A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-11 / 41. szám

küldetését a Művészetek Házában, a Kunstáti Urak Há­zéban, a Műszaki Múzeumban és az áruházak­ban. Ennek viszont a szakemberek és specialis­ták is módfelett örültek, hiszen az üzleti meg­beszélések alkalmával nem voltak annyian „láb alatt“, mint az előző években. A kiállítás mellett természetesen az idén is számos tudományos műszaki szimpóziumot, szakmai napot, konferenciát rendeztek és több tudományos előadásra került sor hazai és kül­földi szakemberek részvételével. A XII. Brnói Nemzetközi Gépipari vásár ki­tűnően tükrözte azt a helyzetet, amelyből ipa­runk nekivághat az új Ötéves terv feladatai­nak. Ezért a csehszlovák kiállító vállalatok elsősorban arra törekedtek, hogy optimális feltételeket teremtsenek a gépipar távlati fej­lődésének. Hogy ez a törekvés végeredményben sikerrel járt, azt az aláírt kölcsönös kereske­delmi szerződések és az aranyéremmel jutal­mazott termékek is bizonyítják. Gépiparunk kétségtelenül állja a versenyt a világszínvonallal. Sőt bizonyos ágazatokban mi vagyunk a hangadók. Az idén 15 csehszlo­vák terméket jutalmaztak aranyéremmel. )6 érzés tudni, hogy közöttük a szlovákiai vál­lalatok gyártmányait is megtaláljuk, így egye­bek között a szlnnai Vyhorlát Gépgyár és a bytőai Klnex vállalat termékeit. íme néhány aranyéremmel Jutalmazott ter­mék: Nagy nyomású témsajtú —- A szlnnai Vihor­­lát Gépgyár újdonsága a CLOO 1000/100 jel­zésű nagynyomású sajtó. Túlnyomórészt alumí­nium-ötvözetekből készült autó- és motorke­rékpár alkatrészek sajtőlására használják, nagy mértékben meggyorsítja a gyártási fo­lyamatot és gazdaságosabbá teszi a terme lést. A gép hidraulikus hajtásü, a munkaprog­ram előre beállítható, a gép kezelése a vezér­lőfal mollől történik. Joggal vívta ki magának a vásár egyik aranyérmét. Zetor 6011 Crystal jelzésű traktCr — a Brnói Gépgyár terméke. Nagy teljesítményű és igen megbízható gép. Jelentős mértékben megjavítja a vezető munkafeltételeit. Kezelése biztonságos s a mező- és erdőgazdaság munkatermelékeny­ségének növelését szolgálja. Múszakirajz-sokszarosltó — az angol Rank Xerox Ltd cég I860 Printer típusú gépe. Nagy méretű rajzlapok és grafikonok reprodukció­jára kiválóan alkalmas. A legújabb típusú efaj­­ta irodagép. Megbízhatóságát a konstrukció magas színvonala szavatolja. Önműködő bányafúrúgép — a szverdlovszki Nlpígormas üzem gyártmánya. A Jumpo SZBKN- 2 P típusú szovjet gép kiválóan alkalmas a földalatti bányák horizontális furatainak vég­zésére, különösen nagy keménységű kőzetek ben. Textilipari orsók — a brnói vásár egyik leg­nagyobb meglepetése volt, hogy a bytőai Ki­­nex gyár aranyérmet kapott újszerű textil­ipari orsóiért, amelyek lehetővé teszik az új m 'Á <- ~ Mi Nagynyomású fémsajtó finomfonőgépek kamaráinak görgős elhelye­zését. Az értékelő bizottság a háromszáz verseny­be benevezett termék közül összesen harmin­cat jutalmazott aranyéremmel. A kiállított gyártmányok magas színvonala, az érdekes tudományos műszaki program, a külföldi kiállítók fokozott érdeklődése azt bi­zonyítja, hogy a XII. Brnői Nemzetközi Gép­ipari Vásár teljesítette küldetését. Viliam Daubner Holme s-a egyik angol légitársaság stewardfa lakásán ismeretlen okból öngyil­kos lett. A rendőrség még aznap kinyo­mozta, hogy David Capmun a Bri­tish Overseas Airways Corporation légitársaság alkalmazottja volt, rendezett anyagi körülmények kö­zött élt, és azt is megállapították, hogy kitünően képzett munkaerő volt, aki — mivel nem volt csa­ládja — szívesen vállalta a meg­betegedett vagy szabadságolt kol­légák helyettesítését is, s így ter­mészetesen a legjobban kereső sie­­wardok közé tartozott. — A magány és a jólét ment az agyára! -— vélték barátai. — Tet­tét pillanatnyi elmezavarban kö­vethette el... A rendőrségi nyomozás néhány napon belül hivatalosan befejező­dött. Legalábbis úgy tűnt, mert az érdeklődő riporterek az ügyről már