A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Értékes hagyományok A XIII. nemzetközi történészkongresszus margójára A történettudomány különféle ágait művelő tudósok nemzetközi találkozásainak hagyományai vannak; az első ilyen találkozó megreu»dezésére 1900-ban került sor Párizsban. Az ötvenes évek óta rendszeressé vált a nemzetközi történészkongresszusok összehívása. Az utolsó előtti, a XII. kongresszus öt évvel ezelőtt Bécsben zajlott le. Azóta természetesen a gazdasági, kulturális és politikai fejlődésből adódóan jelentős változások következtek be — fejlődött a tudomány is. Ezzel párhuzamosan új problémák is születtek és az ezek megoldását szorgalmazó elképzelések is megszaporodtak. Ilyen helyzetben került sor a XIH. nemzetközi történészkongresszus megrendezésére a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában. A kongresszuson a népes csehszlovák történész-delegáció tagjaként; Zdenék Snítil kandidátus, a GSKP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető docense is részt vett. A Tvorba munkatársa ezzel kapcsolatban néhány kérdést tett fel Snítil elvtársnak. Hogyan értékelné tömören a moszkvai tor ténészkongresszus jelentőségét és lefolyását, Snitíl elvtárs? Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a moszkvai összejövetel volt az első szocialista országban megrendezett történészkongresszus. A szovjet szervezők kiválóan teljesítették feladatukat: ezt nemcsak mi, a szocialista tábor történészei állítottuk, hanem egész sor nyugati tudós is. A szovjet elvtársak igyekezete akkor értékelhető igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy ezen a kongresszuson a világ hatvan országából összejött több mint négyezer történész vett részt. A kongresszus komoly figyelmet szentelt a társadalmi viszonyok történelmi fejlődésével összefüggő kérdéseknek, az osztályharc és a népmozgalmak problematikájának. Érdekes, hogy e kérdések iránt a nyugati tudományos kutatók részéről is egyre élénkülő érdeklődés nyilvánul meg. E tény bizonyos értelem ben a marxista-leninista történet felfognának a jelenlegi történettudomány fejlődésére gyakorolt növekvő hatását tükrözi. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az összejövetelen nézetazonosság uralkodott: a kongresszuson különböző ideológiai és történeti iskolák által képviselt nézetek ütköztek össze. Ennek főleg a legújabb kor történetével foglalkozó szakosztály ülésein lehettünk tanúi. Ez a szakosztály a világ történetének a két világháború közötti időszakával kapcsolatos kérdéseit tette vizsgálat tárgyává; ellentétes nézetek hangzottak el itt, többek között a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségéről és nemzetközi hatásáról. Sőt a fasizmus „rehabilitációját“, „progresszív vonásainak felfedezését“ célzó kísérletek is jelentkeztek; e törekvések főképp E. Weber ame rikai történésznek a magyarországi Laczkó professzor referátumához kapcsolódó vitahozzászólásában és részben a vatikáni Consenius véleményében jutottak kifejezésre. E hozzászólásokra egész sor történész reagált. Általános egyetértésre talált Hvosztov akadémikus felszólalása, aki elutasította az említett nézeteket és konkrét példákon mutatott rá a fasizmus lényegére. A szovjet tudós véleményével az észak-amerikai küldöttség egyik tagja is nyilvánosan azonosította magát. Meg kell azonban mondani, hogy az említett szélsőségek csupán néhány egyedi kísérletre korlátozódtak. A XIII. törtónészkongresszus rendkívül pozitív légkörben zajlott le. A résztvevők többsége azzal a szándékkal utazott Moszkvába, hogy komoly véleménycsere útján elősegítse a különféle tudományos problémák megoldását. Gondolatgazdag vita zajlott le a legújabbkori történelemmel foglalkozó szakosztály ülésein, melynek résztvevői megkísérelték nagy vonalakban összegezni a világ és a szocialista mozgalmak 1918 utáni fejlődését. Érdeklődést váltottak ki a kongresszuson a latin-amerikai és több más, a kolonializmus stádiumán túljutott ország társadalmi fejlődésének kutatása terén elért eredmények; egyre bővül azoknak a történészeknek a köre, akik ezekkel, a múltban kissé elhanyagolt kérdé sekket foglalkoznak. Mi az, ami a leginkább lekötötte a figyelmét? Engem személy szerint főleg a történelmi kutatások módszertani problémái érdekeltek; a kongresszus ülésszakának egy jelentős részét e kérdéskörnek szentelte. Érdekes fejtegetéseket