A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
— De hisz beszélget velem! — hörögte kétségbeeséstől tébolyultan a szellem. — Szó sincs róla, ez hallucinálás. Uramisten, az ember csakugyan gonosz lelkeket kezd látni, miután ennyi órán át zötykölődött gépkocsival kátyús, gödrös utakon! A keskeny homlokú férfi megpropogtatta karját, ásított, s kicsiny szemét könnyek vonták párába. Újabb cigarettára gyújtott, mohón beszívta a csípős füstöt, és kezében percegni kezdett a toll. Ekkor a kísértet elővette klasszikus trükkjét, s átváltozott ama farkasok egyikévé, I amelyekről a középkor démon- I nológusai oly őszinte pátosszal 1 emlékeznek meg. Erre már a tudóson féktelen dühroham lett úrrá, az asztalról felragadott egy Irracionális és transzcendentális számok című vaskos kötetet, és teljes I erejéből a rémhez vágta. A széttárult fedéllel elzúgó könyv a falhoz koppant — a K tüneménynek nyoma veszett. Korábbi alakját felöltve, a .^kísértet rémülten iszkolt a szobákon át. Levánszorgott a kertbe, és ott bolyongott a fák között, amelyek ágain mozdulatlanná dermedten ültek meg a falevelek. Felbukkant a kertkapunál, körülnézett, s iszonyodó pillantása kicsiny feliratot böngészett ki a kapun, épp ott, ahová a vén lámpás hintette hideg sugarait: Dr. Bogomil Verilov matematikus A kísértet távolba vesző tekintettel állt meg a tóparton. Észre sem vette a feléje tartó fiatalembert és fehér ruhás leányt. S a fiatalember és a lány sem figyeltek fel a feledésbe merült legenda eme lovagjára. Mindketten hangosan cse.vegtek, nevetgéltek. A fehér ruhás leány keresztülhatolt a kísérteten, s elkábította parfümje bódító illatával. A kísértet ügy döntött, hogy végez magával. A kísértet a tóba vetette magát. Ezalatt Bogomil Verilov doktor a délre néző ablakban állt, s egy ezüstös sugarat pillantott meg, amely felhasította a tó tükrét, majd kihunyt. A doktor az asztalhoz lépett, és papírra vetette: „Milyen sebességgel halad a fény R csőben, ha abban a se-, bességgel folyadék áramlik?“ Ősszel Bogomil Verilov doktor búcsút mondott a háznak, s kofferjeiben magával cipelte egy jelentős mű kéziratát Ein- , stein relativitáselméletéről. így végződik e történet az utolsó lámpásnál álló házról, melynek kísértete tán még ma is él egy boldogabb, negyedik dimenzióban .. . 3 Jakab Róbert fordítása Kuruc? Sándor felvétele Férés János: Sejtelmes óda Vén ház a dombon. Lombsátorban bújik; a helyes irányt rokkant torony súgja, árnyas tornácon dohámykupac sárgul, orgonasövény borul ki az útra. Ha otthon leszel, aranyrojtos zászlót tűz képzeletem szobád ablakába, körülölel az édes, kék magasság s a forrásvidék hű romantikája. Illyést olvasod s répaföldön görnyedsz, a pirkadatfény bizalmas barátod, tiéd a szó s a tisztaság hatalma, bánataimat könnyen leigázod, A torony körül sok-sok csillag vibrál, szívhasítóan víg reggelt ígérnek; ha a tébolyok üldözőbe vesznek, itt találhatnék biztos fedezéket. Szörnyű terhet — a szívemet kínálom, figyelmeztet a zöld gally jóelőre; tudom, szétzilált naprendszereimnek nem sírja lennél, hanem megfejtője. Áldást mond rád a falu minden fája, s két szóra is, mely leveledben fénylett; ha vakmerő vagy, állj mellém, de tudd megí fejjel rontok a lángba, míg csak élek. Vén ház a dombon, Falán jel sugárzik, ha rágondolok, ellepnek a lázak; mint kőszobor a Húsvét-szigetekem titkokat őrzök — hangodat, bokádat... Te vagy Sejtelem, az első, égi, mese-harmatban gázol könnyű lábad; én nem akarok mást, csak hajad nézni, s várni, hogy megsejtsd bús szememben egyszer az örökségül kapott fáklya füstjét s az elvesztett csatákat. Dénes György: Esti dal Látod, a lombon (lll„)ubol s megül az alkony. hán elárad szélben a bánat, sóhajban állnak jrkig a fák. Didergő csillag pillog az égen, szárnyait bontja, száll, száll alá. Esteli réten hempereg által, mámoros füvek élesztgetik. Betakarózik csönddel a lélek, dereng körötte mennyei táj,-íj?—- ;:7ihfvány angyali szárnyán, n álmok rengetegén.
