A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
11 Méltó régi hírnevéhez A sokasodó neutronlevelek — a katasztrófa lehetőségének egyre terebélyesedő — árnyékában (akár az anyának fájdalmas szüléssel a gyermekét) vállalnunk kell egyetlen létünket, a félelemtől szűkölő boldogságot... A jubileumi műsorfüzet ugyanebben a szellemben, felfogásban készült. Ismerteti az intézet történetét, hírt ad az irodalmi színpad eredményes tevékenységéről (az együttes már több városban fellépett, pl. Losoncon, Füleken, Rozsnyón, Kassán, Királyhelmecen, Nagykaposon stb.), szemelvényeket közöl a legsikerültebb összeállításokból. Az egész műsorfüzetet ez a találó mottó jellemzi legjobban: Éljen a kopárság, őszinteség Addig valami eltakarja a csillagokat. (Tornai József: A civilizáció megtörése) Az őszinteség állításáról, a kis* polgári álszemérem tagadásáról s a misztifikáció elvetéséről vallanak a műsorfüzetben közölt diákversek is Szalai Piroskától és Truchly Gabriellától, akik már az Irodalmi Szemlében is bemutatkoztak), ezt sugallják Szalai Piroska illusztrációi és rajzai — ezt vallják szinte kivétel nélkül az egykori s a jelenlegi lévai diákok ... Nemrégen Érsekújváron, az I. Szlovákiai Magyar Diáknapokon győződhettem meg róla: mennyire talpraesettek, eredetiek a mostani alap- és középiskolás diákok! Van véleményük, s ennek védelmére bárki ellenében vitába szállnak, mindamellett nem önkritikátlanok s nem képmutatók ... A Jókai-napok alkalmával ajándékoztak meg jubileumi műsorfüzetükkel a lévai Pedagógiai Iskola Juhász Gyula Irodalmi Színpadjának tagjai. Első pillantásra nem is sejtettem, miért néznek rám az ajándékozók olyan várakozással teljesen. Tetszett a füzet grafikai kivitelezése, de hirtelenében nem tudtam egyebet mondani róla. Csak mikor átnéztem, iettem figyelmes az alcímre: Száz éves a pedagógusképzés Léván. A tanítóképzőt 1870. október elsején nyitották meg; az oktatás tartamát akkor három évben jelölték meg. (Az iskola első igazgatója Mikovics László volt.) A mai épület alapjait 1909. október 25-én rakták le, Földes Eduárd tervei alapján, s az 1911—12-es tanév már az új épületben kezdődött. A tanítóképző négy évfolyamos lett, a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy 1881. évi rendelete alapján. Az első köztársaság idején, 1919-től 1938-ig szlovák nyelven folyt a tanítás az iskolában. A magyar nyelvű oktatás 1939 szeptemberében kezdődött meg újra. A felszabadulás után, 1959-ig tanítókat képzett az intézet a magyar elemi iskolák számára. 1959-ben alakult át óvónőképzővé, s 1964-től nevelőképzéssei is foglalkozik. Az iskola sok neves embert adott a szlovák és a magyar kultúrának egyaránt. Az intézet növendéke volt Peter Jilemnický és Jozef Cíger-Hronský író, valamint Szabó Lajos festőművész és Kittenberger Kálmán, a híres Afrikautazó. Az iskola ma is „méltó régi hírnevéhez“. Hogy jói felkészített óvónők és nevelők kerülnek ki padjaiból, nem csupán a színvonalas oktatás eredménye. Feltétlenül szerepet játszik ebben az öntevékeny Juhász (Jytűa Irodalmi Színpad. Az iskolai anyagon túl ez vezeti szellemi felfedező útra a diákokat. A szellemi kalandozás elsősorban művészeti jellegű. Korszerű irodalommal, képzőművészettel, zenével, mozgástechnikával, rendezői módszerekkel ismerkednek itt a lelkes tanítványok. Hogy a munkát komolyan veszik, bizonyítja az is, hogy a