A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-11 / 41. szám

Fülekpüspökl nem akármilyen község. Rendezettsége, tisztasága, ezer színben pompázó virágos ut­cája lelket szépítő és üdítő lát­vány. Valósággal lenyűgözi a lá­togatót. Hallgatag mozdulatlansága Is beszédes szépet akaró és Igénylő emberekről mond igaz mesét... Különös hangulata, foghatatlan va­rázsa van minden háznak, udvar­nak, a zöldellő pázsitnak, a dísz­­bokornak és a milliónyi virágszi­romnak. A községben még a szél is illatoson jár, más szaga van az esőnek, zápornak, talán a madarak Is szebben dalolnak, mint másutt.. Szép községről álmodoztak Mikor négy évvel ezelőtt megépí­tették a faíun keresztül vezető fő­utat, összeültek a község vezetői — az álmodozók — ós elhatároz­ták, hogy az utcán kőt sorban dlszbokrokat, fákat és sok-sok vi­rágot ültettetnek. Felhívással for­dultak a lakossághoz, versenyt hirdettek a községszépltésl akció­ban. — Nem ment könnyen — mond­ja Werner István hnb-elnök emlé­­kezően, el is mosolyintja magát. — A kecskék okozták a legna­gyobb problémát. Nevetséges, de így volt. Tán hatvanná« is több volt a kecske a faluban, s ha vé­gigmentek a falun, nekirontottak a bokroknak, virágoknak, való­sággal letarolták. Rendeletet hoz­tunk, büntetéssel fenyegetőztünk —- másképp nem ment —, s az eredmény nem maradt el: ma alig egy-két kecske mekeg a faluban. Bizottság alakult a verseny ki­értékelésére. űk döntik el, ki áll az élen, ki érdemli meg, hogy háza elejére függesszék a „Tiszta udvar, rendes ház" feliratú táblát. Ma már húsz ház elején díszeleg a dicsérő és elismerő tábla. Aki mindent számontart Balázs József nyugdíjasról van szó. Azt mondják róla, hogy na­gyon derék ember. Nincs olyan nap, hogy egy-két órát ne áldoz­na a község javára. Józsi bácsi elmondta, hogy a fa­luban kéttanerős magyar- és egy­­tanerős szlovák oktatásnyelvű is­kola működik. Az óvoda egészna­pos, s most építenek újat 760 ezer koronás költséggel. Azt is elmond­ta, hogy a könyvtárat Amid Alfréd borbélymester vezeti hozzáértés­sel, a művelődésügy vezetése pe­dig Nagy József tanító kezében van. — Tavaly halt meg S4 éves ko­rában a község legidősebb embe­re, Kiss Andor I.ajos bácsi, aki idős kora ellenére naponta elol­vasott egy-két könyvet. Ezt csak azért említem — mondja Józsi bá­csi —, mert nálunk sokan szeretik ám a könyvet! Azt Is megtudtam, hogy a helyi­gazdálkodás asztalosműhelyében, kőbányájában és autószervizében eredményes munkát végeznek. (Az utóbbira még visszatérek, ér­demes!) Az elmúlt huszonöt év alatt 3 mérnök, 7 tanító került ki a köz­ségből, azonkívül rengetegen sze­reztek éiettségi bizonyítványt és tették ie a szakérettségit. — Azt Is érdemes feljegyezni, hogy az utóbbi években több mint 100 új ház épült, még azt ts — mondja Józsi bácsi —, hogy a fa­luban 54 személygépkocsi van, vagyis minden 5 és fél házra jut ßgy-Szép ifjúság jöjj vissza egy szóra ... Molnár Jóska bácsi 77 éves. 40 évig dolgozott a ftlloki zománc­gyárban, 13 évig a vasútnál. Vo­natvezető volt. A Magyar Tanács­­köztársaság idején Salgótarjánban teljesített szolgálatot. Szállította a hadianyagot, sebesülteket. Sok­szor forgott kockán az élete. Egy­szer meg kis híján kivégezték. Most a második feleségével él. So­kat átélt, tapasztalt. Rendkívül értelmes, és tájékozott a világ dol­gaiban. A