hallhattunk a legújabb matematikai, számítás- és szervezéstechnikai módszereknek a történelmi kutatásban való alkalmazásáról, ennek lehetőségeiről. Beszélgetésünknek nem lehet célja az ezzel összefüggő kérdések részletes taglalása. Csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy az e téren mutatkozó perspektívák komoly reményekre jogosítják fel a történészeket; olyan eredmények születnek, melyek megszabadíthatják a történészeket a levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és egyéb intézményekben végzett robotmunkától. Ezzel megnövekszik a közvetlenül a kutatómunkára fordítható idő. A matematikai módszerek az alkotó folyamatban és a tudományos hipotézisek ellenőrzésében is szerepet játszhatnak. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt nem szabad túlbecsülni, mert a történettudományban éppen úgy, mint a többi társadalomtudományban továbbra is a kutató szubjektív hozzáállása, világnézeti beállítottsága játssza majd a fő szerepet. — A csehszlovák küldöttség a metodológia fejlesztést illetően sem utazott üres tarsollyal a kongresszusra. Értékes hozzászólást hallottunk ezzel kapcsolatban Purš elvtárstól, a CSTA tudományos dolgozójától. Szeretnénk még néhány szót hallani a moszk vai kongresszus jelentőségéről; milyen ered menyekkel dicsekedhet a megelőző történész találkozókkal összehasonlítva? Ilyen összehasonlításra személy szerint nem vállalkozhatom, a megelőző kongresszusokon ugyanis nem vettem részt. Ismerem azonban a többi résztvevő nézeteit, megegyeznek abban, hogy az eddigi kongresszusokkal összehasonlítva a moszkvai találkozó volt a legsikeresebb, mind tudományos téren, mind pedig a társadalmi hatását tekintve. A társadalmi vonatkozásokat azért hangsúlyozom, mert a XIII. nemzetközi történészkongresszus nagyszerű lehetőségeket kínált a szocialista országok történészei és a világ különböző részeiből összeseregiett kutatók közötti kapcsolatok felvételére. Mi igyekeztünk megragadni ezt a lehetőséget. Eljutottunk a kongresszuson részt vett csehszlovák küldöttség szereplésének kérdéséhez. Egy rövid epizóddal kezdem: a kongresszus folyamán rendezett sajtóértekezletek egyikén egy nyugati újságíró affelől érdeklődött, hogy képviseltetik-e magukat a kongresszuson a csehszlovák történészek is, s milyen számban. Az értekezlet vezetőjének a csehszlovák küldöttség számszerű adatait is tartalmazó tájékoztatása után többet ilyen jellegű kérdések nem vetődtek fei. A moszkvai találkozón mintegy 140 cseh és szlovák történész vett részt, húsz tagú delegációval az élén, melyet Poulik professzor, a CSTA elnökségének tagja vezetett. Összehasonlításképpen szeretném megemlíteni, hogy az idei csehszlovák küldöttség létszámban magasan felülmúlta a megelőző kongresszusokon részt vett történészdelegációkat. E tény a kongresszus lefolyásában is tükröződött. A csehszlovák történészek részt vettek néhány szakosztály elnökségének munkájában; a Lenin és a történelem című beszámolóhoz, melyet E. M. Zsukov tartott, Václav Král professzor szólt hozzá. Megemlíthető még Polišenský professzornak a legújabbkori történelemmel foglalkozó szakosztály ülésén elhangzott tudományos fejtegetése. Elmondhatjuk, hogy a nagyszámú csehszlovák küldöttség méltóképpen kivette részét a kongresszus gyakorlati munkájából. A moszkvai tartózkodás eredményeit igyekszünk majd kihasználni a történettudomány különféle ágait művelő valamennyi hazai kutatóhelyen, így a CSKP KB Politikai Főiskoláján is. Mi az, amit még befejezésül mondani szerelne, Snítil elvtárs? Fel kell figyelnünk egy lényeges mozzanatra: A történettudományok nemzetközi bizottságának elnöki tisztségébe szovjet akadémikus, A. A. Guber került. Úgy vélem, hogy e tény is a marxista—leninista történettudomány szerepének, hatásának és tekintélyének növekedéséről, a szovjet történészek munkájának nemzetközi méretű, minden kétséget kizáró elismeréséről tanúskodik. A csehszlovák történészek részvételét illetően még azt szeretném megemlíteni, Jmgy a kongresszuson sikerült elmélyítenünk a személyi és egyéb kapcsolatokat a Szovjetunió és az egész szocialista közösség történészeivel, de nem zárkóztunk el az eltérő társadalmi rendszerű országok kutatói .elől sem. Reméljük, hogy részvételünk hozzájárul a gyümölcsöző tudományos együttműködés elmélyítéséhez. A beszélgetést feljegyezte: Miiüti Profcek 9 Varga Lajos rajza