Jókai-napok Irodalmi színpadi fesztiválján két ízben is elnyerték a nagydíjat, s a legjobb rendezés díja már szinte hagyományszerűen minden évben őket illeti. Vállalkozásuk mindig merész, a buktatóktól nem riadnak vissza. Az együttes művészeti vezetője és rendezője, Gergely József, valamint a technikai rendező, Turay Péter nagy hozzáértéssel és türelemmel kalauzolja a diákokat a művészeteknek általuk még ismeretien tájaira. Az eredmény évről évre biztatóbb: a diákok gondolkodásmódja meglepően eredeti, egyéniségükre a túlzásoktól men-' tes magabiztosság jellemző; hivatástudatuk, véleménynyilvánításuk mentes a kispolgári (nálunk is nagyon divatos) álszeméremtől. A gátlásokat és pózokat megvető szocialista szellemiség hirdetői. Ezt bizonyították legutóbbi szereplésükkel is a Jókai-napok irodalmi színpadi fesztiválján. „Ének esőért“ című összeállításuk az elbürokratlzálódott civilizáció jajkiáltása (vagy inkább zokogva) a távolban felsejlő szivárvány felé. A műsor nem sugall szkepszist vagy nihilt, bár a létet pőrére vetkőzteti, s visszavezeti legősibb formájához, a nemiséghez. Egyben arra is félreérthetetlenül rámutat, hogy az anarchikus lázadás nem több önmaga paródiájánál... A műsor végkonklúziója: az élet mégiscsak egy „boldog fájdalom“: Hát szeress, szeress a meztelen havon tíz szablya szánt tíz. boldog fájdalom Csónak suhan hajamon jég etet mellemen hömpölygő meiőtüzet Fény hull Kés hull Szempillám mögött havazás pillantásaidba ütközők Reszkető ég Neutronlevelek Augusztushasú nyárfaéj remeg (Bella István: Szeretkezéseink; részlet) A probléma lényege csak most kezd világossá válni előttem: a mostani diákok gondolkodásmódján, jellemén már érződik azoknak az óvónőknek, nevelőknek, pedagógusoknak a hatása, akik már úgy végezhették el tanulmányaikat, hogy az őszinteség és emberi méltóság jegyében egyetemesebb látásmódra, gondolkodásmódra tettek szert... S ebben a lévaiak is — élen járnak! KMECZKÖ MIHÁLY ■ill! RÖVIDEN *■« Verlaine versei veszélyeztetik az erkölcsöket Olaszországban, egy bolognai bíróság döntése szerint. A bíró, aki öthavi börtönre és ötvenezer líra pénzbüntetésre ítélte a versek megjelentetéséért Donatella Concialini könyvkiadónöl, • ítélete indoklásául kijelentette, hogy a verseknek művészi értékük nincs, a kötet obszcenitások gyűjteménye. Az UNESCO nemzetközi bizottsága a népművelés terén szerzett kimagasló érdemekért Krupszkaja-díjjal tüntette ki a Mungol Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok intézetét. A Krupszkaja-díjat a fejlődó országokban elért népművelési eredmények ösztönzésére, jutalmazására alapította a szovjet kormány 1989-ben. A díjat Krnpsakaja, a kiváló pedagógus, Lenin felesége 100-ik születésnapja alkalmából átadták az UNESCO-nak. A szovjet közvélemény örömmel és megelégedéssel vette tudomásul a mongol nyelv- és irodalomművelű intézmény kitüntetését. A mungol tudósok, tanítók és mindazok akik harcoltak az írástudatlanság ellen, méltán megérdemelték az elismerést. A nyelv- és irodalomtudományok intézete a Mongol Népköztársaság egész fennállása alatt ennek a mozgalomnak az élén haladt. Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámájából operát írt Gottgried von Einem. Az ősbemutató Becsben volt; a zürichi operaház most készül a bemutatóra. Az előadás karmestere: Ferdinand Leitner, az öreg hölgy szerepét Astrid Várnay énekli.