semmit sem tudtak meg, lát­szatra a „Capman-ügy“ irattárba került. Pedig más történt,.. Sem Capman barátai, sem a köz vélemény nem tudta meg azt, hogy az öngyilkos búcsúlevelet írt. Cap­man ebben közölte, hogy két éven út egy csempészbanda tagja volt; 8 világ legnagyobb csempész-szer­vezetének dolgozott, melynek is­meretlen főnökét hiába keresi évek óta a rendőrség. A kalkuttai repülőtér hangszó­róin bejelentették, hogy a BOAC 951-es gépe, mely Honkongból ér­kezett, leszállt, az utasokat a má­sodik kijáratnál várja az autóbusz. Néhány perc múlva a Honkongból érkezett utasok a vámhivatal előtt tolongtak. Mindenkinek sietős volt a dolga, noha jól tudták, hogy a repülőtérről csak akkor indul el a városba az autóbusz, ha vala­mennyi utas már átesett a vám­vizsgálaton. A vámtisztviselők szokás szerint udvariasak voltak, de alapos mun­kát végeztek. Gyorsan, nagy szak­értelemmel dolgoztak, szinte per­cek alatt vámolták el a harminckét utast, de figyelmüket semmi sem kerülte el. Az utasok után a gép személyze­tének útlevél- és vámvizsgálata következett. Ez többnyire csak for­maság, a repülőgépek személyze­tének tagjai és a vámtisztek jól ismerik egymást, ezúttal azonban különös dolog történt... Az egyik kalkuttai vámtiszt felszólította a repülőgép navigátorát, hogy vala­mennyien kövessék őt az Irodá­jába. — Mit jelentsen ez? Mit akar nak tőlünk? — kérdezték egymás­tól. Miért vesznek körül minket fegyveres határőrök- és vámtiszt­viselők? Csak nem akarnak min­ket letartóztatni? A határőrök és a vámtisztviselők átkutatták a repülőgépet, a sze­mélyzet holmiját, majd az irodá­ban személyi motozás következett. Es nem eredménytelenül: Ellen Goodyear stswardessnél hét ki­lógramm aranyat találtak. Egyen­ruhája alatt külön erre a célra varrt „lélekmelegíiöt viselt, itt rej­tette el az aranyat. — Hol vette az aranyat? — kér­dezték a vámtisztek.-— Honkongban ... — Mire kelleti magának ennyi arany és honnan volt rá pénze? — volt a következő kérdés. — Az arany az enyém — val­lotta Ellen —, Kalkuttában akar­tam eladni, ahol kétszeres árat fizetnek érte. — Ki bízta meg ezzel a fel­adattal? — Senki, mint már mondottam, az arany az enyém! — Miért hazudik? Mi tudjuk, hogy az arany nem az öné és azt is tudjuk, hogy mit ígértek meg­bízót azért, ha ezt becsempészi Kalkuttába! — mondotta erélyes hangon a vámtiszt. A kihallgatás több órán át tar­tott. Ellen Goodyear belezavaro­dott a keresztkérdésekbe, ellent­mondásokba került. A vámtisztek a BOAC helyi kép­viseletének igazgatóját is értesí­tették a történtekről. Azonnal ab­bahagyta a munkáját és a vámhi­vatalba sietett, ľudia, hogy a csem­pészés miatt vállalata nagy bajba keveredett, mert az indiai törvé­nyek szerint a gépet elkobozhatják és a társaságot bírságként a csem­pészárú értéke tízszeresének meg­fizetésére kötelezhetik. Az Igazga­tó felszólította Elleni, hogy mind a maga, mlndl pedig a légitársaság érdekében mondja meg az igazat, így remény marad arra, hogy aránylag könnyen megússzák a kellemetlen epizódot. Ellen nem gondolkozott sokáig. Mindent a legaprólékosabban el­mondott. Sokat ugyan ö s’em tudott, egy címre azonban emlékezett. Elővette kis noteszét és bediktált egy kalkuttai címet, ahová az ara­nyat kellett volna vinnie, meg egy másikat Hongkong kínai negyedé­ben, a Chinatownban. Es elmon­dotta azt is, hogy a Palace Ho­telben volt találkája egy isme­retlen fiatalemberrel, aki elvitte volna a megadott címre; kocsin. A kalkuttai repülőtéren történ­tekről kevesen tudtak. A Palace Hotelban várakozó fiatalember és társai azonban hiába várták a be ígért arany érkezését. Es hiába la­pozgatták másnap reggel kíván­csian a lapokat, a történtekről egyetlen szó sem jelent meg az újságokban. A nyomozás érdeké­ben az üggyel kapcsolatban hír­zárlatot rendeltek el, az újságírók­nak semmilyen felvilágosítást sem adtak. Következő számunkban: A nyomok a kínai negyedbe vezet nek

Next

/
Thumbnails
Contents