 1968-ban történt tudatos megsértésének okait keresve utalt a marxista kritika céltudatos fejlesztésének elhanyagolására. Szerinte a hazai kritika is idegen kritériumokat vett át és honosított meg, fokozatosan sajátjává tette azokat, s így a szocialista társadalomból kirekedt a művészi alkotófolyamat befolyásolásának iegadekvátabb eszköze. Súlyos mulasztásnak tekinti a marxista esztétika elhanyagolását is, ami a nyílt problémák megoldása helyett a nyugati filozófia és esztétika eszköztárából származó sémák átvételéhez vezetett.

A fogyasztók viszonya a kultúrához

„A fogyasztók körében elért siker sohasem lehet a művészi alkotások abszolút értékmérője, de elhanyagolható kritériumnak sem tekinthető“ — mondotta Miroslav Válek. Szerinte nálunk több olyan látszólag forradalmi, de valójában konzervatív és konvencionális mű született, melyet a kritika felfedező erejű, a fejlődést előrelenditő alkotásként kezelt s így a valóságot meghazudtolva hamis tudat kialakulását segítette elő. Rámutatott, hogy ez nem maradhat büntelenül. A fogyasztó előbb-utóbb észreveszi^ hogy becsapták, s erre úgy reagál, hogy kikapcsolódik a művészi alkotó folyamatból — nem hajlandó befogadni a kínált művet. Ezt igazolja az a tény, hogy az utóbbi időben megcsappant még a kifejezetten tömegfogyasztásra szánt filmek látogatottsága is. „Szomorú példával szolgál erre élenjáró színházaink dramaturgiája is — folytatta Miroslav Válek —, mely túlságosan egyoldalú orientációt követett, holott, el kell mondanom, hogy kultúrpolitikánknak nem áll érdekében a nyugati expa

rimentális művészet megismerésének akadályozása. A művészetben akadnak olyan prototípusok, melyek sorozatgyártást eredményeznek, A választékos fogyasztó (nem a sznob vagy a kispolgár!) csak a prototípusokra kíváncsi. A sorozatgyártás a művészetben ugyanis értékcsökkenéshez vezet."

A realista művészet újabb nyugati térhódításával és ennek várható hazai hatásával kapcsolatban Miroslav Válek hangsúlyozta, hogy a Művelődésügyi Minisztérium erejéhez mérten mindent megtesz az értékrendnek a művészet területén való helyreállítása érdekében, hogy a művészetben ismét elfoglalja méltó helyét a hiányzó marxista kritika. „Ha nem segítjük elő a marxista kritika fejlődését, nem leszünk képesek igazi, szocialistának nevezhető kultúrpolitikát sem kialakítani; permanens válságba süllyedünk, mert a kritika hiánya az állami szerveket a problémák bürokratikus, adminisztratív úton történő megoldására sarkallja“ — emelte ki nyomatékosan. Miroslav Válek.

Hangsúlyozta, hogy a Művelődésügyi Minisztériumban nem alkotó művészek dolgoznak, hanem olyanok, akik céljuknak tekintik az íz léssel és a nézetekkel való manipuláció megakadályozását.

„A kultúrpolitikai koncepció kialakítása alkotó folyamat, melyben valamennyi érdekelt fél részt vesz, de tartósan egyik sem helyettesítheti a másikat. A kultúrpolitikának az állami érdekek szempontjából a kulturális értékek elosztása a klasszikus területe. Az alkotás szféráját a művészek uralják. A feladatok nem cserélhetők fel, mert paradox helyzet állhat elő. A múltban ez gyakran megtörtént, mert a kultúrpolitikát nem alkotó folyamatként értei mezték, hanem sémaként fogták fel. A bürokrácia kedveli a sémákat, az élet viszont nem“ — fejezte be a üeszélgetést Miroslav Válek.

(kj|

Crossmaun Igor felvételű