mai fiatalok élete merőben más, mint a miénk volt annak idején — mondja. — Szépen öltöz­hetnek, kl-kl a tehetsége szerint tovább tanulhat, gyönyörű laká­sokban élhetnek. Ha még egyszer fiatal lehetnék és elölről kezdhet­ném! ,.. Űjra csak vasutas len­nék, sok tájat bejárhatnék .... Hej, szép ifjúkor, hol van az már...? Szárnyaló dallamok eš a step szó szerelmese A község láncoslábú fiataljai szeretik a fergeteges és szédítő ritmust. Beleadják ifjúságuk min­den lobogását, virtusát és kedves, magával ragadú báját. Alig egy éve alakult meg a Cse­­madok helyi szervezetének 24 ta­gú tánccsoportja, máris országra szőlő sikereket értek el táncaik­kal, saját zenekaruk közreműködé­sével. A színjátszó csoportnak is van mivel dicsekednie. Fel sem iehet sorolni, hány színművet, zenés játékot vittek sikerrel színpadra az elmúlt húsz év alatt. Hogy csak egyet említsek a sok közül: a Mág­nás Miskát huszonötször adták elő Idehaza és odaát Magyarországon. Három évvel ezelőtt csak 67 tagja volt a Csemadok helyi szer­vezetének. Akkor az évzáró köz­gyűlésen köteiezettséget vállaltak, hogy emelik a taglétszámot. Jé szervező munkájukat dicséri a tény, hogy ma már 154 tagja van a szervezetnek és 87 az efsz kol­lektív taglétszáma. Molnár Tibor (Fölény) a szerve­zet elnöke. Komoly, megfontolt, csupaszív ember. Tisztelik, becsü­lik a faluban. Nagyrészt neki kö­szönhető a sok szép siker. (Nosko Mihály is sokat segft az elnöknek). Molnár Tibor soha semmiben nem ismert akadályt. Kora ifjúságétól lelkesedett a sportért, kultúráért. Hosszú évekig oszlopos tagja volt a füleki labdarúgó csapatnak. Az utóbbi években pedig minden sza­bad idejét a kultúrának szenteli. Szereti a szép szót, a szárnyaié dallamokat, és nagyon szereti az ifjúságot. Egyébként boldog csa ládapa. A kisebbik lánya hetedi­kes, az idősebbik a nyitraí Peda­gógiai Fakultás hallgatója. Mind­két lánya kitünően tanul. — Egy hiba van — mondja Mol­nár Tibor sóhajtva. — Kicsi, ela­vult a kultúrházunk... De ha minden jól megy — csillan fel szemében bizakodón a fény —, jö­vőre megkezdjük az új művelődési héz építését. Korszerű lesz, falunk­hoz méltó, a legkényesebb igénye­ket is kielégíti. Akkor aztán meg­mutatjuk, hogy mit tudunk! Lelkes, tehetséges a ml falunk népe, el­hiheti! Elhiszem: a látottak és t|allot­­tak meggyőztek róla. Mezőgazdasági turmix A község lakosságának nagy ré­sze a mezőgazdaságot csak mellé­kesen űzte. Fő foglalkozásukat a füíekl zománcgyárban találták meg. Úgynevezett „kulák" nem is volt a faluban. Csupán négy-öt hektárnyi földdel rendelkezett a gazdák zöme, többel csak néhá­­nyan. — A rossz időjárásra panaszkod­jam? — kérdi Papp Zoltán efsz­­elnök. — Vagy dicsekedjem? Nem állunk rosszul. Dolgozóink elége­dettek. Melléküzemágunk, a ka­vicsbánya, a tavalyi évet 1 millió koronás tiszta haszonnal zárta. — Tizenegy évig az állategész­ségügyi szolgálatnál dolgoztam — mondja Tóth Ferenc zootechnikus. — Egy éve jöttem ide. Nem bán­tam meg, jól érzem magam a szö­vetkezetben. — Sajnos, dolgozóink átlagos életkora jóva'i ötven éven felül von — ráncolja a homlokát Tóth Lász­ló dgronómus. — De már Itt is Ja­vulás mutatkozik. Az utóbbi Idő­ben több fiatal jelentkezett a szö­vetkezetbe. Majd a vezetőség el­dönti, kit vesz fel. Magamról mit mondhatnék? Sok a gondom-ba-

Next

/
Thumbnails
Contents